Fejezet

 1 3 |         türelmetlen szerelemmel?... Lám, ott a felnőttek külön,
 2 4 |   keresztülhajtani. Majd folytatja, lám, a fia; ügyvédi vizsgáról
 3 4 |    vérrokonunk.~Hogy elkalandoztam, lám, öregasszonyos módra...
 4 6 |            leszek szerelmes úgysem. Lám, nem tudok!”~- Megörült
 5 7 |           az anyjával kedveskedett. Lám - gondoltam keserűen -,
 6 8 |         valahol. De hogy eltanulta, lám, milyen ízléssel tudja!
 7 8 |        későre hagytam ezt a próbát. Lám, grószi is az öregúrral
 8 8 |            így mókázva legyeskedni, lám! Nem is állna rosszul neki;
 9 9 |        fényesítgettem a körmeimet. „Lám, az asszonyélet - ilyesmit
10 12|             válik asszonnyá; nekem, lám, hét esztendő kellett ehhez.
11 13|         gondoljon a gyerekére. Hogy lám, előre tudta ő, mire fog
12 13|            vethet a szemére semmit; lám, ide sodorta az a léha környezet,
13 13|      átragadt rá. Itt engem értett, lám, és a családomat! És az
14 16|      szerencséje volt, és kiderült, lám, hogy erre a „rendes” életre
15 17|    fájdalommal. „Én akartam így, és lám, volt erőm megtenni! Most
16 17| gunnyasztott az üvegretesz mögött. „Lám, hát ez is él! Élni mindenhogy
17 18|           mint a mostohám szeretné. Lám, nem is csalódtam! - gondoltam
18 18|           egy Vodicskához mentem... Lám, mégis van szíve, és nem
19 18|            jövő esztendőre az öreg; lám, így újít, ezért kell neki
20 19|            pedig megtette a magáét. Lám, Melanie bárónő főispánné
21 19|             atyafiskodik nagyon; és lám, a nyáron már vízimérnököket
22 21|         egészségesek, mint az élet! Lám, az én viruló, teli gazdagságú
23 21|         összecsukva édes aludtában. Lám, hisz olyan drága egy ilyen
24 21|           hagyott tízezer forintot. Lám, hamar elhalt - nem is kellett
25 22|       küszködésért; dicsértek, hogy lám mégis hogy ki tudom teremteni
26 22|              görcsös akácokkal, itt lám, ahol utolszor laktunk az
27 23|          forint ment a takarékba! - Lám, lám - gondoltam szomorkás
28 23|            ment a takarékba! - Lám, lám - gondoltam szomorkás mosollyal -,
29 23|            lesz, valami eszembe jut lám. Egy ismerős ária, egy különös,
30 23|           tetszeni akartam vele. És lám, csakugyan tudom is még!... (
31 24|      koplaló életbe. Még a mama is, lám az öreg fejével, milyen
32 24|      szállta meg ezt a várost, mely lám, még mindig a régi, ideges,