Fejezet

  1 1 |                mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált
  2 1 |                félnek tőle: az öregség nem olyan szörnyűséges és határozott
  3 1 |       messziről látszik. Egy állapotot nem érez az ember erősebben
  4 1 |                erősebben a másiknál, s nem érzi híját olyan dolgoknak,
  5 1 |              Ha tűrhető egészsége van, nem érzi az öregséget a maga
  6 1 |          ezekért az örömekért az ember nem fizet olyan nagy árat, nem
  7 1 |             nem fizet olyan nagy árat, nem kockáztat semmit, ezeket
  8 1 |               kockáztat semmit, ezeket nem kell annyira megszenvedni.
  9 1 |               úgy tűnik, mint az álom. Nem érzem magam sokkal rosszabbul,
 10 1 |               lemarad mindenről, és ez nem nyugtalanítja többé, mert
 11 1 |     nyugtalanítja többé, mert az ember nem engedi magát mellőzni, ameddig
 12 1 |               mellőzni, ameddig nagyon nem akarja. A komédia kinn újra
 13 1 |           beharangoznak, mennek; és mi nem vagyunk rá többet kíváncsiak.
 14 1 |               céljai, szándékai; de ez nem olyan nagy baj, mint a fiatalok
 15 1 |                az életben elváltozunk, nem csak a halálban - és én
 16 1 |                csak a halálban - és én nem felelhetek ma annak a valakinek
 17 1 |             semmi sors, semmi változás nem nagyon új és fontos nekünk.
 18 1 |           svábok - látnom sem kell, ha nem akarom. Segítségre pedig
 19 1 |        megszokott, öreg léhendékekért1 nem fogom soha már elhagyni
 20 1 |           mindenki ismer, tud felőlem: nem kell senkinek elölről magyarázni,
 21 1 |       idegenben egymásra lelő földiek.~Nem mondhatnám, hogy nem hozott
 22 1 |          földiek.~Nem mondhatnám, hogy nem hozott nekem nagyon is sok
 23 1 |            nyelvet megértem is. Én már nem fogok újféleképp gondolkozni
 24 1 |               de én semmit belőle újra nem kezdenék.~Ahogy így újra
 25 1 |         történik, oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat
 26 1 |               ha egy okot keresek - és nem tudom, minden apróság éppen
 27 2 |              mondtam kelletlenül, de ő nem tágított; nehezen tudott
 28 2 |           mikor a sikátorba értünk, és nem bírtam tovább menni a rémülettől;
 29 2 |              halad nesztelen egy véget nem érő, örökös folyosón - és
 30 2 |                ellen vétőt. „De hogyha nem tudunk?” - szabadkoztak
 31 2 |          szomszédnéival; s a bábuimmal nem is igen szerettem játszani.
 32 3 |       valakihez. - Sándorka, alszol?~- Nem! - hangzott váratlanul rögtön.~-
 33 3 |             váratlanul rögtön.~- Miért nem?~- Csak!~- Ne mafláskodj!
 34 3 |            éves fiú olyan ostoba!~- És nem csak ezért! - akadozott
 35 3 |                be a szobátokat, és oda nem akartok lányt beengedni.
 36 3 |                mit csináltok ott.~- Én nem pipáztam; nekem nem is adnak.~-
 37 3 |                 Én nem pipáztam; nekem nem is adnak.~- Ugye, ugye,
 38 3 |            Hisz én beengedlek.~- Hohó, nem addig a’! - ordított fel
 39 3 |        kíváncsi liba, szégyelld magad!~Nem ijedtem meg tőle. Kitört
 40 3 |               tovább, és te hagytad.~- Nem igaz! Csak azt mondta, hogy
 41 3 |           Csaba diadalmasan. - Phi!...~Nem tudtam, mit csinálok. Egy
 42 3 |              hozzá később még egyszer.~Nem kaptam verést...~És ahogy
 43 3 |              dolgod volt mostanáig; én nem is szóltam bele, Klári.
 44 3 |             szegényt, míg minden utána nem ment.~Én jól láttam mama
 45 3 |        fülkeszoba sötétéből; de grószi nem vehette észre, hogy kedvetlen
 46 3 |              volt még. Elfértetek itt. Nem volt gondod házra, gyerekre,
 47 3 |               ki apád mellett fogytig; nem panaszlom fel, rátermettem.
 48 3 |                   Úgy hiszem, anyámnak nem volt váratlan ez.~- Tízezer
 49 3 |              volt az özvegyi jussod... nem tudom, mennyi van még belőle.
 50 3 |              bálba viheted. Úgy nézem, nem soká lesz terhedre ez a
 51 3 |          tudtuk megérteni egymást. Tán nem is alázatosabbak vagy jobbak
 52 4 |          velünk történtnek elfeledett, nem is tudott okait, melyek
 53 4 |        vesztettük el igazán, amelyekre nem emlékszünk...~Hegyes orrú,
 54 4 |              hogy senkinek az ő világa nem tágasabb ennél. Csak más.~-
 55 4 |               mondom, jó vér, eleven - nem hamvába holt -, igazgatja
 56 4 |             Erős, uralmon álló, semmit nem érzelgő fajtából nőttem
 57 4 |              és egyszerű szépségét, és nem hangolt le. „Én megint másféle
 58 4 |                 Soha olyan legényjárás nem volt a házunkban eladó lány
 59 4 |           hiszem, sehol a föld kerekén nem tudják olyan szép megjátszással,
 60 4 |            asszonnyal bánás művészetét nem érnek rá megtanulni manapság!
