Fejezet

 1 5 |            gondolok vissza, milyen nehéz dolog hallgatagon és békén
 2 5 |           is volt már, de az ilyet nehéz felejteni... De Vodicska
 3 5 |          szordínót22 tett, és régi nehéz, tárogatós hallgatóba kezdett.
 4 8 |             Pedig tán jó dolog az, nehéz és szükséges dolog, jóltevően,
 5 8 |           levelensült, csupa ilyen nehéz, asszonyt próbáló eledel;
 6 8 |    csendesen az öreg Vodicska pár.~Nehéz volt az első félóra, tán
 7 9 |            kemény és nagyon-nagyon nehéz élettől.~Csak félig tudtam
 8 12|           Hát akkor, tudod, kicsit nehéz lesz itt megyei politikát
 9 12|              Mint az erjedt, édes, nehéz boré; szinte részegít!~ ~
10 15|           az egész hosszú, hosszú, nehéz életet. Most már egyre megy,
11 15|       ereje hozzá, kényelmetlen és nehéz lett volna ilyet bevallani
12 15| biztatásból, elnémult, tehetetlen, nehéz fájdalommal csókolt kezet
13 15|          valamiben ellenem.~- Hja, nehéz az élet manapság, napról
14 15|        szemmel láttam újra a régi, nehéz, keresztlábú asztalt, a
15 16|   csengetés, mindenféle kiáltozás, nehéz füstszag a nedves levegőben,
16 16|        Most megnyílt az ajtó, és a nehéz szőnyegfüggöny látszott;
17 19|          sáros, esős ősz, pállott, nehéz ködök a vizes tájak felől,
18 19|        valahol.~- Rossz idők, jaj, nehéz idők! - sopánkodott a csárdásasszony
19 20|          fűtünk!” Vagy sóhajtottam nehéz közönnyel az égre: „Haj,
20 20|          kellene!”... Összemosódó, nehéz és szívós, elsötétült színű
21 20|     fáradtan zakatoltak fejemben a nehéz, asszonyi gondok, a szokott,
22 21|          mint az álom; mint valami nehéz, bután vívódó, öntudatlan
23 22|   odamulatott, és mélyen, horkoló, nehéz álomban aludt késő reggel.
24 22|        dúltan járt-kelt még döngő, nehéz lépteivel, borszagtól gőzölve,
25 22|     piszkossággal teli. Ó, micsoda nehéz nyomás volt a lelkemen ez
26 23|    bemutató vizitre hozott. Milyen nehéz ez - kérni, panaszkodni,
27 24|    szomszéd szobából az alvó ember nehéz horkolása hallatszott.~Templomba