Fejezet

501 16|             lerázni, fel sem venni, de nem hagyja békén őket. „Mondja,
502 16|                érzésekkel mentem haza. Nem, énrám csak a képzeletemen
503 16|                akar. Csalódott, de már nem volt kedve abbahagyni, inkább
504 16|           sunyin magamra hagynak most, nem védenek. Úgy látszik, nem
505 16|              nem védenek. Úgy látszik, nem csináltam elég ügyesen!...
506 16|              elég ügyesen!... Pfuj! De nem, én nem akartam semmit,
507 16|           ügyesen!... Pfuj! De nem, én nem akartam semmit, nem igaz!
508 16|                 én nem akartam semmit, nem igaz! Mit tudom én az ilyet?
509 16|           kiszakadtam, és szabadsággal nem tudok igazán élni, gyáva
510 16|               gyáva és finnyás vagyok, nem merek, nem bírom el a felelősséget
511 16|             finnyás vagyok, nem merek, nem bírom el a felelősséget
512 16|                 jó sok pénz elment, és nem vagyok előbbre semmivel.
513 16|         Szodomában csinálhatsz. Hacsak nem szoktad meg még nagyon!~
514 16|            sírtam, csomagoltam; mintha nem is én jöttem volna fel nagy,
515 16|                 csak ha véletlenül. És nem mertem. Engem visszahítt
516 17|          valami életválságnak; itt még nem éreztette csúnya, számító,
517 17|          hozatott hozzá, már kesztyűje nem volt vagy cipője hibázott.
518 17|               meg lehetne maradni így. Nem is igen beszéltek rólam
519 17|            pillantással, célzással meg nem bántott, és nem volt semmi
520 17|          célzással meg nem bántott, és nem volt semmi dolgom. A házigazda
521 17|                ezt: és magamon is, bár nem akartam beismerni. Ilyenkor
522 17|           Bántotta, hogy Hiripre jövet nem időztem Szinyéren, és nem
523 17|              nem időztem Szinyéren, és nem értesítettem őt. Én okot
524 17|           kitaláltam, de éreztem, hogy nem járok messze az igazságtól.
525 17|             igazságtól. Bizonyos, hogy nem szakított vele végleg; hiszen
526 17|      mindennapi jószág, akivel szemben nem kell összeszedni a hangulatait,
527 17|          egymásnak minden elmondhatót. Nem szabad elközönségeskedni
528 17|            legyen vége! Igazában pedig nem tudtam volna megmondani,
529 17|         szomszéd Inácskóra a postáért. Nem jött semmi! „Így most már
530 17|             valamibe, amihez egyébként nem lett volna elég erőm, amitől
531 17|                 eddigi magaméreztében. Nem tudom már, mi adhatta az
532 17|               a Trájánnal megesküszök!~Nem tudtam szólni, és tovább
533 17|                  Hogy lehet ez?... Hát nem jobb magának így, ahogy
534 17|              tejfelesszájú rüpők; hogy nem ment, elárult az anyjának,
535 17|            valakivel? Hiripyék, tudja, nem érintkeznek velem... Ez
536 17|                velem... Ez a legény... nem is tudom, hogy kezdte. Emlékszem,
537 17|              így van. Mit néz rám? Hát nem gyanította rajtam? Igen,
538 17|         megmondtam nyíltan mindent. De nem baj! Majd meglátja még maga
539 17|              Mit? Már benne vagyok, én nem is bánom. Mit vártam volna;
540 17|           Borzasztó ez a szegény Anna! Nem öregebb, mint én!... Úristen!
541 18|         turkesztánt is felvágtak, és a nem tökéletes aromájút lehajigálták
542 18|              és tán ez fájt titokban! „Nem igaz, nem öregszem még! -
543 18|              fájt titokban! „Nem igaz, nem öregszem még! - tűnődtem
544 18|          tűnődtem tusakodva. - Ilyesmi nem mehet olyan gyorsan, egykettőre!
545 18|           szabad visszahívni a férfit; nem ér az semmit! Akármit inkább...