 61 4 |               érzésből kipattan; sehol nem rejtezik olyan szép gőgbe
 62 4 |                percnyi felülmaradásért nem tudnak, mint itt akkor,
 63 4 |                akkor, hogy hónapok óta nem lépte át a küszöbünk, csak
 64 4 |                grószi. - Megpróbálják; nem nyughatnak bele, hogy az
 65 4 |                 literátus, híres ember nem került, mint a mi vármegyénkből
 66 4 |               benne voltam az életben, nem néztem jobbra-balra, csak
 67 4 |                a kényszertelen utazás. Nem is igen jutott eszébe senkinek;
 68 4 |        idestova hatvanéves, soha által nem ment a vármegye határán.
 69 4 |              el, vasúton, úgy mondták, nem ült még soha.~Messzi, idegen
 70 4 |   zárdanevelésbe küldenek vagy efféle, nem válhatott volna‑e belőlem
 71 4 |     unokavér-nemzetséget, akiknek apja nem átallt kormánybiztosságba
 72 4 |              tétlen, álmatag, szavakba nem köthető gondolat. Tán csak
 73 4 |            volt ez, hisz tudtam, anyám nem bánja, és már grószi se
 74 5 |                rezegve soha egészen el nem felejtkezni önmagunkról,
 75 5 |        eszközünk erre mennyire más, és nem zavarta anyámat a drága
 76 5 |       inspektor fia kimentődzött; ezek nem békültek. Régi, nagyon szomorú
 77 5 |                 és minden a kedvemért! Nem volt helyes talán és semmiképp
 78 5 |              Soha gyönyörűbb részegség nem lehet ennél; és ha legmindenét
 79 5 |        legmindenét adja is a szerelem, nem lehet több a mozgások és
 80 5 |                 szolidan, kedvesen, és nem vált feltűnővé. Gondozott,
 81 5 |           hajló, szimpatikus férfiarca nem volt rossz staffázs.21~Vacsoránál
 82 5 |          asztalunknál ült, de rendesen nem énmellettem. „Mit akar ez
 83 5 |          sarkától indul el bal lábbal.~Nem hallgattam rájuk, pezsgőbe
 84 5 |                okos szemével.~Most már nem tudnám megmondani, melyik
 85 5 |               hogy ne halljam. - Miért nem maradt ott, ahol mindenki
 86 5 |           láttam, az ital mérgétől. Ha nem táncol, a lába kis hibája
 87 5 |              akire nyolcszáz hold néz. Nem sikerült, azok kevesellték
 88 5 |       kiszolgáltatottságom éreztén. De nem lelt kifejezést; visszafojtódott
 89 5 |               megnyugtató, mert sehova nem fellebbezhető rendjében. „
 90 6 |               be, és felijedve lestem: nem szebbek, ügyesebbek-e nálam?
 91 6 |           szebbek, ügyesebbek-e nálam? Nem, az én udvarom körülbelül
 92 6 |                 Uralkodtam még, de már nem mentem újdonságszámba; nekem
 93 6 |             volt éppen a baj, hogy már nem önmagáért a ragyogás, szereplés,
 94 6 |              sápadtak legyünk, lelkem, nem ilyen falusi színűek!” Aztán
 95 6 |     torokhangon kérdezte meg: „Lelkem, nem értettem jól ezt a nevet!
 96 6 |                szégyen volna az is, ha nem lesné mindig két-három gavallér
 97 6 |               hírrel érkezett leánynak nem szabadna egy évnél tovább
 98 6 |           édességéért űzi. Mi, régiek, nem ismertük az ilyet...~A nyár
 99 6 |        Régimódi, külső csínra, divatra nem sokat adó, nagy, kellemes
100 6 |                senki se fösvénykedett, nem sajnált semmit, dúlásig
101 6 |             még!~De minket, vendégeket nem fogtak dologba; türelmes
102 6 |                volt ez megint, soha el nem felejtem. A télről ismerős
103 6 |               lenne vége! Egyszer csak nem gondolkozna tovább az ember!~
104 6 |           barátomuramnak titulálta, de nem öcsémezte, nem tegezte le,
105 6 |           titulálta, de nem öcsémezte, nem tegezte le, mint a többieket.
106 6 |            volna?” - gondoltam. „De én nem leszek szerelmes úgysem.
107 6 |          leszek szerelmes úgysem. Lám, nem tudok!”~- Megörült nekem,
108 6 |           között.~- Igen! Persze!~- De nem jobban, mint másnak?~- Ezt
109 6 |             jobban, mint másnak?~- Ezt nem tudom.~- Nem tudja! Hogy
110 6 |             másnak?~- Ezt nem tudom.~- Nem tudja! Hogy lehet az?~Vállat
111 6 |              tarthatjuk egymást, pedig nem vagyunk azok. Csak nem találta
112 6 |           pedig nem vagyunk azok. Csak nem találta el, hogy mit kelljen
113 6 |            Tulajdonképpen nyugodtan és nem rosszul éreztem magam a
114 6 |              aztán őszre hazakerültem, nem volt okom panaszra ezért.
115 7 |            kísérőm legyen, ő csakugyan nem volt alkalmas. Én pedig
116 7 |             címezték a meghívót, és mi nem mondtunk ellent, hagytuk
117 7 |             akkor felnyílt szemmel, és nem is bántam, hogy másnap visszautaztunk.
118 7 |           hevesen kifakadt érte, pedig nem volt szokása háborgatni
119 7 |               legközelebbi vacsoránkra nem jött el. De Vodicska ott
120 7 |             körülte, bár a jegyességük nem volt nyilvános még; grószi
121 7 |                  mondták -, de láttam, nem érti jól. Világosabban kellene
122 7 |      határozott érzésem, hogy mennyire nem eszes asszony az én anyám!
