Fejezet

 1 8 |            politúrozott oldalán.~Az uram most kelt fel; a bajusza
 2 8 |   rokonságot mind a két részről. Az uram akarta, hogy vacsorát adjunk,
 3 9 |              Hát boldog, ugye?~- Jó uram van!~- Legalább maga legyen
 4 9 |             némán figyelt engem.~Az uram hazajött - frissen, jégcsaposan,
 5 10|       diónyi aranyos gombokkal!”~Az uram jó és gyöngéd volt hozzám
 6 10|      biztossá váltam abban, hogy az uram csakugyan tehetséges, gyors
 7 10|          hogy az én „felszármazott” uram lekötelezheti őket. A feketekávénál
 8 10|             került a városba, és az uram mindjárt megfogadta hozzám
 9 11|             Többnyire ügyük volt az uram kezében, és most, így közelből
10 11|           hogy nemcsak én, hanem az uram is szerette és igényelte
11 11|          előtt visz el az út.~De az uram nagy dorgáló, intelmes levelet
12 11|  természetesen! - udvariaskodott az uram.~- Csakhogy még egyéb is,
13 12|        magunk!” - dörmögte előbb az uram, de mikor meglátta, felderült,
14 12|       bejáróasszony, koldus vagy az uram egy-egy egy szerűbb kliense,
15 12| kiborítottam egyszer mindenestül az uram irodabéli papírkosarát.
16 12|           Miért is nem féltékeny az uram?” - gondoltam egy percig,
17 13|          kormány: Jolsvay meg az én uram majd -, bárhogy is, kötelezve
18 13|              hogy fog viselkedni az uram ügyében?~Mert érezhető volt
19 13|              készek voltak tolni az uram szekerét a megyénél, de
20 14|             tegye be az újságba. Az uram is a közelemben maradt már,
21 14|         kezdtem érezni azt, hogy az uram alispán legyen a hét végén.
22 14|      sajnálat. „Szegény, szegény jó uram!”~Már csak zavarosan emlékszem,
23 16|        kevesebb pénzt, mint szegény uram az utolsó időben. És hogy
24 16|     munkával való összefüggését. Az uram idejében sohasem volt nagyobb
25 16|           fél éve, hogy elhalt a jó uram! - Nem - gondoltam -, nem
26 20|         beszerzések, amitől az első uram gyöngéd és aprólékos gondja
27 21|             más volt a szegény első uram szinte bocsánatkérő, hálás,
28 23|            kontrás, és megcifrázza. Uram Jézus, kinek jutott eszébe,
29 23|      kapubálványnak támaszkodva, az uram mellett ott állt Tabódy
30 24|            könyvet, a szegény Péter uram örökségit, amit otthagytam
31 24|             üdvösség útját... hogy (uram bocsásd!) elkísérgette még