546 18|                se holt bele!...” De én nem bírtam szót fogadni a régi
547 18|            idejére kitalálnak valamit, nem hagynak magamra olyan szívtelen
548 18|                mostohám szeretné. Lám, nem is csalódtam! - gondoltam
549 18|           volna kedvem őhozzá elmenni, nem ideiglenesen, hanem végleg
550 18|               Lám, mégis van szíve, és nem szavakkal, jó tanáccsal
551 18|            folytató levél. „Milyen rég nem voltam a városomban, a rossz,
552 18|                pedig, hogy ez a különc nem arra a pár forintra áhítozik
553 18|       gazdaságban, mert a kaucióval ők nem okoskodnak, az egyetlen
554 18|             adják el hazulról... A fiú nem kérdett senkit, hirtelenében
555 18|           földig is néha. Istenem, tán nem is tehetett róla szegény...
556 18|            egészen vad, nekibolondult, nem is lányosan szenvedélyes
557 18|           szégyenkeztem; éreztem, hogy nem lehet mit felelni. Nem vagyok
558 18|            hogy nem lehet mit felelni. Nem vagyok jegyben! Nem is akarok
559 18|           felelni. Nem vagyok jegyben! Nem is akarok férjhez menni?
560 18|             teljes igazat; hogy hiszen nem rajtam fordul ez. Hogy hiszen,
561 18|             fordul ez. Hogy hiszen, én nem is tudom, hogy miért nem.
562 18|               nem is tudom, hogy miért nem. Persze, ő összevissza adósodott
563 18|  agglegénységhez szokott, könnyen élő; nem is termett házasságra. „
564 18|                 egy hét már mindössze) nem hagyom zavarni magam, sem
565 19|          szesszel eleinte... Rákapott, nem bírta, esztendőre vége volt...
566 19|                egyszerre!... Na, azért nem csődítem ide éppen a Sisera
567 19|               többet, míg a világ, meg nem menekedik a keze közül,
568 19|                sok furikálás? Rend az? Nem jó az itthon főtt szappan?
569 19|                 mintha a jó kifejt tej nem is volna jó! Hát csak eriggy,
570 19|                Hát csak eriggy, ha mán nem férsz a bőrödbe!... Héjnye,
571 19|            annak a dögnek, hogy vonít! Nem oldták el?... Héj, az apátok
572 19|     vakfehérség! Valami, ami mozog, és nem ad hangot, néma nesztelen,
573 19|                egy darabig a sár miatt nem lehetett mozdulni. De legalább
574 19|      Pusztuljon, alávaló! Eresszen!... Nem szégyelli magát!~- Jaj,
575 19|                 hogy tudom mégis, hogy nem mindenkivel ilyen rátartós
576 19|           szólni reggel? Borzasztó! Én nem tudtam, hogy az ilyen korú
577 19|           három szoba lesz olyan, amit nem bolygatnak, az nekem kell
578 19|            Egypár bútort levitethetsz. Nem rossz hely az, soknak olyan
579 19|                megtörhet, megalázhat. „Nem - gondoltam -, egy szót
580 19|             Horváth bérkocsija várt... Nem volt semmim, senkim rajta
581 19|           kamaszos, pajkos gyerekével.~Nem volt hozzám szeretettel;
582 19|           szóvá tett mindent, én pedig nem intézkedtem többé olyasmiben,
583 19|             amibe ő beleártotta magát. Nem akartam veszekedni, de két
584 19|                veszekedni, de két úrnő nem rendelkezhetik - gondoltam,
585 19|                az öreget. Jó, magamtól nem megyek, nem szólok, nehogy
586 19|               Jó, magamtól nem megyek, nem szólok, nehogy elhíreszteljenek,
587 19|          városinak éreztem magam újra. Nem, lehetetlen volna még egy
588 19|            beszélik, hogy a király fia nem halt meg, csak a képmását
589 19|              pünkösdi kalács, kérem!~- Nem tudom, lehet, hogy van valami
590 19|                 De ha így van megírva, nem lehet elkerülni semmit.~
591 19|                elkerülni semmit.~Engem nem nyugtatott meg az ilyen
592 19|            szemem halálos borzalomban. Nem is gondolkoztam, hogy mim
593 19|            Üljön be, ahogy van! Hajts. Nem, ne reszkessen, mamáéknál
594 19|              kocsis visszafordulva, de nem mert megállni a tolongásban.~-
595 19|         átcsapott! A csizmadiaszín ég, nem lehet arra!~- Kálmándi kapu
596 19|         szanaszét; tolvaj, ha akad is, nem tudta volna hová rejteni
597 19|            előre-hátra hajtott; és még nem jutottunk el az anyámék
598 19|             rémülten ott, és valami el nem felejthető vérfagyasztó
599 19|        kastélyt.~- De bezzeg annak meg nem árt, a cudarnak! Az égbe
600 19|           másik. - Az vót a barom, aki nem ott kezdte, ha mán belefogott.
