Fejezet

 1 1 |               mint a fiatalok hiszik. Ők csak a saját lelkiállapotuk
 2 3 |             biztosságot jelent: ahogy ők, mi is csak megleszünk!...
 3 3 |               ha István megházasodik, ők itt fognak lakni.~- Aha! -
 4 4 |       szerelmesek dolgaival mindenki. Ők a nap alatt jártak, szem
 5 6 |               hangos parlagiságukkal! Ők lettek az élceink céltáblája:
 6 6 |     mindezekből olcsóbb, jó holmi; de ők csak dolgoztak, szokásból
 7 7 | szemináriumban, kadétiskolában, ahogy ők akarták; és anyámmal könnyű
 8 8 |        ilyeneket a lányaim beszélnek! Ők már nem értik az én világom,
 9 8 |           világ rendjét, az életemet. Ok már másfélék!...~- Te buszurkány,
10 8 |           kicsit, szeretetből! Sejtik ők ezt, de kell nekik, meg
11 8 |               ingyen, ezzel fizettek. Ők a haza oltáráról szerezték
12 8 |               vártam, hogy induljanak ők is.~- Micsoda újmódi lesz
13 9 |             el felőlem, amit akarnak! Ők tudják! Mi közöm hozzá?...~-
14 10|             gondolat.~- Mit gondolsz, ők mindnyájan, az egész vármegye
15 11|           banda az uradalmiaké. Igen, ők leveleztek az öregekkel,
16 11|             nagyon egyszerűek. Tudja, ők kijátsszák, kimuzsikálják,
17 12|             hívja őket, hogy végin is ők vallják kárát az okoskodásnak.
18 12|     fogadkoztak, hogy be nem engednek ők a határba úgysem más uraságot,
19 13|               megyénél, de hogy éppen ők járjanak a gróf kezére most,
20 16|              kötelező!... Bizony, itt ők, én, mink nem vagyunk „elegáns
21 16|             nagynéném, férfi rokonom; ők bizton tudják a fővárosi
22 18|         gazdaságban, mert a kaucióval ők nem okoskodnak, az egyetlen
23 19|              volna őket valamiért, és ők jóleső-kegyesen visszafogadtak
24 21|          nagyapja még. De lezüllöttek ők is azóta, végüket járják,
25 22|            életrevalók voltak bizony. Ők sikerültek a mi együttlétünkben!
26 22|        Marcsát, Zsuzsit, Klárit, hogy ők ne folytassák a süllyedést,
27 23|           kapnak! De azok botfülűek!”~Ők nőnek, nőnek; ki törődik
28 23|          magácska! De később elmennek ők is, messzire mennek a szívünktől!
29 24|          utcán. „Boltba, miért mentek ők együtt a rőfösboltba szegénygyerek-ruhát
30 24|            lehervadt virágok... pedig ők is élnek, virulnak, vannak!