123 7 |            tartott öregjeiből.~- Miért nem akar őszintén beszélni velem? -
124 7 |         csendes sarkában. - Azt hiszi, nem látom jó ideje már, hogy
125 7 |               bántja valami, Magduska!~Nem tudtam volna megmondani
126 7 |       szerettem volna elsírni magam.~- Nem, semmi bajom - feleltem -,
127 7 |      értékesebbnek, jobbnak született, nem való ebbe a léha, hetvenkedő,
128 7 |          mostanig, akit most megtérít. Nem, mindezt másképpen kellett
129 7 |              egyszerűbben, röviden, és nem ilyen felülről beszélve
130 7 |              beszélve hozzám. Ki ő?”~- Nem - mondtam gyorsan, dacosan -,
131 7 |            kissé kedvetlenül tán, hogy nem folytathatja ezt, mert mindenki
132 7 |           néhány hangadó családnál. De nem jött. „Asztallábhoz kötötte
133 7 |           Asztallábhoz kötötte a mami, nem ereszti!” - mérgelődött
134 7 |             csudálatos és tiszta, hogy nem lehetne nevet adni neki.
135 7 |          becses; hisz ő törődik velem, nem felejtett el, már akkor
136 7 |                nyíri Tabódyakból! Csak nem a Pásthy Anna fia? Lehetetlen!
137 7 |            szavainkat, viselkedésünket nem lesték végre egy percig: -
138 7 |                 várjon rám! Egy ideig. Nem tudom, hogy mi lesz - magam
139 7 |              mondják, menyasszony...~- Nem énrajtam múlik ez mind,
140 7 |                 eleven, szent búbánat. Nem adtam volna a világon semmiért.~
141 7 |          lemondás volt. Semmi biztosat nem tudtunk a magunk és egymás
142 7 |                ágyamhoz lépett vele.~- Nem alszol? Sírsz? Magda! Kedves
143 7 |              eltitkolni való, soha fel nem emlegetni; a mi ridegségbe
144 7 |              okosom, te, nézd csak! Ez nem lehet minálunk, ilyen dolog
145 7 |            lehet minálunk, ilyen dolog nem lehet! Bizonytalan hosszú
146 7 |                minden leánynak van, de nem komoly dolog. Gyerek, mármost
147 7 |              később csendesebben. - Én nem is mondom, hogy nekem nem
148 7 |              nem is mondom, hogy nekem nem tetszenék Telekdy; valamivel
149 7 |          törődni... Mostohaapa mellett nem volna jó tán neked sem;
150 8 |                 szívecském, hát megint nem kapok rá semmi pillét?~-
151 8 |            szájamat. Elkacagtam magam, nem voltam komédiás természetű.
152 8 |                takarékoskodni kellett. Nem kapott sokat velem; a kelengyevásárlás,
153 8 |             mint a többi asszonyok! De nem vagyok én rossz, amiért
154 8 |            mindig. Ezzel is, ki tudja, nem mehettem volna-e valamire
155 8 |              lányaim beszélnek! Ők már nem értik az én világom, a régi
156 8 |                  hagyta helyben az ura nem minden él nélkül, és az
157 8 |               a mama -, gyermekem, hát nem ez a fő, nem ez? Nem kell
158 8 |            gyermekem, hát nem ez a fő, nem ez? Nem kell mindent szóvá
159 8 |               hát nem ez a fő, nem ez? Nem kell mindent szóvá tenni,
160 8 |            aztán tehetsz, amit akarsz. Nem az a fő, hogy felül maradjunk
161 8 |             tudtam ravaszkodni kicsit, nem a mindennapos életben. Ez
162 8 |         életben. Ez már sértett volna, nem is akartam! Pedig tán jó
163 8 |             hazudni. De megtanulni azt nem lehet.~- Látod, apa, milyen
164 8 |              csak felfüggeszti, de fel nem adja a rosszabbik meggyőződését. „
165 8 |          köszönt vissza az anyám, hogy nem mondta mély főhajtással,
166 8 |               és ezt ő maga, látszott, nem felejti egy percre sem;
167 8 |             inkább, mert nyilvánvalóan nem volt igaza. Ó, hogy gyűlöltem!...~
168 8 |             nagy, hármas lakodalom óta nem volt még együtt így, hivatalosan
169 8 |              mókázva legyeskedni, lám! Nem is állna rosszul neki; kár,
170 8 |           sikerültek, tudtam már, hogy nem fognak rajtam gáncsot lelni,
171 8 |               második fogás óta apósom nem nyúl semmihez. Ijedten a
172 8 |          tiltakozón intett felém. Hogy nem kell észrevenni!~- Jó ez
173 8 |           futott el a harag érte. „Hát nem lehet kiengesztelni, nem
174 8 |               nem lehet kiengesztelni, nem hagy békén?” - gondoltam
175 8 |                grószi természetesen.~- Nem - mondta napám éppolyan
176 8 |                urak nálunk kosztoltak, nem akarták ingyen, ezzel fizettek.
177 8 |                cigánybandát emlegette. Nem volt szokatlan nekem a borközi
178 8 |              borközi élénkség, de most nem bántam volna, ha elmarad.
179 8 |                semmi jogom a többihez. Nem kényszeríthetlek, hogy meghallgass.~-
180 8 |            üveg volt, ha jól láttam.~- Nem is tudom!~- Másfél forint
181 8 |              Tél közepén...~- Ejh, hát nem tudom, apa! Mit akar ezzel?~-
182 8 |                tapasztalt öregre, amíg nem késő. Ettől féltem én mindig,
183 8 |          vagytok, térjetek észre, amíg nem késő, én mondom neked!~Hallgattam
184 8 |               hogy úgyis mindenképp ki nem állhat engem. Egyszerre,
185 8 |             ezt... mi jónak láttuk. Én nem bírom eltűrni a prédikációkat.~
186 8 |              évig él is, soha-soha meg nem bocsátja, holtáig felemlegeti.
