Fejezet

 1 3 |           vánkosaimra könyökölve, és néztem, hogy önti el a kert holdfénye
 2 4 |            mint hasznos fegyvereket. Néztem az anyám nagy, teljes, fokozhatatlan
 3 4 |         benne voltam az életben, nem néztem jobbra-balra, csak mentem
 4 4 |      ablakfának dőlve, mozdulatlanul néztem vissza a tekintetét. Kellemesen
 5 5 |         szájra adódtak aztán. Sohase néztem méricskélő irigy vagy aggodalmas
 6 8 |           lásson. A havas háztetőket néztem egy ideig, a Hajdúváros
 7 9 |            ugyanaz foglalja el. Alig néztem a szemébe pedig. Mellettem
 8 9 |       sóhajtott, és én a lámpafénybe néztem merőn. Endre elkomolyodva,
 9 11|          Hogy beszél maga ezekről! - néztem rá elálmélkodva és majdnem
10 12|             Kérdve és kicsit riadtan néztem rá. Akkor először lett ez
11 13|              pajtás, soha!” - Jenőre néztem. A józanság lehangoltságával
12 14|        kézzel?~- A ballal!~Az arcába néztem merőn. Deresedett már a
13 14|         szembeszálltam vele; és csak néztem rá, komolyan és mozdulatlanul,
14 14|        tenyere közepén; de a szemébe néztem. Nagyon akartam palástolni
15 14|             szótlanul ült, és én nem néztem felé. A kis Pityu játszott,
16 15|        kínosan ellenséges indulattal néztem át a gyepes tér ködén a
17 15|          Ámuló idegenkedéssel, némán néztem rá. A meglepetéstől nem
18 16|              öltözni kezdett. Nagyot néztem, hogy milyen szépen ki tudta
19 16|             fenyőfa lángocskái alatt néztem idegenül a mások gyermekei
20 19|          szoknya kell!~Elcsudálkozva néztem rá. Hiszen ő volt vagy kétszer
21 22|             valaha, amit más szemmel néztem hajdan. Ej, mindegy már,
22 23|     Emlékszem, milyen keresve, várva néztem eltávozott, már-már elfeledett
23 23| csudálkozással és hűvös tisztelettel néztem a korrekt kis idegent, a
24 23|            életem annyi-annyi napján néztem a rácson kívülről. Milyen
25 24|             a betegségeken.~Én pedig néztem ezt az emberi roncsot magam
26 24|             hátrább eső padjában, és néztem a tömjénködös félhomályt,
27 24|         találkoznak!~Bólintottam, és néztem fonnyadt, ezerráncú képét,
28 24|         többé; csak az ajtóküszöbről néztem hunyt, dagadt szemét, leejtett