601 19|              feléig égett! Jaj, csuda, nem hiszi, hogy csuda! A Könyök
602 19|                a Zimán Ilka háza is.~- Nem bírok tovább most. Pihenjünk! -
603 19|               folyását, lezajlását; és nem mozdultunk fel, hogy mi
604 19|               szörnyűséges éjszakából. Nem is tudom, miért vésődött
605 19|              erősen az életemmel. Hisz nem volt nekem Szinyéren házam,
606 19|              Pórtelky bátyámhoz bizony nem volt kedvem visszamenni,
607 19|            volt kedvem visszamenni, de nem is lehetett volna már. Az
608 19|             látott éjszaka barangolni. Nem is szólhatok a beszédek
609 19|                 célom vagy lehetőségem nem volt. Itt laktam, hogy ő
610 19|   belebonyolódik lassan, és egyéb kiút nem marad számára. Mert a közvélemény
611 19|                mint valami bélyegesre.~Nem is volt okuk pedig!... Bizonyára...
612 19|            okuk pedig!... Bizonyára... nem történt meg közöttünk minden,
613 19|             már sejtem, hogy a határok nem annyira élesek itt, mint
614 19|                és úribb volna... De én nem tehettem úgy! Az én életem
615 19|                jószerint; úgy látszik, nem voltam küzdésre és függetlenségre
616 19|            postamesternéhez hasonlóba. Nem, nem akartam.~A másikat
617 19|       postamesternéhez hasonlóba. Nem, nem akartam.~A másikat akartam!
618 20|             szépen nyugodalmas életben nem öregedtem volna-e meg szintúgy?
619 20|          volnék, ahol vagyok! Most már nem is tűnődöm rajta, hogy hol
620 20|              körülményeihez. Én már el nem tudom képzelni önmagamat
621 20|               idesapja is. Mert bizony nem mai gyerek. Meg tán itthon
622 20|               körülötte. De lássa, így nem is kell a rossz szóra hallgatni!
623 20|                   Jaj, kézit csókolom, nem is illik bizony, de mán
624 20|                Persze, én egy világért nem mertem vóna a számon kiejteni!~-
625 20|               Jaj, vagy úgy? Istenkém! Nem is merek ígérni. Mennyit
626 20|           babonaságot is tudna (igaz-i nem tudom; meg nem esküszök!),
627 20|           tudna (igaz-i nem tudom; meg nem esküszök!), valami titkos
628 20|               a világ szája, mint a... Nem igaz abbul egy szó se, azt
629 20|             elszoktatott.~Hiába, Dénes nem volt az ilyenekre való!
630 20|               Vállajról, az majd hoz!”~Nem tudtam mire vélni eleinte
631 20|           természete ilyen? De hát így nem maradhat... hiába... most
632 20|       kellemetlen neki rágondolni, hát nem is hajlandó. „Eddig is megvoltam
633 20|        Kényszeríteni ilyenre csakugyan nem lehet... hiszen férfi!~Hirtelen
634 20|              szégyenkezés. Hogy ezt... nem vághatom a szemébe! Mert
635 20|            Mert mégis... bizony, nekem nem volt más utam. Mikor már
636 20|               hogy én gyufát iszom, ha nem igazodik helyre az elrontott
637 20|           nagyon ideges voltam. De hát nem az ő gyermekét viseltem-e,
638 20|               gyermekét viseltem-e, és nem őmiatta voltak szenvedéseim?~
639 20|                gyöngéd is lenni; de ez nem volt állandó odaadás nála.