187 8 |              vendég. És az ura apja.~- Nem volt igaza ebben.~- De azt
188 8 |       asszonykát, hogy tudhatják, hogy nem ártalmas-e már? - hallottam
189 9 |              hogy most már soha, semmi nem fog történni többé, és a
190 9 |              jelölték ki az asztalnál.~Nem történt semmi különös akkor
191 9 |               felé loptuk, mikor senki nem figyelt ránk - mint két
192 9 |      szándékolt léhaságnak? Mint ahogy nem lehet kétféle szájjal csókolni -
193 9 |            kalandot is, mert amíg van, nem lehet képzelet és megindulás
194 9 |               áldozat volna, amilyenre nem is képes férfi. Miért tennék? -
195 9 |           képes férfi. Miért tennék? - Nem tudni ezt. Ötvenéves vagyok,
196 9 |             bizonyos, hogy a férfiakat nem ismerem eléggé.~Akkor -
197 9 |              nyújtottam az arcomat, és nem bántam - és akartam, hogy
198 9 |              mint Jenő a kaszinóból.~- Nem tehetek róla. Nem tudok
199 9 |        kaszinóból.~- Nem tehetek róla. Nem tudok elmenni a városból.
200 9 |      egykettőre. Az az igazi, hiába!~- Nem tudom, lesz-e az valaha!~-
201 9 |           ijedten.~- Biztos! De én, én nem bírom! Mit gondol, mi vagyok
202 9 |                és elment. Néhány napig nem láttam akkor, és éjszakánként
203 9 |        gondoltam -, de most ez egyszer nem bánom, mindegy!”~Az alkonyat
204 9 |        megriadva.~- Magda, ne higgye - nem vagyok őrült, sem gonosz.
205 9 |                Így, ahogy van, Magda - nem bánok semmit már. Egyikünk
206 9 |             babám lesz akkor, és... én nem lehetek szabad most már...~
207 9 |          hirtelen és erőszakosan, hogy nem védekezhettem. A másik pillanatban
208 9 |                   Menjen, most rögtön! Nem akarom látni többet!~Futva
209 9 |               Hazudtam, pedig a szóban nem is volt hazugság.~- Képzeld -
210 9 |               megütött - és most -, és nem is kérdve. Milyen gyarló
211 9 |              fogadott. Leültem, és szó nem jött ki belőlem a rejtegetett
212 9 |                rejtegetett izgalomtól. Nem vette észre. Szokott csendes,
213 9 |            később hirtelen.~- Ti miért nem jöttetek? - kérdeztem, csak
214 9 |              mondjak valamit.~- Grószi nem akarta! Hogy hiábavaló költség
215 9 |            most egy új ruha. És hogy - nem jó, ha egy fiatalasszonyt
216 9 |               a szemem. Jólesett, hogy nem kellett semmire gondolnom
217 9 |                Telegdre, anyádékhoz?~- Nem tudom.~- Nekem bizony -
218 9 |               bizalmassággal -, bizony nem sok kedvem van feléjük nézni.
219 9 |             azért építtette újra, mert nem az „uralkodó szél” irányába
220 9 |                ispotályba vóna. Kézzel nem nyúl egyhez se, az istállókölyket
221 9 |              Jövőre meg - azt mondja - nem búzát fog vetni, mert hogy
222 9 |               téged... mi lel téged?~- Nem tudom, nagymama!... Istenem!~
223 9 |                lobbant érted. De miért nem szóltál mindjárt. Milyen
224 9 |                lehetett volna, ha mama nem tud mindent, ha meg nem
225 9 |                nem tud mindent, ha meg nem magyarázza. Csak az nem
226 9 |                nem magyarázza. Csak az nem helyes, hogy nem nekem szóltál;
227 9 |               Csak az nem helyes, hogy nem nekem szóltál; ti mindjárt
228 9 |              visel rám, és amíg látom, nem kell félni. - Járkálva a
229 10|               fejlődésemen is. A kicsi nem volt szép gyerek: és véznácska
230 10|               az apjára néha!~A szülői nem laktak már itt. Nyugalomba
231 10|             közben volt ez -, de engem nem hagyott nyugodni a dolog.
232 10|          mindnyájan, az egész vármegye nem lehetne-e több neked, mint
233 10|              hiszed, igazi jóakaród?~- Nem függök én tőle!~Láttam,
234 10|              városi pletykákat. De hát nem így tette-e éppen az én
235 10|         Trézsivel? Igazi cselédsor! És nem tudtam elfelejteni Jenőnek,
236 10|              hozott, már semmi áron el nem mentem volna; pedig a többiek,
237 10|               vittem annyira, hogy ezt nem is kívánta tőlem Jenő; de
238 10|              Jenő előtt. - Hidd el, ti nem is tudjátok, micsoda egy
239 10|              komolyan letárgyalják. De nem is foglalkoztak vele, megbámulták
240 10|                 sógor, de te csakugyan nem tudsz az emberek nyelvén
241 10|          megfeneklett.~- Az uradalomra nem vethetsz, az első ízben
242 10|                ne vedd rossz néven; az nem is volt igazságos! Nagyon
243 10|               öreg. Mindent a grófnak! Nem, ahogy az előbbeni kormány
244 10|               keserves istenit! Hát én nem vagyok Szinyér menti? És
245 10|               vagyok Szinyér menti? És nem vagyok eléggé begabalyodva?...
