Fejezet

501 16|                az ajkához, a fogaihoz, hogy rémült ösztönnel kaptam
502 16|              van most neked szükséged, hogy halálra izgasd magad! Segíthetsz
503 16|                kezdett. Nagyot néztem, hogy milyen szépen ki tudta pimpózni
504 16|                egy tubusban. Nevetett, hogy bámultam, mikor jó, hátratartó
505 16|              is eleje voltam. Istenem, hogy összezsugorodik itt a provinciális
506 16|                volt, és kiderült, lám, hogy erre a „rendes” életre való
507 16|            mozdulattal, és én éreztem, hogy elszánást, kétségbeesett
508 16|                lehetséges volna az?... Hogy kellene ahhoz hozzáfogni?...
509 16|               akkor vettem csak észre, hogy Marika hevesen taszigálja
510 16|      gavallérok hódoltak nekem nemrég! Hogy ragad ez a pesties kapaszkodó
511 16|           kettőnkkel a sors. Bizonyos, hogy egymáshoz tartozunk!~Az
512 16|            Vodicskáné, anyósom is írt: hogy a kisfiam jól érzi magát,
513 16|                És nem csillapított az, hogy hiszen én tiltottam meg,
514 16|               hiszen én tiltottam meg, hogy feljöjjön meglátogatni.
515 16|              nem is értem meg tisztán, hogy hogy lehetett az; de bizonyos,
516 16|                értem meg tisztán, hogy hogy lehetett az; de bizonyos,
517 16|              lehetett az; de bizonyos, hogy még mindig nagyon keveset
518 16|                jövőm felől. Úgy lehet, hogy a pénz értékét sem értettem
519 16|                 gondokba borulni azon, hogy a kicsi kis pénzem milyen
520 16|             elvetendő. Nem lehetetlen, hogy tudnál játszani! Merész
521 16|            valami, arról mindig kisül, hogy igaza volt.~- De hát hogy
522 16|              hogy igaza volt.~- De hát hogy lehetne, Gida?... Azt mondják,
523 16|                Persze... hm! Bizonyos, hogy csak akkor volna értelme,
524 16|        egyébről beszélt; ebből láttam, hogy mondani fog még valamit
525 16|          megszólítást, mert tudja jól, hogy valami házasságos atyafiságban
526 16|                 tanakodtunk Marikával, hogy megvegyek-e százötven forintért
527 16|               nekem alig múlt fél éve, hogy elhalt a jó uram! - Nem -
528 16|     megismertem a tömegben, és vártam, hogy észrevegyen. Felütötte ideges,
529 16|                kezet. Ó, mikor tudtam, hogy tetszem egy férfinak, akkor
530 16|                   És egyszerre láttam, hogy mindenki rám figyel, hogy
531 16|              hogy mindenki rám figyel, hogy apró csoportok összesúgva
532 16|                a korcsolyát! - Tudtam, hogy gyönyörűen csinálom ezt,
533 16|                bántott ezzel. Egyszer, hogy Marika nem jöhetett, ő maga
534 16|                maga kísért el a jégre, hogy el ne maradjak. Február
535 16|        életemben. Gida mondta egyszer, hogy Losonczy megint beszélgetett
536 16|              bár nem tudtam világosan, hogy miért, és egyszerre ráemlékezni
537 16|          egyszerre ráemlékezni véltem, hogy az utolsó találkozásokkor
538 16|               sürgetéssel kérdezgette, hogy sohase járok-e egyedül,
539 16|            Marika nélkül a városba. És hogy nekünk komoly, rám vonatkozó
540 16|           meglátogathat-e a lakásomon, hogy nem kellene-e másképp intézni
541 16|   csodálkozással nézett rám. És attól, hogy a Marika kopott zöld plüss-szalonjában
542 16|               Van valakije? Vallja be, hogy van odalentről még!”~Így
543 16|    kapcsolódtak, és egyszerre kiderül, hogy egy leendő színinövendék,
544 16|            apás szigorúsággal elővett, hogy mit végeztem hát magam felől,
545 16|            boldogtalanság keservében), hogy végre kimondja; igen, az
546 16|            hallotta, azt beszélik már, hogy fizetett szeretője vagyok
547 16|        dolognak a másik oldala! De hát hogy is vagyok én ezen a világon,
548 17|     tekintetében kérdőn felém szegült; hogy mi is lesz hát velem? Hiripy
549 17|             súgta jószívű ötlete volt, hogy azt mondja: „Jöjj le hozzánk!”