640 20|               bajom, hogy úgy éreztem: nem szeret már eléggé. Mintha
641 20|              szeret már eléggé. Mintha nem volnék már nélkülözhetetlen
642 20|             fontos neki, és kiforgatni nem engedi magát.~És mintha
643 21|               csudálatos gyorsasággal. Nem úgy, mint az álom; mint
644 21|               érdessé váltam benne. Én nem voltam abból a fajtából,
645 21|        énrajtam megy keresztül?~...Már nem szopott. Kemény, életrevaló,
646 21|               a nyomorult oláh bornyú? Nem bír velük, vagy kiszökött
647 21|                úgy, jaj, istenem, ‘isz nem tört csontod! Na, hisz semmi
648 21|          megkíván, de maga hajszálnyit nem lendít; tán egy kihullott
649 21|            elsiklott az ujjam közt, és nem lehetett beléfogódzni. És
650 21|          forintot. Lám, hamar elhalt - nem is kellett volna soká szenvedni,
651 21|            maga domíniumát is... miért nem mondja! A tőzeguradalmakat,
652 21|             Magda! Meri mondani?~- Más nem is mondhatja. A drága eszem-iszom
653 21|          megyegyűlésező falusi jófélék nem is mondják bizonyosan.~-
654 21|                  Akárkitől! Azt hiszi, nem tud róla a fél város; amiért
655 21|             amiért ki sem mozdulhatok, nem hallom meg a viselt dolgait.
656 21|              pojácájuk talán... Bezzeg nem szerették szegény Jenőt,
657 21|              otthon. Esztendőszámra ki nem mozdulhatok, nincs egy tisztességes
658 21|              ilyen züllött muzsikus... nem is férfi. Három gyermeke
659 21|               drága Ilkája. Azt hiszi, nem tudom, hogy el-ellátogat
660 21|                szorgalmas, de az olyan nem is néz magára.~- Persze...
661 21|                magának. Persze, István nem néz rám; de magára vajon
662 21|               unokatestvérem; nekem és nem Kallós Ágnesnek. Míg Vodicskáné
663 21|                gondoltam konokul, mert nem is tudva, tán én is féltem,
664 21|            panaszkodni jár... És nekem nem lehet bosszút állni, visszaadni,
665 21|              hatni rá. De több gyerek: nem, azt már nem bírnám. Inkább
666 21|              több gyerek: nem, azt már nem bírnám. Inkább meghalok!
667 21|            lesznek valaha, mint én. De nem akarom, hogy a sorsuk legkevésbé
668 22|                 mert ha észrevette is, nem volt biztos, nem valami
669 22|        észrevette is, nem volt biztos, nem valami kasszírnőnek, cigánynak
670 22|            fullánkja ártóbb, mint a ki nem tombolt szerelemvágy.~Melyikünk
671 22|           vette a szavaim ellen, akkor nem bírtam magammal többé. Pedig
672 22|          nyomorult! Mit jár itt, miért nem megy az odvába! Még látni
673 22|             rág, mint a pióca, hogy le nem rázhatom... mint a köszvény,
674 22|      boszorkány! Arra kellettem! Miért nem megy innét, ha ennyire megvet;
675 22|               húzza meg magát.~- Pfuj! Nem szégyelli magát, mondja?...
676 22|            szégyelli magát, mondja?... Nem ég ki a szeme! Az ártatlan
677 22|               Az apjuk sokszor hetekig nem törődött velük, mintha nem
678 22|             nem törődött velük, mintha nem is lennének; egy jó félórában
679 22|         maradtak jótehetetlen; de azok nem kerestették már ügyvéddel
680 22|        forintot. De nekünk itthon néha nem volt miből élni, és féltük
681 22|             kosztom. Tudtam ezt is, és nem sajnáltam nagyon elszedni,
682 22|             félretevésre. Örültünk, ha nem jött végrehajtó, nem fizettünk
683 22|                ha nem jött végrehajtó, nem fizettünk még perköltséget
684 22|           egyheti nyugalom, szélcsend. Nem tudtam, mennyit keres, hol
685 22|               valahogy megoldódik; így nem maradhat, nem húzhatjuk
686 22|          megoldódik; így nem maradhat, nem húzhatjuk egy életen át.
687 22|            csak azt vitte süllyedésbe. Nem volt arra teremtve.~Vittem
688 22|            régi álmok, remények... hát nem mindegy volna az is már.
689 22|               nekem a város, ilyen rég nem jártam kinn a házból...
690 22|               zárkózott nyugalom, amit nem érint az élet! Mennyi történt
691 22|          édesapja!”~Mennyi minden, ami nem változott, amihez közöm
692 22|           lányok is. Azt akarom velük, nem bánom, ha addig élek is!