246 10|  Meglepetéseket fog még okozni! Ha itt nem... meglesz másutt; nekünk
247 10|       beszélünk, sógor. Hírlik már, de nem hittem, hogy komoly a dolog.
248 10|              mit? Az én parasztjaimnak nem kell egy fél liter bor se,
249 10|       parasztjaira, az egész beszédére nem kell sokat adni. A Kendy-ügyben
250 10|             István bátyánk néha. - Így nem leszel püspök soha, kölyök.
251 10|                Egyféle keresztelőn még nem estél át.~- Egyféle írral
252 10|               elegáns pap, aki van, az nem tesz úgy, mint te. Mégis
253 10|                úgy gondoltam. Talán te nem tudod még! Mi volna, ha
254 10|            Istenre kérlek, hagyd abba! Nem bírom hallgatni! Ha megtudnám,
255 10|                Magamból. Mert kell! Ha nem volna igaz, nem éreznők
256 10|               kell! Ha nem volna igaz, nem éreznők annyian annak, annyi
257 10|               amelybe megkapaszkodhat. Nem kell mindenen gondolkodni,
258 10|               kell tudni valamihez. De nem, én nem tudok jól beszélni
259 10|            tudni valamihez. De nem, én nem tudok jól beszélni erről,
260 10|             hogy idegeskedtem, sírtam, nem engedtem kihúzni, és a nagy
261 11|              tiszta lehessen, most már nem volt elég egy cseléd; hát
262 11|         kezében, és most, így közelből nem hatottak már olyan nagy
263 11|            vendéglőhöz, mert már ez és nem a nagypiac adta a kliensek
264 11|         nekiszelesedtem egy kicsit, és nem bántam, hogy a tisztiházak
265 11|             sáskajárást, mint nálatok, nem ösmertem! Jönnek, mint a
266 11|              városban, megyeszékhelyen nem volt idáig. Úgy gondoltam,
267 11|               amíg helyembe érdemesebb nem kerül. És az anyagrófnőt
268 11|            belemegy?~Láttam, hogy Jenő nem szabadulhat már, de nem
269 11|                nem szabadulhat már, de nem voltam tisztában, hogy kedvére
270 11|           szaladozzon, lihegjen, mikor nem kénytelen vele; és mint
271 11|         befűzve; felfésült haját össze nem csapzani, rendbe szedett
272 11|             rendbe szedett arcbőrét ki nem izzasztani idegenek, férfiak
273 11|            idegenek, férfiak előtt: és nem porozni össze finom, hegyeske
274 11|                  ügyvéd szintén és már nem gyerekember; az urammal
275 11|                elgyönyörködéssel, mely nem kíván, és nem keres egyebet,
276 11|  elgyönyörködéssel, mely nem kíván, és nem keres egyebet, és hálás
277 11|         egészen magától göndörödik, és nem járja sütővas, ez mindjárt
278 11|            hogy így nagy hullámosan és nem kellemetlenül szálanként
279 11|             ezt az asszonytudományt?~- Nem értés ez! Csak úgy silabizálom!
280 11|                már hallottam felőle. - Nem fogja unni magát itt miköztünk?~-
281 11|     panaszkodtak, hogy kevesen vannak, nem győzik a dolgot. Jó, tiszta,
282 11|             már majdnem tíz esztendeje nem vagyok egyéb, mint egy kis
283 11|           szinte sok is ide! No, és én nem vagyok túl nagyigényű; egyedül
284 11|             csúz támadt a karomban, és nem bírtam azután jól a vonót.
285 11|               azután jól a vonót. Hisz nem volt az olyan dolog egészben,
286 11|                 De hogy úgy, én külön, nem volt az komoly dolog! Nagyon
287 11|       csudáltam a mestert; és magammal nem is erőlködtem aztán már,
288 11|               is erőlködtem aztán már, nem érdemes! Lehet, hogy sok
289 11|              meg ha látja is az ember, nem olyan nagy eset az; semmi
290 11|            nagy dolog közelről. Vagyis nem a kihíresztelt dolgok az
291 11|          egyszer úgy, ha visszamennék, nem lelném meg újra. Egyszer
292 11|              Közéjük ültem; a szavakat nem értettem, de nagyszerű volt,
293 11|          kockázó gyerekeket!” Csakhogy nem kerültek meg soha többet
294 11|                hangja. - Az olyan pénz nem maradós! Az ember azt hiszi,
295 11|            máig se tudtam leszokni! De nem rontom már magát ilyenekkel,
296 11|           rontom már magát ilyenekkel, nem haragszik, hogy kedvét szegtem?
297 12|        leültünk ketten a gyerek mellé. Nem volt vendégünk aznap, és
298 12|             húst adatni vacsorához, és nem öltözni díszbe. Egy darabig
299 12|               a kezem a tenyeréből, és nem szóltam rá semmit. Ez olyan
300 12|          Szinte ingerelt. Tudtam, hogy nem vagyok hanyag vagy rossz
301 12|               nevettünk. - Te, ezt még nem is mondtam. Magdi! Tegnap
302 12|                 A holdnál is kisebb?” „Nem, Pityu, a hold még a földnél
303 12|         meglásd! Csak egészség legyen! Nem ogunk mi mindig ennyi költséggel
304 12|                életem legteteje, akkor nem kívánnék egyebet azután!~-
305 12|                Mért beszélsz így, hisz nem panaszképp mondtam. Majd
306 12|               de soha tíz forinton túl nem adtam-vettem, ennél nagyobb
307 12|           Őszre, ha addig valami közbe nem jön, meglátogatja a kastélyt
308 12|           impozáns fogadtatás kellene. Nem elég az uradalom és a város,
309 12|                a vízszabályozás miatt. Nem egyöntetű a hangulat az
310 12|            teljesítve lesz, és egyebet nem is akarhatok már azután.
