Fejezet

 1 1 |           megenyhültek irántam szép lassan. Minden úgy összemosódik.
 2 3 |             kamasz ez már! - mondta lassan, elgondolkozva, és elfordult. -
 3 3 |           kaptam verést...~És ahogy lassan elcsendesült az éjszaka,
 4 4 |         tárgya lesz így vagy amúgy; lassan, óvakodva feljebb húzódott
 5 5 |         hálás, leszámolt alázattal. Lassan, meghatottan jött közelebb
 6 5 |      összezavar! - mondta mellettem lassan Vodicska Jenő. - De nemes
 7 6 |       sövénye eltakart. Endre akkor lassan szembefordult velem, imádságos,
 8 8 |     mormogja; gyűrűs, fehér kezével lassan méricskélve a fehér tejet.~
 9 9 |      sötétült el egyszerre minden - lassan forogni kezdett -, valami
10 12|    komolykodásba. - Majd kiigazodik lassan, meglásd! Csak egészség
11 12|          tudott beszélni, bár kissé lassan, várakoztatóan; de a maga
12 12|    málnaszag a kert felől! - mondta lassan. - Mint az erjedt, édes,
13 13|        szivarmocskos abroszon. Jenő lassan, szelíd-szomorúan cirógatta
14 14|          társaságbeli, városi népek lassan visszahúzódtak, eltávoztak
15 14|             mozdulatban. Akármilyen lassan és észrevétlen, de mégiscsak
16 16|             tábori ágy szélén. Majd lassan vetkőztem a plüssrámás,
17 17|           is borzolta. Akkor mondta lassan, fáradtan szegény Tomanóczy
18 19|           Az ittmaradtak közt pedig lassan oszlott, osztályodott az
19 19|         lakom én is. Elnézünk arra?~Lassan és reszketve haladtunk a
20 19|            hogy ő is belebonyolódik lassan, és egyéb kiút nem marad
21 21|         készült, kiverte a pipáját, lassan, módosan kereste össze a
22 21|     befejezés akart lenni. De azért lassan pakolódzott, mint aki félig
23 21|            enyhébb ellenvetésekkel, lassan lehiggasztva, panaszkodásba,
24 22| szelídülésében. Istenem, fokonként, lassan süllyedt az egymással bánásunk,
25 22|      hajdanában. A láp-osztálypörök lassan elintéződtek, a lecsapolás
26 22|         ültette még a fáskamra elé. Lassan mentem a rácsos kapu előtt.
27 23|             alatt. A kerti abroszra lassan hullottak elébünk a hervadt
28 23|            így, majd megfordult, és lassan felém jött az ablakig: „
29 23|      Hallottam féleszmélettel, hogy lassan betotyog a szobába, kiment-e,
30 24|         ország népe felhúzódik ide, lassan családonként. Aki nyer a
31 24|     virulnak, vannak! Felálltam, és lassan, szálanként szedegettem