Fejezet

 1 1 |             ezt a zugot. Itt folyt le az életem, mindenki ismer,
 2 2 |             és félig aléltan estem le a küszöbkőre: de azért hallottam
 3 4 |   szegletes, gyors dobással kapják le hirtelen, frissen, atyafiságos
 4 4 |          szépségét, és nem hangolt le. „Én megint másféle leszek!” -
 5 6 |         nem öcsémezte, nem tegezte le, mint a többieket. Az ebédnél
 6 7 |          bélelt fecskeszárnyakkal, le a tükörfényes lakkcipőkig,
 7 9 |             Lélekszakadva dobáltam le magamról az utcai ruhát,
 8 14|     vármegye költségén hengerelték le a szekérutat, vakoltatták,
 9 15|       magyarázkodás nélkül mondott le arról, ami még az ő részéről
10 16|     megmenti. Csakhogy itt sokszor le akarják vetni rólam, a gonoszok,
11 16|            selyemköpönyeget dobott le magáról a színésznő, szép,
12 17|             hogy azt mondja: „Jöjj le hozzánk!” Piroska szó nélkül
13 17|       jön-e, s azt mondtam: „Üljön le a ládára!” Attúl már csak
14 17|        sudárfák karcsú sora nézett le rám a magasból, és éreztem,
15 18|             annak a csudájára járt le mindenki, azután ott hűseltünk
16 18|            úgysem taníthatott; már le is betegedett közben. De
17 19|      minden haldoklónak maga fogta le a szemét. „Minden Pórtelky
18 19|      ugattak... Néha lopva szöktem le egy negyedórára a cselédházba,
19 19|    jóemberek? Mit tudnak? Mi égett le?~- Jaj istenem! Hát most
20 20|          szőke fiskálishó? Jaj, de le kéne azt beszélni rulla!
21 21|         már a falatot se nyelhetem le itthon gáncsolódás nélkül?
22 22|         három szobán; s én estétől le se hunyt, száraz szemekkel,
23 22|            rág, mint a pióca, hogy le nem rázhatom... mint a köszvény,
24 22|        szánva és feszélyezve ültek le kártyázni vele, és féltek
25 22|            vetkőztették, fektették le a leányai.~„Már nem is érdemes
26 23|    harangszoknyája cipőszárig hull le már karcsú dereka, szép
27 23|    megengedett határig évtizedekre le van foglalva. Hogy egy kis
28 23|            Sűrűn szürke este hullt le korán, a kis szoba a barna
29 24|     szomorúan és megbocsátón nézni le elmúlt életünkre és a siralom
30 24|       valami nagy, súlyos kő esett le a szívemről, fellélegzettem (
31 24| áthelyezést kért, s a grófné, hogy le nem beszélhette, sajnálkozva,
32 24|             szálanként szedegettem le a papsajtot, csűsibolyát,