Fejezet

 1 2 |         gőzfürdő van a helyén), arra jártam egyszer, és benéztem
 2 3 | sarkomon guggoltam. Most mindig arra kell gondolni, hogy ez az
 3 3 |          Amit az árendás fizet, arra ment azóta. Most már csak
 4 5 |     menjen az unokám, ne legyen arra gondja: vagyunk itt elegen,
 5 6 |       hazamenet sokszor kellett arra gondolnom már: vittem-e
 6 7 |          Vajon sohase gondoltak arra, hogy asszony is megunhat,
 7 7 |      nemigen táncolt már, pedig arra, hogy önfeláldozó őrizőm
 8 7 |       félig behunyt szemmel, és arra gondoltam, hogy a tánc öröme
 9 8 |          Azt akarom, felelj meg arra, amit kérdek.~- Hogyne,
10 13|     hogy meglássam, milyen volt arra a termés. Ennyi volt az
11 13|  helyzet, a mi javunkra. Minden arra mutat.~- De... valami bánt
12 14|   kimeszeltették a parasztházak arra néző elejét három közbeeső
13 14|  távolabbról is, lopva mindenki arra néz, bár a szavaimat nem
14 14|        sikertelen ebéd készült, arra gondoltam éppen; hiszen
15 15|      felindulás nélkül gondolni arra a feketés, véres, pici halálsebre
16 16|     csoportok összesúgva néznek arra, találgatnak, csodálnak,
17 18|     pedig, hogy ez a különc nem arra a pár forintra áhítozik
18 19|     csizmadiaszín ég, nem lehet arra!~- Kálmándi kapu felől mehet
19 19|         Jaj, az ott, borzasztó! Arra, nézze, még most is lángol.
20 19|       Ott lakom én is. Elnézünk arra?~Lassan és reszketve haladtunk
21 21|  talajtalanság. Minden hajlamom arra való volt, hogy egy máshoz,
22 21|      vagy valami régi szokásból arra vár, hogy marasztgassák,
23 22|       vadul féltékeny is voltam arra az emberre; leszóltam szemtől
24 22|         meg, gonosz boszorkány! Arra kellettem! Miért nem megy
25 22|      életben! Ki tanította őket arra a különös, egyszerű gyerekbölcsességre,
26 22|     vitte süllyedésbe. Nem volt arra teremtve.~Vittem anyámhoz
27 22|       cédulaház, a víztorony és arra, a gyepes árokszélen túl
28 24|         másiknál elidőzöm, csak arra ügyelek, hogy ne egyek egynél