311 12|             voltak. Horváth, ha máskor nem, így vacsora után mindig
312 12|              Szívesen hallgattuk, mert nem volt nagyképűsködő, és egyre
313 12|                ki is érzett ez -, hogy nem nézett ő soha semmit sem
314 12|               A Jenőt elfoglaló dolgok nem voltak az ő témái; derült
315 12|            rezsim tunyaságáról -, de ő nem akart velük semmit. Csak
316 12|            korábban is este, mikor még nem volt otthon Jenő; ilyenkor
317 12|                volt; és a bonne-t Jenő nem engedte a gyerek mellől.
318 12|                gyerek mellől. Én pedig nem tűrtem a félmunkát. A nippeket,
319 12|           felfestésnek. Tizenegy óráig nem látott engem másféle ember,
320 12|               de tudtam, hogy egyelőre nem változtathatok semmit a
321 12|            városon s a környéken. Neki nem voltak, mint nekem, ellenségei
322 12|            népszerűsködéshez csakugyan nem értettem én. Hogy tudott
323 12|         Melanie, és amelynek soha-soha nem mernék más nevet adni...~
324 12|        fellázadva fogadkoztak, hogy be nem engednek ők a határba úgysem
325 12|             Tán ez volt a szerencséje, nem tudott emésztődni, tragédiát
326 12|                is vallotta anyám, hogy nem nagyon fáj a szíve érte,
327 12|              és ez így volt. „Miért is nem féltékeny az uram?” - gondoltam
328 12|         szintúgy más lettem; igen, már nem vagyok gyerekasszony, sokat
329 12|           egész végigvalókat. Az ember nem a menyegzője éjszakáján
330 12|        esztendő kellett ehhez. De Jenő nem sejti. Igaz, hogy nem vagyok
331 12|             Jenő nem sejti. Igaz, hogy nem vagyok szerelmes, az más,
332 12|              az más, talán... de miért nem gondol erre. Bízó vagy együgyű,
333 13|    kéredzkedett. Pedig néha meglestem; nem is dolgozott mindig, hanem
334 13|           betegeskedett már, titkolta, nem engedett orvost magához;
335 13|       alighanem gyomorrákja van. És mi nem, nem akartunk ezen törődni,
336 13|            gyomorrákja van. És mi nem, nem akartunk ezen törődni, jajgatni
337 13|            sejteni engedett Jenő: hogy nem lesz azért minden az uradalom
338 13|               erre a hosszú Imrére, ha nem is úgy, de legalább a hiúságot
339 13|             szétmállott a kezében. „Én nem csaltam, nem loptam soha!” -
340 13|              kezében. „Én nem csaltam, nem loptam soha!” - ismételgette
341 13|              nyúltam akarva a máséhoz! Nem hazudok, pajtás! Mert volt
342 13|             idegen ezek közt, mennyire nem való ide! Ahová behurcoltam!”~
343 13|                gondolat kínozott, hogy nem tudhatom meg biztosra mindenki
344 13|       szándékát, igaz véleményét; hogy nem lehetek jelen mindenütt,
345 13|       választási és egyéb költségekre. Nem lehetett sokról szó pedig!
346 13|        megmondd őszintén nekem! Valami nem megy jól?~- Dehogy, fiam!
347 13|               írnak? Mi hatott rád? Ha nem mondod meg rögtön, azt fogom
348 13|            mutasd meg az apád levelét. Nem tűröm, hogy titkolózz komoly
349 13|               elébem a kassai levelet. Nem csalódtam! Válasz volt Jenőnek,
350 13|            térjen eszére, ha ugyan még nem késő, hagyja abba a nagyzoló
351 13|               figyelmeztette elégszer, nem vethet a szemére semmit;
352 13|            ilyen?~- Édesanyám biztosan nem is sejt a dologról! - mondta
353 13|               írjunk neki! Őszintén!~- Nem, azt nem akarom. Meg ne
354 13|             neki! Őszintén!~- Nem, azt nem akarom. Meg ne próbáld,
355 13|            vigyázok, hogyne! Amíg szél nem jön! Apád lesz a sárkánylovag!~ ~
356 14|            pillantásával -, amilyenhez nem elég az akarás, a játékkedv
357 14|       biztosság, hogy ennyi minden: és nem zavarhat meg a folytatás
358 14|               egy-kettő még. Már vége! Nem, nem voltak sokan bizony;
359 14|          egy-kettő még. Már vége! Nem, nem voltak sokan bizony; egy
360 14|            emlékem felőle, hogy semmit nem feledtem annyi esztendő
361 14|                 tenyérből jósoltam. De nem akárkinek és nem olcsón.~-
362 14|          jósoltam. De nem akárkinek és nem olcsón.~- Nem fél így játékba
363 14|             akárkinek és nem olcsón.~- Nem fél így játékba fogni a
364 14|              cigánynak, szinte túlság, nem is szabad, hogy valaki ilyen
365 14|        parfümös zsúfoltság és meleg. A nem társaságbeli, városi népek
366 14|         hanyagul szabott szalonruhában nem látszott olyan daliának,
367 14|            megyek érte!” Ami lesz...~- Nem engedem, hogy végigmondja,
368 14|                és letette a padkára.~- Nem kell azt így, szavakba hurcolni,
369 14|             komolyan és mozdulatlanul, nem nyúlva a kártya után. Mintha
370 14|               után. Mintha semmi egyéb nem lenne már ahhoz, és nem
371 14|                nem lenne már ahhoz, és nem hiányoznék semmi belőle;
372 14|         bejárat körül. Messze volt, és nem láthattam odáig a szála
373 14|              arra néz, bár a szavaimat nem hallják.~- Tökéletes élet! -
374 14|              homok mélyébe.~- És én?~- Nem is fog akarni felséged soha!
