Fejezet

 1 1 |       noha ebben a percben még annak tűnik előttem.~Az öregséget
 2 1 |        és én nem felelhetek ma annak a valakinek a tetteiről,
 3 3 |     borító alatt a színben, és annak holnap ki akarják szúrni
 4 4 |       fél város. És most, hogy annak vége - senki se láthatott
 5 6 |        az udvarba, és jaj volt annak, aki ellenszegült. A tüdőbajos
 6 10|      igaz, nem éreznők annyian annak, annyi sok száz éve. Egy
 7 12|   magát ez a Péter!~- Ej, vége annak! Anyám azt hiszi, hogy jövő
 8 12|        nézem!...” - Ezt mondta annak a nyárnak estéin Horváth
 9 14|   királyi nyomorúság képét? És annak a „nem nagyon érdemes”-nek
10 15|       itt; elkerülni, kihagyni annak a napnak iszonyatát, és
11 15|        női rokon. De most vége annak már. Ma mindenki maga ura,
12 15|  vagyok, aki nem lehet támasza annak, aki legbecsesebbje a világon.
13 16|     csődtömeggel spekulált, és annak apám volt a gondnoka, egyszer
14 16|         Még Szinyéren valahogy annak érezhettem magam, aki voltam
15 17| ládákat; mint ahogy az urának, annak idején, képviselő korában.
16 17|       jó hozzá egy-egy kicsit; annak ennyi is elég. Világért
17 17|         hogy csak áthelyeztek. Annak már három éve. Itt senki
18 18|     egy fagylaltcsináló gépet, annak a csudájára járt le mindenki,
19 18|     folytatás ez; és hogy ő is annak érti. Egy percre eszembe
20 19|        akasztófáravaló istenit annak a dögnek, hogy vonít! Nem
21 19|        a kastélyt.~- De bezzeg annak meg nem árt, a cudarnak!
22 19|       hozzám szabadon, és csak annak éltem, hogy élesszem és
23 20|       hamar! De hát ez a sorja annak. Jobb is a’, kézit csókolom,
24 21|    mellől csaptak el, mert még annak se jó, jegyzősegédnek, ha
25 24|       csak az a nagy sor, hogy annak már tíz esztendeje van a
26 24|    tudom, volt-e valami alapja annak a sok gonosz, ijedt, gyanúsító
27 24| kezdete, félelme vagy küzdelme annak, amit piszkos szájjal, de