Fejezet

 1 1 | rejtőzködve mindig élt, lappangott bennem.~Így tudom megérteni, hogy
 2 4 |          Mintha egyszer, utolszor, bennem virágzott volna ki még a
 3 5 |           díszével: fokonként vált bennem komoly bizonyosságra a hit,
 4 5 |       esetből keveredik most össze bennem. Olyan régen volt!~- Lássa,
 5 7 |             és én féltem, megérzik bennem az idegent. Néha végignéztem
 6 7 |            könnyű elbánni. Ez volt bennem az első kiábrándulás a családom
 7 7 |         Hihetetlen nagy zavar volt bennem ebben a percben. „Talán
 8 7 |         valami gúnyos szégyenkezés bennem a könnyeim, az elérzékenyülésem
 9 8 |  fontosabbra is ez a vad tevésvágy bennem, ez a bolond nagy akarat,
10 8 |  pokrócporolásba öltem?... Megvolt bennem a kívánság, hogy első, kitűnő
11 10|      egyház. Nekem részem a hitem, bennem van. Elvész az ember, ha
12 12|     fensőbbséget, és néha felforrt bennem a gőg és harag ezért, de
13 12|       kelletlen szégyenkezés támad bennem erre!... Ej, milyen ostobaság...~
14 12|           olyan elevenen megmaradt bennem mindig, és különös módon
15 14|            formáltatta egybe akkor bennem mindazt a sok eleven gondolatot,
16 14|    káprázat, olyan tarka és eleven bennem még ma is ez a régi, ünnepi
17 14|        bizonytalanság fészkelt meg bennem, és már csudáltam önmagamat,
18 15|            háborgott és lázadozott bennem a sértett emberi önérzet,
19 15|           frázist mondott! - szólt bennem a jeges józanság, de a csókját
20 16|           arcom jelentősebb!... És bennem is feszülnek néha ezerféle
21 16|            Sok keserűség gyűlt fel bennem; az életem minden sivárságát,
22 16|         több háborúságot csináltak bennem.~Különben kényelmesen éltem,
23 16|           felragyogott körültem és bennem annyi idő után megint egyszer
24 16|        szinyéri ítéletek csengenek bennem, még gyermekkoromból, a
25 19|           a vágya ellen, feltámadt bennem valami szilaj, keserű elszántság
26 20|         méltatlankodás lobbant fel bennem; és mindjárt utána keserű
27 21|       ültünk a vacsoránál, és dúlt bennem a fojtott harag, mikor elnéztem,
28 22|     Ezekből az időkből alig maradt bennem egyéb emlék, mint hogy minden
29 24|          csak akkor formálódott ki bennem. És akkor ezt láttam: oly
30 24|  hangulatot; de bizonnyal nem volt bennem elég képzelet és odaadás
31 24|       ehhez; nem gyökérzett mélyen bennem. De a halálom előtt - ezt