375 14|              is bizonnyal mondom, hogy nem nagyon érdemes!~Az utolsó
376 14|             eleresztettem már a kezét. Nem felejthetem a meglepett,
377 14|               csudálkozott egy percig, nem is játszó férfi módján,
378 14|          nyomorúság képét? És annak a „nem nagyon érdemes”-nek fanyar
379 14|           káprázatába, ő ment soha meg nem jövendölt, ismeretlen sorsa
380 14|        Hajnalodott már, s a maskarában nem is akartam táncba menni;
381 14|        tisztújítás napjára; és sok meg nem szokott arcból fürkésztem
382 14|             indulatot. És valami előre nem várt, égető, ideges bizonytalanság
383 14|             várni a sorsom fordulását. Nem tudtam volna magamnak sem
384 14|              elfogódott voltam már, és nem mertem nyíltan elővenni
385 14|                egymással. Ábris bátyám nem volt benn „királyfilátni”,
386 14|                ne legyen ilyen ideges! Nem élet-halál ügy ez!~- Mit
387 14|               berukkoltak. Széchy maga nem is ment fel, de a pártja
388 14|          jobban fog bánni velem?~- Hát nem bánok jól? - kérdeztem hirtelen
389 14|               volt a sietségtől. Pedig nem volt messze a megyeháza.~-
390 14|               és hogy megnyugtassam.~- Nem, Horváth; kérem ne menjen
391 14|              Hogy...~- Maradjon velem, nem tudok egyedül lenni. Nagyon
392 14|          nagyon soká. Amíg csak vissza nem jöttek. A szívverésem lecsendesült,
393 14|           Horváth szótlanul ült, és én nem néztem felé. A kis Pityu
394 14|               ajtóban én összeestem... Nem tudok a többiről.~Akkor...
395 15|              emlékezésben az életemen, nem szabad megállanom itt; elkerülni,
396 15|         kezdődött élet sora íródik, és nem tudom, nem tudom, hogyan
397 15|             sora íródik, és nem tudom, nem tudom, hogyan mehetett végbe
398 15|        énbennem mindez.~Pedig így van! Nem tudom. Akkor összecsapott
399 15|    erőlködéssel azt a volt magamat meg nem találtam; régi, igazi öntudatomba
400 15|               öntudatomba magam vissza nem élhettem. Ami azelőtt voltam,
401 15|                a halál előtt.~Most már nem érzem friss fájásnak a régi
402 15|                már a jelennel, jövővel nem tudunk mindig. Huszonhét
403 15|      fordította az egész életemet.~Hát nem tudok, nem tudok még most
404 15|               életemet.~Hát nem tudok, nem tudok még most sem rettenet
405 15|               és összetörve, és szinte nem hittem a sorsomnak, szinte
406 15|                álmomból is felriasztó. Nem a bensőmben ébredt, idegenek
407 15|                lettem volna az oka?... Nem, nem, ez nincs így, ma már
408 15|           lettem volna az oka?... Nem, nem, ez nincs így, ma már biztosan
409 15|          szörnyű véletlenen múlt, hogy nem úgy ütött ki, ahogy vártuk
410 15|               ahogy vártuk és akartuk. Nem, azok a suttogva és gonosz
411 15|   fejbólogatással emlegetett „hiányok” nem is voltak akkorák, hogy
412 15|             parcellázott telkei árával nem tudott volna elszámolni
413 15|              kölcsön, vagy akármit. De nem volt ereje hozzá, kényelmetlen
414 15|     tisztakezűnek híresztelt mindenki. Nem volt benne annyi életvágy,
415 15|          enyhítő bizonykodást. - Ugye, nem igaz, lehetetlen? Hát én
416 15|           Pedig naponta meglátogatott. Nem ült sokáig anyáméknál, hanem
417 15|                lát, és ért mindent. Mi nem vétkeztünk soha őellene!
418 15|          szerencsétlen reggel óta soha nem próbálta úgy, mint akkor
419 15|                fényűző voltam, vagy... nem tudom, nem tudom. Mondjon
420 15|             voltam, vagy... nem tudom, nem tudom. Mondjon valamit,
421 15|   környezeténél, és többre termett, de nem volt elég az energiája sem
422 15|                gondoltam rájuk; de már nem azzal a megvető semmibevevéssel,
423 15|           tőlem az egész múltam! És ma nem bírok a régi, kicsinylő
424 15|                az ő véleménye most már nem kell hogy fontos legyen
425 15|             adok én a maga anyukájára! Nem parancsol az nekem!” - röhögte
426 15|            maradtam, amíg elaludt. Még nem is olyan régen az apjával
427 15|               az én életem valahogy el nem igazodik. Nem tehetek mást,
428 15|              valahogy el nem igazodik. Nem tehetek mást, mint hogy
429 15|                gyűlölség irántam, hogy nem tart méltónak rá, hogy a
430 15|              életen, s a mai viszonyok nem tűrhetnek prozelitákat,43
431 15|         társadalmi rend asszonyideálja nem is lesz már a régi, becézett
432 15|           lábán is kénytelen járni. Én nem ítélek el egy független,
433 15|                igazítani az életét, és nem szorul senkire. De tétlenül
434 15|               amikor magamra maradtam. Nem, nem kell félnie a mostohámnak,
435 15|          amikor magamra maradtam. Nem, nem kell félnie a mostohámnak,
436 15|             kell félnie a mostohámnak, nem eszem soká a felpanaszolt
437 15|            menjek, mihez fogjak, miért nem mondanak valami okosat,
438 15|             sem értem gondolkozni még. Nem is ismerem az életnek ezt
439 15| felszámolatlanul, észre sem véve, soha nem gondolva rá, hogy amit megesznek,
440 15|              igaztalannak, ocsmánynak, nem úrinak tetszett... Hát mindenki
441 15|       közönséges, ha törésre kerül?... Nem lehet; kell lenni igaz gyöngédségnek,
442 15|                ő is csak szavakkal!... Nem, ez csúnya, rossz gondolat! -
443 15|                tartózkodó tiszteletből nem is merhet ilyen részletkérdésekbe
444 15|               kocsiját, és azt mondta, nem tízperces formavizitre jött,
445 15|             rendesen.~- Kedves Magdám, nem veszed-e rossz néven a szinte
446 15|                  Hm! Hát ez, kedvesem, nem éppen sok bizony, bár több
447 15|                No igen, de azt...~- Te nem lakhatnád természetesen!