550 17|           nagyon fárasztó elhatározás, hogy: „Ma is úgy, mint tegnap!”
551 17|            szemrehányások... Bántotta, hogy Hiripre jövet nem időztem
552 17|                kitaláltam, de éreztem, hogy nem járok messze az igazságtól.
553 17|               az igazságtól. Bizonyos, hogy nem szakított vele végleg;
554 17|              fölháborított a gondolat, hogy ő is van. Neki is csak mondja
555 17|    postamesternével, akiről hallottam, hogy a híres Tomanóczy famíliából
556 17|                nekem többre?... Azért, hogy kevés híján alispánné lettem
557 17|                   mindegy! Megmutatom, hogy képes vagyok rá!...~Hiripen
558 17|                egy ebédnél megmondtam, hogy a postát akarom tanulni
559 17|                papnak, ezt megmutatom, hogy kell csinálni. Mert ritkán
560 17|          némaságban; alig mozdult fel, hogy köszönjön.~Egyszer csak
561 17|      hallgattam. Romantikus regény ez?~Hogy jobban beárnyolódtunk a
562 17|                 Mondja, nagy dolog az? Hogy egy paraszthoz mék, mi van
563 17|             házas, vén.~- De mégis!... Hogy lehet ez?... Hát nem jobb
564 17|            akart, tejfelesszájú rüpők; hogy nem ment, elárult az anyjának,
565 17|                 piszkoskodtak, jó még, hogy csak áthelyeztek. Annak
566 17|                legény... nem is tudom, hogy kezdte. Emlékszem, hogy
567 17|                hogy kezdte. Emlékszem, hogy előbb csak a pitvarajtóban
568 17|                be szépen erre menőben, hogy jó estét, aszmondja; sokáig
569 17|                már csak kicsi kellett, hogy bévül kerüljön. Tanítottam
570 17|            mintha nagy kegyelem volna, hogy elvesz feleségül. Köszönjem
571 17|       Köszönjem meg! Még jó szerencse, hogy az a kis pénzem van.~Siettem,
572 17|                a magasból, és éreztem, hogy mögöttem összecsukódnak.
573 17|               Most már kezd úgy lenni, hogy néha számlálgatnom kell
574 18|         ezelőtt szebb módi járta!~Vagy hogy én maradtam kívül már lassanként
575 18|           Nyilván igazam is volt... de hogy akkor már meg-megrettentem
576 18|            pletyka ürügyét használtam; hogy mondtak valamit rólam és
577 18|            rólam és róla Szinyéren, és hogy ő egy kevés tapintattal
578 18|             utólag is azt a fecsegést, hogy meg legyen őrizve néhány
579 18|                 Holtbizonyosra tudtam, hogy biztatás és folytatás ez;
580 18|           biztatás és folytatás ez; és hogy ő is annak érti. Egy percre
581 18|        türelmetlen voltam, megijedtem, hogy máris minden elveszett a
582 18|         sorsomon. Tudtam félig-meddig, hogy őszre „lesz valami” velem
583 18|          olyanfélét éreztem akkoriban, hogy védelmező és felelős közösségben,
584 18|              elhalt öccse gyermekének. Hogy ő mindig is kedvelt engem,
585 18|               hanem inkább nézzem úgy, hogy őneki van szüksége rám;
586 18|            kitűnő asszonyi vezetés. És hogy akármikor mehetek, szeptemberben
587 18|                akarom!... Mert tudtam, hogy e nyáron kiépítették a megyei
588 18|            várostól.~Azt is hallottam, hogy építkezni akar jövő esztendőre
589 18|             csakugyan úgy éreztem már, hogy én vagyok az, akire szüksége
590 18|              pedig bementem Szinyérre, hogy ott töltsem ezt a szép őszi
591 18|           mindjárt egyhavi kosztpénzt, hogy ne beszélhessen, és ne zavarjon.