693 22|               marad az asszonyi állat, nem is lehet másképpen. Hisz
694 22|              iránytalan, korcs, helyét nem lelő figura lesz, idétlen
695 22|         természet céljainak, öntudatra nem jutott, félig még gyökérző,
696 22|           egyik fia az őrültekházában, nem is tud róla; a másik beállít
697 22|                kabátját, mikor fizetni nem tud már, és itthon terem
698 22|                a vándorösztön újra elő nem veszi. Sírt, esedezett ilyenkor,
699 22|             Egy-két klárist, keszkenőt nem szánnék tőle.” Ő így tudott
700 22|             ura lenni, férfi előtt meg nem alázkodni, kiszolgáltatott
701 22|           fektették le a leányai.~„Már nem is érdemes veszekedni vele!” -
702 23|               ajkam körül. Olyan régen nem vártam én már az élettől
703 23|                ismeretlen anyja iránt, nem kellett-e szándéktalanul
704 23|                átengedtem neki. Tudom, nem tehettem másképp akkor,
705 23|                Csakhogy az anyaszívvel nem lehet ám alkudni, okoskodni!” -
706 23|         anyaság sem csupa ösztön; hisz nem vagyunk egészen állatok.
707 23|             jutottam, magam szántából, nem véletlenül; akik élettartalom,
708 23|                voltunk. S a lányok már nem sokáig tanulhattak itthon,
709 23|         tenyerembe tette.~- Milyen rég nem láttam! Hogy van? Mit csinál
710 23|            szegénység, bizony, bizony! Nem szabad zokon vennie... én
711 23|               egyébből, ami szép volt, nem adnak már nekünk, öregeknek,
712 23|                súgta anyám a tornácon. Nem sírt. Egykedvű, halk szomorúsággal,
713 23|              az őszi, halovány sugarak nem táncoltak a fehér párnán;
714 23|            hogy Telekdy Péter nincsen. Nem volt már fiatal, a volt
715 23|            konyháravalót: egyszer csak nem jött haza estére; megint
716 23|              meg a dolgát, hát még mit nem!” - fakadtam ki mérgesen,
717 23|                 ahogy kilesett. De már nem hallottam, mit mond. Ahogy
718 23|                alatt. Hát Zsuzska, mit nem csinál, borért szalajtja
719 23|              bele a piaci kosárba. Hát nem a kis kék kövű gyűrűjét
720 23|              cigánymuzsika miatt, hogy nem állhatja, de most ő is nekicsábul,
721 23|                szemközt?~- Vagy tán az nem volt igaz, Endre, hogy valaha
722 23|        gyereked között. Ebből, ládd-e, nem jutott ki nekem! Mióta két
723 23|          mindent értenek már... de hát nem érdemes keseregni semmin.~
724 23|          rajtam, asszonyom! Azt hiszi, nem magának vallok szerelmet,
725 23|               létániás imádságszókkal? Nem teszek én kárt benne, ne
726 23|          virágarcból, magát tükrözi... nem, a hetvenhetedik nagyanyjuk
727 23|               És tudja-e, ne nevessen, nem is az a legfőbb, Magda!
728 23|             Lássa, sokszor volt, mikor nem is gondoltam rá, hogy behunytam
729 23|           szemét láttam elevenen. Vagy nem is ez... hanem ha ez a szó
730 23|               Mi ehhez képest az, hogy nem magával voltam egy fedél
731 23|          esztendeig? Az élet, egy élet nem olyan nagy dolog, de valahol
732 23|               ez jó! Az élet csakugyan nem nagy dolog, mert egy a vége.
733 23|        árnyékba esett; varrni jó ideje nem láttam már. Egyszer csak
734 23|          Milyen nehezen ment! Évek óta nem játszottam. De mégis, valami
735 23|       egymásnak az elérzékenyülést!... Nem, mi már nem közeledhetünk
736 23|        elérzékenyülést!... Nem, mi már nem közeledhetünk szavakon át.
737 24|             hogy mindennap láttam, még nem is figyeltem úgy meg ezt
738 24|                mindennapi kenyeremért? Nem igazi vakrémület nyilalt
739 24|             vonzhatta Melanie is, akit nem is barátsággal, hanem rajongó
740 24|            fondorkodó okossággal! Hisz nem lehetett oly sok adósságuk,
741 24|              nagyon akarják. „Hidd el, nem sajnálom, mondta Ágnes a
742 24|              gond és utánajárás, de ha nem dolgozott az ember, az egyhangúság
743 24|     megosztoztak az apjuk halála után; nem kötötte már ezeket semmi
744 24|      versírásból, férficsábításból; el nem gondolhatod, hogy mi mindenből.
