Fejezet

  1 1 |             belé magát a felnőtt ember is a célratörő, a szorgos,
  2 1 |               dolgomnál sok rosszabbat is megértem már, és csak kevés
  3 1 |              csak kevés igazán jót; az is csak úgy tűnik, mint az
  4 1 |       szerepvállalás. Valójában nagyon is messzire mennek az embertől
  5 1 |              van egy kicsit; én nagyon is magamra maradtam.~Egészen
  6 1 |                alig járok ki, és hetek is telnek, míg valaki ajtót
  7 1 |           ajtót nyit rám. Szinte korán is van még - gondolom néha -,
  8 1 |              harminckét esztendeje. Ez is csudálatos! Hogy sok mindent
  9 1 |                 és most - ha biztatnak is a gyerekeim -, ezekért a
 10 1 |                nem hozott nekem nagyon is sok újat ez a néhány esztendő,
 11 1 |               habár a nyelvet megértem is. Én már nem fogok újféleképp
 12 1 |               mindegy volna! Azért így is sok és sokféle jutott ki
 13 1 |            elmúlt dolgokat, néha össze is fut a szemem előtt sok összefüggés.
 14 1 |             úgy el azóta, és már magam is hiszem. Hallottam egyszer,
 15 1 |             Így van ez az eseményekkel is talán; és meglehet, hogy
 16 2 |               régi Zimán-ház kertjében is, ahol gyermekkoromat töltöttem:
 17 2 |           kiépült, két-három házhelyet is adott el belőle jó nagy
 18 2 |      jeleneteket, apró eseteket, s azt is elváltozott formában, ahogyan
 19 2 |            szabadulni ettől, és tovább is „felség”-nek szólított.
 20 2 |                velünk volt Kallós Pali is, a szomszédunk fia; és tudom,
 21 2 |        tartotta, s a két felnőtt lánya is tanított benne. Ezeken kívül
 22 2 |               törődött a nevelésünkkel is Sophie tánt; egyszer én
 23 2 |              akkori idők szerint igaza is volt. Okos nő volt, és ismerte
 24 2 |               többi szereplő asszonyok is. Ezzel nagyon lekötelezték.~
 25 2 |            gimnáziumába járt a két fiú is, de otthon, a kertben s
 26 2 |      szomszédnéival; s a bábuimmal nem is igen szerettem játszani.
 27 3 |           mondták - már háromszáz éves is lehetett; vastag falú, alacsony
 28 3 |             éppúgy rosszalkodtak, és ő is térdepelt kukoricán, mikor
 29 3 |       biztosságot jelent: ahogy ők, mi is csak megleszünk!... Most
 30 3 |                ez már; valahogy nagyon is hirtelen változott meg most
 31 3 |                világ.~Vajon Klári mama is érzett tizennégy éves korában
 32 3 |          gondoltam akkor. - Sőt grószi is, a szigorú és komoly nagyasszony,
 33 3 |               és komoly nagyasszony, ő is elpirult‑e a halántékáig
 34 3 |            nagy, teli szépségét. Nincs is más asszonynép körülte,
 35 3 |          vendégek, négy-öt fiatalember is minden este, és mind mamát
 36 3 |               tedd magad, te sunyi! Te is tudod, hol őrzitek a kulcsát.
 37 3 |                nem pipáztam; nekem nem is adnak.~- Ugye, ugye, most
 38 3 |             Zsuzsitól. - Hanem a fejét is beverhette volna!~A Sándorka
 39 3 |          dolgod volt mostanáig; én nem is szóltam bele, Klári. Nézd,
 40 3 |           hagytam: éld ki a világod te is, elég rossz sorod volt az
 41 3 |         segéddel dolgozott. Pórteleken is akkor osztoztak Ábrissal.