592 18|            zavarjon. Jól láttam pedig, hogy ez a különc nem arra a pár
593 18|           életében az volt a bolondja, hogy minden nyomtatásban olvasott
594 18|          nőemancipáción lovagolt, így, hogy fizettem, megvolt velem
595 18|               a kézfogót. De kívánták, hogy lépjen ki, és menjen hozzájuk,
596 18|          dologból olyasmi érződött ki, hogy ő vagyonos fiúnak hitette
597 18|           kezdték kérdezni az emberek, hogy igazán jegyesek vagyunk-e?
598 18|     gonoszkodva, kacagva suttogták el, hogy Zimán Ilka mint jár most
599 18|                szégyenkeztem; éreztem, hogy nem lehet mit felelni. Nem
600 18|        gondolatban is a teljes igazat; hogy hiszen nem rajtam fordul
601 18|           hiszen nem rajtam fordul ez. Hogy hiszen, én nem is tudom,
602 18|               hiszen, én nem is tudom, hogy miért nem. Persze, ő összevissza
603 19|        nádszecskát szórtak rá vizesen, hogy fel ne járódjék; és csak
604 19|             seperték össze. És tudtam, hogy meg fogom találni azt a
605 19|         asszonyért levágta a kisujját, hogy gyűrűstül vethesse elébe;
606 19|          egyszer megfogadta volt neki, hogy ott lesz a gyűrű örökre
607 19|            urai még sokáig erőlködtek, hogy megtagadják, lenézzék, semmibe
608 19|            hallottam suttogni itt-ott, hogy nemigen ismert irgalmat;
609 19|             házamnál Szinyéren, látta, hogy élek, hogy öltözöm. Tréfál
610 19|           Szinyéren, látta, hogy élek, hogy öltözöm. Tréfál most vajon?~
611 19|            valamit, régi dolgokat, meg hogy ki, hogy s mint atyafia
612 19|            régi dolgokat, meg hogy ki, hogy s mint atyafia a másiknak;
613 19|                istenit annak a dögnek, hogy vonít! Nem oldták el?...
614 19|          kényes vagy, galambom! Na jó, hogy tudom mégis, hogy nem mindenkivel
615 19|               Na jó, hogy tudom mégis, hogy nem mindenkivel ilyen rátartós
616 19|              Borzasztó! Én nem tudtam, hogy az ilyen korú férfiak is...~
617 19|           kitartóan nézett rám, várta, hogy felcsattanok, hogy sírok
618 19|              várta, hogy felcsattanok, hogy sírok és panaszkodom, és
619 19|           hozzám szeretettel; éreztem, hogy nincs kedvére az ottlétem,
620 19|                kedvére az ottlétem, és hogy már messziről gyanakodott,
621 19|            istenem, a vagyon miatt!... Hogy én majd úgy megkedveltetem
622 19|       megkedveltetem magam az öreggel, hogy egyszer talán még osztoznia
623 19|         gondoltam, csak azt ne higgye, hogy erre pályázom. Ezentúl még
624 19|           gondoltam, és úgyis látható, hogy ez a szándékuk, és hogy
625 19|                hogy ez a szándékuk, és hogy megbeszélik ezt ketten ellenem.
