Fejezet

 1 1 |         mindig visszatartott valami különös gyávaság. Tudom, hogy egypárszor
 2 4 |          kotillionfigurák közé. Oly különös volt itt néha a csend! A
 3 5 |        szomorú néhány napig. Valami különös eredetű nyakidegbaja támadt
 4 6 |           mentünk így, puhán lépve; különös nagy könnyűséget éreztem
 5 7 |             a szó, olyan meglepő és különös, mintha sohase hallottam
 6 9 |        asztalnál.~Nem történt semmi különös akkor este, csak valami
 7 9 |             megnyílt lehetőségek -, különös, mozgalmas álmok, mint valami
 8 9 |           látnak.~Hallgattam valami különös lelki felémelyedéssel. Hisz
 9 10|         valahogy fontosnak éreztem, különös szerencsének, hogy az én „
10 11| lefegyverzett a kicsit idegenszerű, különös nagy kedvességével.~Szép,
11 11|     Pórtelkyekre őt is csak az orra különös hajlása emlékeztette; de
12 11|             sem volna elég. Egészen különös, de valakihez mégis hasonlít!
13 12|            várakoztatóan; de a maga különös, lagymatag módján mégiscsak
14 12|            bizalmas. Éreztem valami különös fensőbbséget, és néha felforrt
15 12|            oly idegen, különálló és különös volt; most is úgy tűnik
16 12|          batisztruhák, valami nagy, különös testi felvirulás. Az alakom
17 12|         megmaradt bennem mindig, és különös módon kapcsolódik az érett
18 13|    öregeidtől.~- Hát az jött! Semmi különös!~- Mutasd meg!~- Azt hiszem,
19 14|       gondoltam ellenőrizetlenül és különös megdöbbenéssel. Mélán kék,
20 15|  véletleneken múlik az ember élete!~Különös volt, és egy-egy percre
21 15|        gyermeki derű volt a mélyén. Különös kíméletet éreztem abban,
22 17|        velem akármi!”~És a dacnak e különös lendülete érthetetlenül
23 19|           kábultan, fél öntudattal, különös erősen éreztük egymást.
24 19|     hátterébe. A rács mögül éles és különös, szinte emberi kiáltozások
25 19|      emlékeiktől, a gyerekkoruktól, különös színes hagyományoktól, amelyek
26 20|            mire vélni eleinte ezt a különös, könnyed és mosolygó felelőtlenséget.
27 22|            Ki tanította őket arra a különös, egyszerű gyerekbölcsességre,
28 23|            szoba estjéből, mint egy különös felhő. És nagy csend volt.~
29 23|          lám. Egy ismerős ária, egy különös, méla lengyel táncdarab,