 42 3 |            férjhez adtam akkorra, apád is elhalt, az öcséd diák volt
 43 3 |                 Sokáig ugrattad, végül is azt mondtad: öreg. Özvegy
 44 3 |              szélütött felesége, de ma is él a tolószékben. Most itt
 45 3 |           rendesen; mind a hármat. Azt is tudod, hogy a berei földeket
 46 3 |             érzékenykedőn. - Én máshol is lakhatom, külön is.~- Ez
 47 3 |              máshol is lakhatom, külön is.~- Ez hiábavaló beszéd,
 48 3 |               szép alakját mintha most is látnám. Egész ember volt
 49 3 |              igaza van! - gondoltam én is, nyugodt, egyszerű meggyőződéssel.~
 50 3 |             megérteni egymást. Tán nem is alázatosabbak vagy jobbak
 51 4 |             történtnek elfeledett, nem is tudott okait, melyek ott
 52 4 |              és tán belsőmben még most is ennek a színei és törvényei
 53 4 |               A szeme teszi...~- Bánik is vele máris! - feleselt ravaszul
 54 4 |              sebten, hogy dicséretképp is fordíthassa, ha netán besúgnák
 55 4 |               azután külső országokban is, és máig okosan megtartotta
 56 4 |         rókaképűt, az inspektor16 maga is kedvére jár - és az uradalom
 57 4 |            közülünk való férfiak azért is bőrkamásnit húznak, bokros
 58 4 |               örömre; de már zavarokra is és változások elé. Elnéztem
 59 4 |       nyughatnak bele, hogy az asszony is felejthetett azóta. De az
 60 4 |            részvét volt a megszólásban is, tisztelet és szimpátia
 61 4 |             egész úri módi, úri beszéd is mai napig közel áll itten
 62 4 |            virágosabb. Nekem néha most is nehezen esik a könyvek módján
 63 4 |                 pedig a könyvek nyelve is - mondják - e tájról került.
 64 4 |              minden időn. így olvastam is ezt valahol. És mostanában
 65 4 |              sarkában. Idevaló volt az is, és nekünk közel vérrokonunk.~
 66 4 |            embereknek, bizonyosan most is vannak messze valahol, akik
 67 4 |              kényszertelen utazás. Nem is igen jutott eszébe senkinek;
 68 4 |         eldugott, ősi falut, Pórtelket is csak megyegyűlés vagy családi
 69 4 |              válhatott volna‑e belőlem is ez időben hallgatag és befelé
 70 4 |               félelmes kalandokat, ezt is és mindent csak így más
 71 5 |             aranyporos, hegyes topánok is ott voltak s a virágos hajékek.~
 72 5 |          forint a kettő... azért lehet is szép! - mondogatta félig
 73 5 |             alsószoknyát, keszkenőt; ő is letehette bugyrát a verandán,
 74 5 |                kedvességével olyanokat is kitüntetett és meghatott,
 75 5 |             kétszer az uradalmi hadból is hivatalos volt hozzánk néhány „
 76 5 |            patikaszerei közül. Hat éve is volt már, de az ilyet nehéz
 77 5 |       támasztott Telekdyben. Ez mindig is különc hírében állt, kicsit
 78 5 |            szép és fiatal lány közt el is homályosulhatnék! De én
 79 5 |         szellemes, friss visszavágások is, amik szájról szájra adódtak
 80 5 |                közepett. Néha még most is lebegek és forgok így álmomban;
 81 5 |               táncol néhány pár, és az is abbahagyja végül, és köribünk
 82 5 |          lüktetésének, a gondolatomnak is a muzsikával, a tánc babonás
 83 5 |                 és ha legmindenét adja is a szerelem, nem lehet több
 84 5 |              kéneső, olyan! Az élőfába is beleköt! - mondogatta egy-egy
 85 5 |              engem. De közben másokkal is elbeszélgetett, szolidan,
 86 5 |        lehajtott fejjel, egy mosolyért is hálás, leszámolt alázattal.
 87 5 |                jól van - tízest tett ő is! Megindulás nélkül, mámortalanul
 88 5 |                 józan és derék. Hisz ő is ivott pezsgőt, és sárgás,
 89 5 |             harsogott és rikácsolt, el is verte őket hébe-hóba; azután
 90 5 |          pénzbe került, de grószi maga is sürgette. Mindnyájunk közt
 91 5 |             volna a két fiú felekezete is. De Zimán nagymama és anyám
 92 5 |                Zimán nagymama és anyám is megbecsülték a maguk katolikus
 93 5 |            asszonyt holtig a jég hátán is ebbe’ a rossz világba. Az
 94 5 |             Tisztában voltam mindazzal is, amit egyik fél sem említett;
 95 5 |                a szépséges sógornőt. Ő is özvegy volt egy leánygyerekkel.