626 19|             hírét se vették szegények, hogy mi készül. Jaj, nagy a keserűség,
627 19|           mikor beboroznak egy kicsit, hogy beszélnek. Azt mondják,
628 19|          biztatják őket. Azt beszélik, hogy a király fia nem halt meg,
629 19|          harmadéve, nyugodjék szegény, hogy az itt bujkál a nép közt,
630 19|            kitanulja a baját. Akkor is hogy azért jött volna, mert látni
631 19|                felöltöztették a népet, hogy kedvét lelje... Bizony csak
632 19|             kérem!~- Nem tudom, lehet, hogy van valami a dologban! -
633 19|      borzalomban. Nem is gondolkoztam, hogy mim is van ott becses vagy
634 19|        rettentő szél! Némelyek látták, hogy a bolond báró kannát fogott,
635 19|              Mi lesz addig Szinyérből! Hogy terjed! Ne, ne sírjon, édesem,
636 19|     összetartozások szálai; emlékszem, hogy jó ideig bolyongtunk már,
637 19|                 Jaj, csuda, nem hiszi, hogy csuda! A Könyök utcán a
638 19|               Eszembe jutott hirtelen, hogy ott, a templom közelségében
639 19|                 és nem mozdultunk fel, hogy mi is részt vegyünk benne...
640 19|        tolongni tovább és hajszolódni, hogy hamarabb tudjam meg pár
641 19|             két szobára való limlomot, hogy velem maradjanak, és átkísérjenek
642 19|              és megmaradtak a régiben. Hogy is volt aztán?...~Anyámék
643 19|              néhány más ismerős által, hogy én a tűz előtti nap titkon,
644 19|            megszöktem tőle Horváthtal. Hogy előre kitervezett dolog
645 19|            lovagod!...~Megint éreztem, hogy szorosabbra fogódnak rajtam
646 19|              tehettem volna mást, mint hogy teljes, asszonyi szívóssággal,
647 19|      lehetőségem nem volt. Itt laktam, hogy ő naponta járhasson hozzám
648 19|         szabadon, és csak annak éltem, hogy élesszem és ébren tartsam
649 19|           szerelmét. Láttam és tudtam, hogy ő is belebonyolódik lassan,
650 19|              járni nálam; észrevettem, hogy rendszeresen lesnek az ablakomra
651 19|    megtörténhet; bár én ma már sejtem, hogy a határok nem annyira élesek
652 19|     megalázottnak magát, és ne higgye, hogy kis szatócs módjára őrizgetem
653 19|          teszem magam és becsessé így, hogy becsaljam valamibe, amihez
654 19|                gondolatra, de éreztem, hogy ez úgy szebb, büszkébb,
655 19|                sikertelen volt. Lehet, hogy az én hibámból jószerint;
656 19|            visszatérését vártam ebben. Hogy Horváth másféle ember...
657 19|               Horváth másféle ember... hogy az anyagiak... ejh, majd
658 19|         elhatározásig hajszolta magát, hogy másnap újra késlekedve élvezze
659 20|            kalendáriumi változások, és hogy hányszor reggeledett és
660 20|           gránicokat.55 Ha elgondolom, hogy a második házasságomtól
661 20|              már nem is tűnődöm rajta, hogy hol hibáztam el. Tán mindenkinek
662 20|               akar, legyen egykettőre; hogy még örömit érhesse a kedves
663 20|        haragudni, megmondom. Úgy volt, hogy ócska ruhát vittem akkor
664 20|            Trézsi, azt mondja, igaz-i, hogy az a drága szép gyönyörűség,
665 20|              ahó a tekintetes asszony, hogy ezeket ne viselhetné!~-
666 20|               Bizony, nagyon beszélik, hogy Zimán Ilka tekintetes asszony
667 20|             szereti a tekintetes urat. Hogy megátkozta vóna - így beszélik,
668 20|            való életüket egymással; és hogy valami babonaságot is tudna (
669 20|                tudom, benne van az is, hogy kilenc kedden ráböjtöl,
670 20|            Pócsra is megy tán búcsúra; hogy ne legyen jó élet köztük.
671 20|             megüzente a kaszinófiúval, hogy ne várjam. Olyan sok, sok
672 20|                 sok éven át megszokta, hogy ott maradjon veszteg, ahol
673 20|            Csakhogy én most... így! Ó, hogy őrzött, dédelgetett, vigasztalt
674 20|                egy kis beosztással. De hogy mennyi az adóssága voltaképp;
675 20|             utána keserű szégyenkezés. Hogy ezt... nem vághatom a szemébe!
