Fejezet

 1 2 |         alacsony ablakok nyíltak erre, és mi néha végigszaladtunk
 2 3 |         a kis Kallós leányt...~- Erre még ne legyen gondod!...
 3 4 | parádésan élni a szerelmet, mint erre mifelénk tudták hajdanában.
 4 5 |       módunk és minden eszközünk erre mennyire más, és nem zavarta
 5 5 |  szépségét; és mindenestül mégis erre a világra valóságát.~- Gyönyörű
 6 6 |     elmondták, hivatalból járnak erre, tagosítanak, hogy üdvözlést
 7 8 |        időt kereshettél volna ki erre, bizonyos! - mondotta döntőn
 8 9 |     tudva tisztán - ezt akartam, erre áhítoztam, és egyébre sem
 9 10|   szeretetét? Csak - pedig vétek erre gondolni mégis! - volt valami
10 12|       pompás kézfinomítókkal. És erre az utolsóra nagy szükség
11 12|        szégyenkezés támad bennem erre!... Ej, milyen ostobaság...~
12 12|     talán... de miért nem gondol erre. Bízó vagy együgyű, vagy
13 13|         egyszer mosolyogva nézni erre a hosszú Imrére, ha nem
14 13|          a dolog. Mintha mindent erre a kockára tett volna fel.~
15 15|           ez az erőlködés, a sok erre pazarolt erő és szenvedés
16 15|   megbánás, lelki vád készteti-e erre a gondoskodásra, vagy csak
17 15|        lakásodon volna egy szoba erre a célra, eljárnánk hozzád,
18 16|           és kiderült, lám, hogy erre a „rendes” életre való hajlam
19 16|         is vagyok... elég fiatal erre... talán.~- Persze... hm!
20 17|  pitvarajtóban köszönt be szépen erre menőben, hogy jó estét,
21 17|         magányosság. Már lestem, erre jön-e, s azt mondtam: „Üljön
22 19|      hatvanöt; de miért gondolok erre? A szél zörgette a pusztai
23 19|         csak azt ne higgye, hogy erre pályázom. Ezentúl még hidegebb
24 19|            Sohase tanított senki erre a gondolatra, de éreztem,
25 21|       enyémre. Majd teszek róla! Erre még jó lesz az én életem!~ ~
26 22|  együttlétünkben! Istenem... hát erre kellettünk mi ketten a természetnek,
27 22|        Dénes ezt kikövetelte, és erre még legjobban adott, egyre
28 23|     minden jó illat!... Fordítsa erre a szép kis boszorkányszemét...
29 24|         vakrémület nyilalt belém erre, rögeszmém; állandó, idegfeszítő
30 24|   valamit velem mindig, csakhogy erre az ember utólag jön rá.
31 24|      művészbe. Baj is az! Ő ráér erre a fényűzésre, nem kell férjhez