Fejezet

 1 1 |        a zugot. Itt folyt le az életem, mindenki ismer, tud felőlem:
 2 4 |      felejtkezni, mint most, az életem csendes, őszi napjain. Csakhogy
 3 8 |     engem ennek az embernek! Az életem be van fejezve mármost!
 4 9 |         egy tévedés elrontsa az életem. Az életünket. Jöjjön velem.~-
 5 12|         Az volna már minden, az életem legteteje, akkor nem kívánnék
 6 15|  odáigvaló énemet, a sorsom, az életem, mindent... és azt mondani:
 7 15|       amíg - ahogy írta - az én életem valahogy el nem igazodik.
 8 15|    álomjelenetek tűnnek eszembe életem képei abból az itthon töltött
 9 16|  keserűség gyűlt fel bennem; az életem minden sivárságát, letörtségét
10 16|         csak addig volt élet az életem, amíg ilyenből kijutott
11 17|       igen beszéltek rólam s az életem szünetlen, zaklató problémájáról,
12 17|        egészen ki kell innom az életem poharát.~Igen, postásné
13 19|         nem tehettem úgy! Az én életem zsákutcába került. Minden,
14 19| Szinyéren megint. Szinte a régi életem visszatérését vártam ebben.
15 20|         telt; bizony majd a fél életem. De így egészben néha oly
16 20|        magamnak, zülleni indult életem megtámasztására, az ellenségeim
17 20|    igazodik helyre az elrontott életem!... De ha igazán jó, igazán
18 21|         kikelt dühöm, amiben az életem minden nyűgözöttsége, csigázott,
19 21|        a levegőben lóg az egész életem ezzel a három poronttyal
20 21|        a keserű sírás! Ez az én életem! Ő talál kárpótlást, de
21 21|          Erre még jó lesz az én életem!~ ~
22 23|     gyűlölt. Én is úgy éreztem: életem rossz szelleme volt ez az
23 23|        havas, zúzmarás koronáit életem annyi-annyi napján néztem
24 24|     hogy felszabadult kicsit az életem, nekem is volt egy kis virágzóbb
25 24|   nélkül öntöttem ki önmagam az életem: érzéseim, tetteim és zavaraim.
26 24|       néha szomorún -, és az én életem! Ki tudja, melyik volt igazibb,
27 24|       mióta elment, az én lelki életem is szokottabb, szürkébb,