676 20|              beleártotta magát; tudom, hogy mondtam is olyasmit szorongatásomban,
677 20|             olyasmit szorongatásomban, hogy én gyufát iszom, ha nem
678 20|         szabadna jutni most már. Igaz, hogy szó szót követ, és én akkor
679 20|          goromba kifejezésmódja. Igaz, hogy hamar békült, és kellő móddal,
680 20|           adott akármennyit is. Lehet, hogy ezekben az első időkben
681 20|               az volt a legfőbb bajom, hogy úgy éreztem: nem szeret
682 20|            csak ez kellett; ám lássad, hogy illek bele!” - ezt látszott
683 20|               közt vacsorázni, érezni, hogy ő azért is szabad ember.
684 21|           elrendelve!”...Szinte látom, hogy ilyesmit, mindig ilyenfélét
685 21|               hajlamom arra való volt, hogy egy máshoz, férfihoz kapcsolódva,
686 21|         fojtott harag, mikor elnéztem, hogy forgatja kelletlenül a villát
687 21|                Csak az a megjegyzésem, hogy tízszeres pénzére se evett
688 21|          mindig veszít. Elég alávalók, hogy leülnek magával, és elnyerik
689 21|           tehetetlennek; mikor tudják, hogy a szegény családja nyomorogja
690 21|          Ilkája. Azt hiszi, nem tudom, hogy el-ellátogat néha. Együtt
691 21|             maga rokona. Elég szégyen, hogy haragoskodik vele nyíltan,
692 21|               az ördög! Hanem az igaz, hogy jól kikereste az embereit
693 21|              magát. Csak azt csodálom, hogy elfogadja még tőlem egyelőre
694 21|             három ártatlan gyerekének; hogy fizetném a cseléd bérét,
695 21|               régi szokásból arra vár, hogy marasztgassák, békítsék. „
696 21|               tudva, tán én is féltem, hogy marasztalni fogom mégis,
697 21|        vergődve felszakadó zokogással, hogy visszalépjen az ajtóból,
698 21|              Most már csak menjen!”~De hogy egyedül maradtam, fojtogatott
699 21|              magam volnék csak az oka, hogy lettek. Milyen más volt
700 21|          meggyötör, lázít, bánt; kell, hogy bántsam, kell, hogy gyűlöljem.
701 21|              kell, hogy bántsam, kell, hogy gyűlöljem. Fontos nekem.
702 21|                mint én. De nem akarom, hogy a sorsuk legkevésbé is hasonlítson
703 22|               bennem egyéb emlék, mint hogy minden évszakra három pár
704 22|               akartam járatni őket. És hogy micsoda vesződségbe, harcba,
705 22|            úgyabbul is miközöttünk!... Hogy fejlődött ez, hogy juthattunk
706 22|     miközöttünk!... Hogy fejlődött ez, hogy juthattunk idáig? - kérdem
707 22|           kitalálásait a rosszaságnak, hogy a másiknak fájjon, még-még
708 22|              messziről, tisztán látom, hogy az idegességtől, testi és
709 22|             mellőzéssel sértve. Tudom, hogy vadul féltékeny is voltam
710 22|         hóbortom; és ha néha (tán csak hogy ingereljen) védelmébe vette
711 22|            Pedig éreztem akkor is már, hogy ezek az őrültségek okozzák,
712 22|            ezek az őrültségek okozzák, hogy alulra kerültem a kettőnk
713 22|                embert... Ha hazaizent, hogy ne várjuk vacsorára, mindig
714 22|             beszél! Csak azt csudálom, hogy hét esztendeje eszi már
715 22|              életén rág, mint a pióca, hogy le nem rázhatom... mint
716 22|              megfordulnak a sírjukban, hogy egy ilyen egyszerű, szegény
717 22|              állatemberrel, mint maga? Hogy majd azok neveljék, akiktől
718 22|                 egy széket kapott fel, hogy ellenem tartsa, vagy sújtani
719 22|         vetkőzni segített neki! Aztán, hogy csend lett, fázva és szepegve
720 22|                 Csak tudnál úgy tenni, hogy ne szóljál! Mintha aludnál,
721 22|           egyszerű gyerekbölcsességre, hogy ilyen órákban valahogyan
722 22|      vissza-visszatérő rossz álmot. És hogy egyformán szeressenek bennünket!...
