Fejezet

 1 3 |           a székre ültette. - Jaj istenem! - mondta mama tehetetlenül,
 2 4 |     tünikes14 első nagylányruhám; istenem, hova lesznek a régi ruhák
 3 8 |      kapok rá semmi pillét?~- Jaj istenem, Jenő, most már meg a pille!
 4 8 |       egymásnak. A cseléd meg én! Istenem - bolond az élet! Esztendővel
 5 9 |           ablakja. Ilyen barom!~- Istenem!~- Na, osztán úgy is bánik
 6 9 |           Nem tudom, nagymama!... Istenem!~A szemem előtt kavarogva
 7 11|        sok szobával; hogy győzöm, istenem? Igaz, hogy gyönyörű! Milyen
 8 11|            minden szépséget.~- Ó, istenem, mikor az ember úgy jár,
 9 12|       karja alá fúrtam a fejem.~- Istenem, uracskám, ha én azt elérhetném
10 12|        hiába kerestem a többijét. Istenem! Azok után, amik később
11 15|          elszámolni hamarosan; de istenem, egy szót kellett volna
12 16|        nemrég én is eleje voltam. Istenem, hogy összezsugorodik itt
13 16|            rájuk ügyet sem vetve. Istenem, hát elég lehet nekem ez
14 16| mutogatnak az emberek az utcán... istenem, hát ilyen kis fészek ez
15 16|          csak „úgy bánnak!”... Ó, istenem!~Másnap azt mondta egyszerűen
16 17|         Hát bántom én?... De hát, istenem, szeretni tudja? Szeretik
17 18| összeállva, sárga földig is néha. Istenem, tán nem is tehetett róla
18 19|      rázva, még a maradékát is... Istenem, ez így volt! A hármunk
19 19|      messziről gyanakodott, félt, istenem, a vagyon miatt!... Hogy
20 19|        tudnak? Mi égett le?~- Jaj istenem! Hát most jöttek? Minden...
21 20|     mindentől a kikapcsolódásban. Istenem! Mennyire más típusú ember
22 21|           meg ne ordíts úgy, jaj, istenem, ‘isz nem tört csontod!
23 22|           öregség szelídülésében. Istenem, fokonként, lassan süllyedt
24 22|  sikerültek a mi együttlétünkben! Istenem... hát erre kellettünk mi
25 23|         fehér cigányképével! Haj, istenem! Na, igyál, Dini!~Klárika
26 23|     halkan, de zokogva sírt... Ó, istenem. Sír... Mi van vele? Hát
27 24|          ilyen félholtan, amíg... Istenem, vétek, nagy vétek, hogy
28 24|    hétszáz forint évi penziómmal. Istenem, hát itt a vég! Miért nem