Fejezet

 1 3 |      nagyasszony, ő is elpirult‑e a halántékáig egy-egy furcsa
 2 4 |     melyek ott rejtőznek bizton e kiveszett vagy begubózott
 3 4 |         mert minden dolog közül e nagyvilágon magamnak mégis
 4 4 |   fölött, hogy tapogatnak végig e tekintetek, mint óvatos,
 5 4 |         tudva és hálásan éltünk e jóval, amit - tekintélyt,
 6 4 |  fejében egyre forgatta az élet e furcsa játékait, melyek
 7 4 |   könyvek nyelve is - mondják - e tájról került. Sok dali
 8 4 |    fiatal szolgabíróval. Tudom, e vidéken termett mindig a
 9 4 |     efféle, nem válhatott volna‑e belőlem is ez időben hallgatag
10 4 |        engem valaki - gondoltam e ritka, magános percek álmodozásaiban -,
11 5 |        amikor rajtunk volt mind e pompa és mesteri szépség,
12 5 |  hamarosan vizet zavarjak kissé e kis világban, hogy valami
13 5 |         fürdőbe kellett küldeni e nyáron. Nagyon sok pénzbe
14 5 |         hallgattam egy sarokból e sok, rég dúló, apró bosszúság
15 6 |     sohasem kérdezte, vizsgázik‑e? Később a tiszteletes fiával
16 7 |        mondtunk ellent, hagytuk e hiedelmet, és a mágnások
17 7 |       már néhányadszor a szalon e csendes sarkában. - Azt
18 7 |        alig-alig mertünk nyúlni e kérdéshez. Éreztük, hogy
19 10|       türelmetlenítő tapadósság e jóságban; valami túl tudott,
20 12|         asszonyi ösztönöm súgta‑e, hogy agyon kell hallgatni,
21 15|       kitűnő erős asszonyember, e női pátriárka; mert több
22 15|       erősen, édesen illatoztak e nyáron. Milyen szörnyű régen!...
23 16|      itt a provinciális elsőség e biztossága; milyen nagyon
24 17|  türelmén ment keresztül minden e húsz év alatt; s a legnagyobb
25 17|      velem akármi!”~És a dacnak e különös lendülete érthetetlenül
26 18|    akarom!... Mert tudtam, hogy e nyáron kiépítették a megyei
27 19|  náderdők gyűrűjétől a lápvidék e dús, kicsiny félszigetén,
28 19|          és féltették úr voltuk e szuverén érzését; ezért
29 19|  forgalom meg minden csak nyert e csapással; de annyi sok
30 19|    dolog. A megindult szóbeszéd e zavaros hetekben is ráért
31 22|      vagy más elfogultság ettől e végső percben visszatartja
32 23|         nézünk a régi szemekkel e két barázdált arcból. És
33 24| gyógyította a lelkemet az Isten e csodálatos szolgája. Úgy
34 24|  micsoda néma tragédia játszott e kemény, szigorú és harcos
35 24|         megy, mi lesz vele? Van‑e ő most, ebben a percben