723 22|        megnyugodtak benne; de érezték, hogy minden csepp véremmel ragaszkodom
724 22|         véremmel ragaszkodom hozzájuk, hogy görcsös és állandó akaraterővel
725 22|            érezte mindig magát; látta, hogy bogozódnak körülte az élet
726 22|               rejtekeiből. Úgy érezte, hogy én tettem rosszá; eldurvítottam,
727 22|          Minden drágult. A gyerekekre, hogy nőttek, egyre több kellett.
728 22|          mennyi pénzt titkol el tőlem, hogy elmulassa... hogy lehettem
729 22|               tőlem, hogy elmulassa... hogy lehettem volna szolidáris
730 22|                szinte magától adódott, hogy egyszer mégis jártam, kértem,
731 22|               küszködésért; dicsértek, hogy lám mégis hogy ki tudom
732 22|              dicsértek, hogy lám mégis hogy ki tudom teremteni a nagy,
733 22|                a szerencsétlen embert! Hogy legalább valami kis biztosa
734 22|               laktunk az első urammal. Hogy felnőttek azok a fák; ő
735 22|                Mennyi történt énvelem, hogy megváltoztam azóta, hogy
736 22|               hogy megváltoztam azóta, hogy réges-régen itt járkáltam;
737 22|              Marcsát, Zsuzsit, Klárit, hogy ők ne folytassák a süllyedést,
738 22|               folytassák a süllyedést, hogy talpra álljon, helyet harcoljon
739 22|                  Most meg van engedve, hogy gimnáziumba menjenek lányok
740 22|               játszik erőlködve azzal, hogy komolyan számba vegye a
741 22|             járt körülötte. Megszokta, hogy így feküdt, kevés baj volt
742 22|             megéreztem hetekkel előre, hogy itt terem újra, és nézni
743 22|                 Egyszer az a hír jött, hogy valami oláhcigány-karavánnal
744 22|                kitűnő szegény diáknak, hogy gimnáziumra tanítsa őket.
745 23|              fejlődésén mértem azután. Hogy a Marcsi harangszoknyája
746 23|            növendéklány-csípői felett; hogy a fiatal diáktanító homlokáig
747 23|              az ejtegetéssel vesződik; hogy a tizenkét esztendős Klári
748 23|        kisgyerek korában, attól fogva, hogy írni tanították, és a mostani
749 23|             így; a nagyapja megmondta, hogy csak akkor gondoskodik róla,
750 23|         elfeledett gyerekarcába akkor, hogy hajszoltam, kutattam magamban
751 23|              én sikerem voltak.~Akkor, hogy serdültek, még egyszer össze
752 23|           energiám, számító okosságom, hogy elrendezhessem számukra
753 23|             hisz senki sem várta tőle, hogy másképp legyen. Eltopogott
754 23|           évtizedekre le van foglalva. Hogy egy kis biztos jövedelme
755 23|              kitudakoltam, kikerestem, hogy mik lettek, kivel vannak
756 23|               Akkor valaki azt mondta, hogy a másik kettő ösztöndíja
757 23|          uradalmiak mind tudni fogják, hogy odamentem könyörögni az
758 23|              hajú fejével. Azt mondta, hogy várt; és megörvendett a
759 23|                 Milyen rég nem láttam! Hogy van? Mit csinál kedves férjeura?
760 23|             rendkívül megbecsüli. Vagy hogy... ó, igaz, bocsásson meg.