448 15|             néztem rá. A meglepetéstől nem voltam képes végigkísérni
449 15|             dolgot is csinálhatnál. De nem értesz félre, ha elmondom,
450 15|           járnánk, ahogy tőlünk telik. Nem bolt; nem, a saját lakásodon
451 15|                tőlünk telik. Nem bolt; nem, a saját lakásodon volna
452 15|               találomra. De... én most nem tudom, Magdám, nem érint-e
453 15|                most nem tudom, Magdám, nem érint-e téged rosszul mindez?
454 15|            kedves vagy, mint rendesen. Nem is érdemlem...~- Igen, igazad
455 15|                tovább az útján, és tán nem is gondolt többé velem.
456 15|               fái közt haladtunk. - Én nem bírom el az életet! Olyan
457 15|              használhatnék vele. Régen nem súlyosodott rám valami úgy,
458 15|             könnyelműségem, a holnapra nem gondolásom; amiért most
459 15|           tehetetlen senki vagyok, aki nem lehet támasza annak, aki
460 16|              Akármi lesz is itt velem, nem akarok senki útjában lenni,
461 16|           szegény kis özvegykém?~Pedig nem volt közel; jó darabon mentünk
462 16|             életmód. Tudtam, hogy Gida nem sokkal keres kevesebb pénzt,
463 16|          mintha üvegből való volnék.~- Nem érti! - súgta az ápoló.~
464 16|      simogattam gyorsan, reszketve, és nem bírtam szólni a torkomba
465 16|                Magdád, hát nézz rám!~- Nem, nem! - mondta akkor monoton,
466 16|           Magdád, hát nézz rám!~- Nem, nem! - mondta akkor monoton,
467 16|                szorongatva.~- Csakhogy nem lehet ám, mert a föld alatt,
468 16|                 és aki ezt viseli, azt nem engedi elkárhozni. Akármilyen
469 16|            állnak undok testtel. De én nem engedem; akkor bántanak,
470 16|                 mindig, éjszaka is, és nem engedsz az ördögnek. Majd
471 16|                 és gyorsan kituszkolt. Nem értettem az egészet, de
472 16|        Vecséra-kontyba.44 Hanem ez már nem állt jól, ő maga is belátta;
473 16|                aki csak lóvasúton jár, nem gumikerekűn, aki kívül áll
474 16|        titkosan a lelkében. Átalakult, nem is emlékszik tán már a hajdani
475 16|               Bizony, itt ők, én, mink nem vagyunk „elegáns világ”,
476 16|             táncolják előkelő bálokon, nem kínálnak, nem alkusznak,
477 16|         előkelő bálokon, nem kínálnak, nem alkusznak, és finoman gúnyos
478 16|            világukat, észre sem véve a nem odatartozót. Visszaemlékeztem
479 16|        szeretem végtelenül, mindig, és nem tudok enélkül élni. Mi lesz
480 16|                kisfiam jól érzi magát, nem is sír már anyuka, apuka
481 16|            Ilkánál ünnepel most?”...És nem csillapított az, hogy hiszen
482 16|        meglátogatni. Ha igazán akarna, nem tarthatná vissza az ilyen
483 16|                egy hetet.~Mai eszemmel nem is értem meg tisztán, hogy
484 16|                mindennel jól ellátott, nem beszéltünk sokat apró anyagiakról,
485 16|          mindenki számára nyitva volt. Nem tudtam egykettőre átalakulni,
486 16|            ebéd felett -, a színészség nem volna éppen elvetendő. Nem
487 16|             nem volna éppen elvetendő. Nem lehetetlen, hogy tudnál
488 16|              tantárgyakat... És én már nem is vagyok... elég fiatal
489 16|             befolyásos pártfogó nélkül nem foghat senki ilyenbe ma
490 16|                 Remek alakja van. Mért nem jártok gyakrabban ide-oda?
491 16|            pompás, fiatal nőt. A jégre nem jártok soha? Most lesz a
492 16|               hogy elhalt a jó uram! - Nem - gondoltam -, nem fogok
493 16|             uram! - Nem - gondoltam -, nem fogok korcsolyázni mégse!
494 16|          gyönyörű óra. - Így megfázik, nem lehet! Fel kell kötni a
495 16|           táncforma, muzsikás sportot. Nem lehetett ellenállni. A karjába
496 16|                rövides beszédű nagyúr. Nem is tudom, miről beszéltünk
497 16|            ezzel. Egyszer, hogy Marika nem jöhetett, ő maga kísért
498 16|               Rosszul érintett ez, bár nem tudtam világosan, hogy miért,
499 16|               megbeszéléseink lesznek; nem tudja, meglátogathat-e a
500 16|      meglátogathat-e a lakásomon, hogy nem kellene-e másképp intézni