745 24|                hát penzionálhatják, ha nem tud már dolgozni. Mint az
746 24|              Csakhogy akkor az asszony nem kap utána semmit, neked
747 24|              volt. Őt sehová, semmihez nem kötötte valami nagyon erős,
748 24|                Ó - gondoltam -, én már nem mennék sehova innét, új
749 24|               szokni, alkalmazkodni... nem nekem való az már. Öregebb
750 24|                 mások alá rendeltséget nem bírnám megpróbálni. Dénes
751 24|              soha. Most meg már mintha nem is lett volna; több mint
752 24|              lecsüggedt fejjel, a pipa nem ízlett már mindig, az ételben
753 24|                takarítottam rá, de már nem a régi haragos, kínos szenvedéllyel,
754 24|                ezt láttam: oly sokszor nem én magam éltem, igazítottam,
755 24|            csak átmenet, álom; az élet nem jelentős, és mikor azt hisszük,
756 24|              megbántottunk, akiket meg nem értettünk, vagy akik meggyötörtek;
757 24|                 De éreztem, hogy nálam nem divathóbort ez, hanem belső,
758 24|       szerencsém, hogy gyermekkoromban nem neveltek vallásosan; s a
759 24|                irodalmat megismert, és nem vált meg a hittől, sőt fanatikusa
760 24|                mondta - bennünk van és nem a dolgok valódiságában.
761 24|           kering. Pedig ehhez a hithez nem kell kevesebb tekintélytisztelet
762 24|            ennek elhivése semmi többet nem ajándékoz a léleknek, mintha
763 24|                  ha szeretetünk nincs, nem érünk semmit... Minek az
764 24|              szerencsétlen emberrel?~- Nem ember az már, Ilka. Már
765 24|                ember az már, Ilka. Már nem is beszél jól, alig érti
766 24|            sokféle jóval, mikor még mi nem is ösmertük. Pedig még élhetett
767 24|               volna! Hatvanegy éves... nem a, hatvankettő! Még élhetett
768 24|          emberi tetemet. Hát mégiscsak nem penzionálták, tekintettel
769 24|          Istenem, hát itt a vég! Miért nem lehettünk mi jobbak egymáshoz?
770 24|         magyarázat, ha lehetne! De már nem beszél, nem is ért...~Egyéb
771 24|            lehetne! De már nem beszél, nem is ért...~Egyéb is történt
772 24|            Hirtelen elhelyezték!... Én nem tudom, volt-e valami alapja
773 24|               tiszta életű ember; de ő nem küzdött, nem állt szembe,
774 24|               ember; de ő nem küzdött, nem állt szembe, sietve áthelyezést
775 24|              kért, s a grófné, hogy le nem beszélhette, sajnálkozva,
776 24|              Hisz emberek vagyunk! Tán nem lett volna szabad így feladnia
777 24|          jókedv, hangos együgyűsködés. Nem lehet így átalakítani, megfinomítni,
778 24|              voltam azon a koron... de nem olyan egyszerű a dolog,
779 24|                olyan egyszerű a dolog, nem függ az oly világosan a
780 24|             világosan a testiektől, és nem lehet az érzéseknek olyan
781 24|     függetlenebb!... Meglehet, hogy én nem is ismertem életemben az
782 24|           ennyi megmaradt), de a hitem nem volt többé eleven felhangoltság,
783 24|                volt. Tán kár, hogy meg nem őrizhettem holtig azt a
784 24|               hangulatot; de bizonnyal nem volt bennem elég képzelet
785 24|             képzelet és odaadás ehhez; nem gyökérzett mélyen bennem.
786 24|                nyoszolyára (feljár, ha nem ágyban hal meg! - intett
787 24|                Később megnyugodtam, de nem mentem az ágyhoz többé;
788 24|           közelfekvőnek tetszett. Hisz nem ma fog meghalni, évek óta
789 24|           asszonyt. De néha heteken át nem nyitja rám senki az ajtót.~
790 24|                ráér erre a fényűzésre, nem kell férjhez szaladnia a