761 23|             lakáj jött mögöttem némán, hogy el ne tévedjek a csavargós
762 23|                nagy gazdagságukért, és hogy az élet nyers, komisz, országúti
763 23|                térdei gúzsba felhúzva, hogy a nyűtt paplan hegykúpot
764 23|               alszik. Anyámtól tudtam, hogy napok óta ilyen hallgatag
765 23|             ismételte utolsó akaratát. Hogy fakoporsót akar, hadd vegye
766 23|                föld; de mégis óhajtja, hogy a telegdi református pap
767 23|               külföldi egyetemeken. És hogy ne legyen a sírján koszorú,
768 23|              viaszfehér kezét; láttuk, hogy tétován lebeg, mint a kísértetmadár
769 23|           fejéhez ült szótlan. Láttam, hogy küszködve fel-felparázslik
770 23|                dohányoztak, de láttam, hogy anyám csak színből és erősen
771 23|         lehajtotta a fejét, és láttam, hogy a szeméből már régóta peregnek
772 23|             egy kicsi íróasztalfiókba, hogy majd őrizgesse becses, bús
773 23|       mindnyájan olyan rég megszoktuk, hogy Telekdy Péter nincsen. Nem
774 23|                mamáról mindenki tudta, hogy a kis évjáradékkal biztosítva
775 23|               elé emelgetve a poharat, hogy átnézegessen arányló színén;
776 23|             szűkölködőbb hetek jöttek, hogy alig adhatott konyháravalót:
777 23|                sebbel-lobbal indultam, hogy szétkergetem őket. Fényes
778 23|               a szolgáló már elindult, hogy húst hozzon hitelben; én
779 23|            Jézus, kinek jutott eszébe, hogy ma nevem napja van? Megbolondult
780 23|                Volt tíz esztendeje is, hogy utolszor láttam; akkor is
781 23|          szalajtja a leányt, és látom, hogy pénz fejébe valami papirosba
782 23|         szokott a cigánymuzsika miatt, hogy nem állhatja, de most ő
783 23|       odatartottam a poharam Dénesnek, hogy töltsön belé, és koccintottam
784 23|               az nem volt igaz, Endre, hogy valaha láttuk egymást, így
785 23|           gondoltunk, ahogy elváltunk. Hogy csak maradjon így, hogy
786 23|                Hogy csak maradjon így, hogy kincsünk lehessen majd az
787 23|            lehessen majd az emlékezet, hogy szépen gondolhassunk majd
788 23|              miért is?... Úgy látszik, hogy azt sem éreztük nagyon fontosnak.
789 23|             mikor nem is gondoltam rá, hogy behunytam a szemem, és egész
790 23|            alatta. Mi ehhez képest az, hogy nem magával voltam egy fedél
791 23|             mind, Endre! De jól teszi, hogy mondja. Ez szép, ez jó!
792 23|               megvénülés. Isten ments, hogy mi együtt éltünk volna!...
793 23|           egymásnak, lássa, már tudom, hogy ez a legtöbb. A legnagyobb
794 23|               a szó, a szó!~Felálltam, hogy a házidolgok után nézzek,
795 23|          gyepét a lábuk alatt. Láttam, hogy rendes, szorgalmas népek
796 23|           boltos mindenkinek elmondta, hogy tartozunk.~- Sebaj, Dénes!
797 23|                    Azt mondják, Magda, hogy az édesanyja megátkozta
798 23|           kimentek belőle, megátkozta, hogy soha egy gazdája se maradhasson
799 23|              maradhasson benne holtig, hogy mind tönkremenjen. Na, ha
800 23|         mindenségit.~Megint felálltam, hogy bemegyek. Igen, féltem,
801 23|                bemegyek. Igen, féltem, hogy valami szavával el találja
802 23|              házunkhoz; és ő tanított, hogy helyesen játsszam. Akkor
803 23|              Hallottam féleszmélettel, hogy lassan betotyog a szobába,
804 23|               fejét, a kezét... Az ám! Hogy holnap, vagy még ma gyilkos,
805 24|          amiről évtizedeken át hittük, hogy az egyetlen összetartó közöttünk.
806 24|           mindegyek voltunk egymásnak, hogy bízvást együtt is maradhattunk.
807 24|           közül kiesett a csutora. Én, hogy mindennap láttam, még nem
808 24|                híres összetartás (vagy hogy minden család így van, a
809 24|          eladták itt Berét. Hisz igaz, hogy a sok gyereket jobban, olcsóbban
810 24|              és városszerte híre volt, hogy Ágnes Karlsbadba ment Melanieval,
811 24|              formája... De lehetetlen, hogy Berét ne tudták volna megtartani
812 24|            szültem évről évre; később, hogy felszabadult kicsit az életem,
813 24|  férficsábításból; el nem gondolhatod, hogy mi mindenből. Ezzel a kis
814 24|           elidőzöm, csak arra ügyelek, hogy ne egyek egynél se, mert
815 24|                álmodja vidéki asszony, hogy el merjen menni, mint valami
816 24|              meglátszik rosszba, jóba,~Hogy te rólad szól a nóta,~Én
817 24|                   Ti mit csináltok?... Hogy van a Dini egészsége? Marcsi
818 24|              járt itt tegnap, mondják, hogy rosszul. Te, csak az a nagy
819 24|                Te, csak az a nagy sor, hogy annak már tíz esztendeje
820 24|            akkor, fiam? Csak imádkozz, hogy ha már az Isten csakugyan
821 24|            Istenem, vétek, nagy vétek, hogy ettől kell rettegni, de
822 24|               jelenti. És az a fontos, hogy kaphatunk-e valamiből egy
823 24|      jelentőségek elhagytak bennünket. Hogy a halál csak átmenet, álom;
824 24|        jelentős, és mikor azt hisszük, hogy minden mögöttünk van, egyszerre
825 24|            adta oda ifjú szűzi testét, hogy átkelhessen a túlsó partra,
826 24|            zászlós tábor... Emlékszem, hogy abban az időben lelkes,
827 24|               meghódított. De éreztem, hogy nálam nem divathóbort ez,
828 24|          érezni. Az volt a szerencsém, hogy gyermekkoromban nem neveltek
829 24|                és fontos volt neki az, hogy én megtérjek és idvezüljek.
830 24|               Ez a fontos. Ön elhiszi, hogy a föld gömbölyű, és a nap
831 24|        áldoztam rendesen. Most nemrég, hogy itthon volt, beszélte Marcsi
832 24|                beszélte Marcsi lányom, hogy most valami újfajta idegorvoslás
833 24|      csodálatos szolgája. Úgy éreztem, hogy rá vagyok szorulva, mint
834 24|                így elmegy az idő?...~- Hogy vagytok, lelkem egy lyányom!
835 24|           Magda! Mégis jólesik, látod, hogy egyszer a templomból jövet
836 24|               egylet másik titkárával. Hogy túl sokat ebédelt, vacsorázott
837 24|            ebédelt, vacsorázott náluk, hogy éjfelekig magyarázta naponta
838 24|           naponta az üdvösség útját... hogy (uram bocsásd!) elkísérgette
839 24|          áthelyezést kért, s a grófné, hogy le nem beszélhette, sajnálkozva,
840 24|             harcos fiatal lélekben. De hogy elment, ez a bolond, ideges,
841 24|        kicsinylőn említik: szégyellik, hogy a hatása alá kerültek, szentesdit
842 24|              hát valóban lehetséges-e, hogy ezzel érte el, hogy a férfiút
843 24|      lehetséges-e, hogy ezzel érte el, hogy a férfiút éreztük zenés
844 24|             függetlenebb!... Meglehet, hogy én nem is ismertem életemben
845 24|           sokat olvastam, és rájöttem, hogy a világ egyéb megfejtései
846 24|           rajongás szép volt. Tán kár, hogy meg nem őrizhettem holtig
847 24|       reszketegül és sután erőlködött, hogy ajkához vegye... Csókolni
848 24|             most, ebben a percben még? Hogy múlik el, hova jut az ember,
849 24|            Zsuzsi tette rá a magáéból, hogy szépen csukódjanak.~~Három
850 24|           iskolánál. Marcsi azt hiszi, hogy szerelmes egy volt tanárjába,