 96 5 |             ügyeskedését.~Csakhogy azt is jól tudtam, miért kel ki
 97 5 |              tudja!” - gondoltam végül is megenyhülten.~ ~
 98 6 |            főhadnagy.~Néhány új leányt is mutattak be, és felijedve
 99 6 |           kerül!~Pedig mindebből egyéb is látszott; az, hogy valami
100 6 |               gyilkos szégyen volna az is, ha nem lesné mindig két-három
101 6 |               hordott, a belső tálakat is megdrótozták, ha törtek,
102 6 |             való. Ilyet, ezt a világot is ismertem én még!~De minket,
103 6 |              fölé íródva.~Akkor nyáron is voltak ott mindig sokan,
104 6 |            szép jószággal, akibe illik is így egyenként és együtt,
105 6 |            nagy könnyűséget éreztem én is. Valami lágy szédület szálldosott
106 6 |          tartózkodón bánt vele, nagyon is udvariasan; fiatal barátomnak,
107 6 |             kelljen mondani nekem. Mit is kellett volna?~Később a
108 6 |          verset, mintha tetszett volna is, csak valami röstelkedésformát
109 6 |              lenézik és miatta engemet is.~Mikor aztán őszre hazakerültem,
110 6 |             megyeszerte és a temetésen is mindenki. A szegény, korán
111 6 |           korán elhalt felesége idején is kikapós, préda, durva ember
112 7 |           gondoltak arra, hogy asszony is megunhat, megelégelhet,
113 7 |                 De miért éreztem magam is olyan felháborítónak, mindennél
114 7 |             nagy fennszóval csak azért is mulatós, és titokban féltem,
115 7 |            megítélnek. Lehet, hogy így is volt. Egyszer hirtelen,
116 7 |               végignéztem a hajnaltájt is hihetetlenül friss ingmelleken,
117 7 |               felnyílt szemmel, és nem is bántam, hogy másnap visszautaztunk.
118 7 |       bolondozott, egy-két katonatiszt is volt ott, de ma minden csendesebben
119 7 |        kielégíteni örökrész gyanánt őt is meg a két nővérét. Mama
120 7 |          gondoltam gyerekésszel, arról is, hogy mennyi az összes vagyon.
121 7 |              akaratlanul, tudtán kívül is egyebet keres. Jóságnak
122 7 |                a maga ízléséhez. Miért is foglalkozik velem. Vannak
123 7 |                felejtett el, már akkor is komolyan vett, a nyáron.~
124 7 |        kérdéshez. Éreztük, hogy nagyon is gyorsan jött mindez, tán
125 7 |         gondoltam -, semmi több! Ennek is most kellett jönni!” Lankadt,
126 7 |                kocsinkba beült Telekdy is, és ő kísért haza...~Anyám
127 7 |             van, tudtam én ezt. Sokkal is okosabb voltam, semhogy
128 7 |         lehetetlent képzeljek. Mondtam is zokogva: „Hiszen tudom én,
129 7 |          később csendesebben. - Én nem is mondom, hogy nekem nem tetszenék
130 7 |             Telekdy; valamivel öregebb is vagyok nála, és eszes ember,
131 7 |            nála, és eszes ember, derék is. És férjhez kell ismét menni!
132 7 |             neked sem; és a lányságból is elég ennyi! Idáig első voltál,
133 8 |       cselédemet. És ez - most már így is lesz mindig. Meddig?...
134 8 |               szép ezüstnemű után alig is maradt valami. És olyan
135 8 |       Szarvasban, átmegy a Megye utcán is, a grószi háza előtt, ahová
136 8 |       szőnyeget tartó padlószögek feje is rézpucolóval, a szeneslapát
137 8 |              szeneslapát nyeles fogója is forró hamulúggal, a szekrények
138 8 |            valami egyébre, fontosabbra is ez a vad tevésvágy bennem,
139 8 |         ízlésem sem volt mindig. Ezzel is, ki tudja, nem mehettem
140 8 |                ő meglátogatott, már én is kimosdózva, szép kis pongyolákban
141 8 |               kép, és úgy beleillett ő is a nagy makartvázák,31 virágkosarak,
142 8 |              Ebből való volt az a ruha is, amiben először láttál Párizsban,
143 8 |         nagybácsimnál, bizony! Kétszer is kibéleltem, egy kis csipkét
144 8 |           hozattam rá tavaly, a gyöngy is a régi mantillámról!33~-
145 8 |                ezt, de kell nekik, meg is kívánhatnak tőlünk ennyi
146 8 |                 és én gondoltam, igaza is van tán. De rólam lerítt
147 8 |              Ez már sértett volna, nem is akartam! Pedig tán jó dolog
148 8 |                az, aki az öreget végül is kiengesztelte a Jenő házassága
149 8 |              vénember, de a mosolyában is ott volt a rejtett, csökönyös
150 8 |             vacsorát adjunk, és illett is efféle már. A nagy, hármas
151 8 |         mágnásbál szupéterítékén; Jenő is Pesten láthatta valahol.
152 8 |         Siettünk elébük. István bátyám is itt volt Ágnessel, Ilkát
153 8 |              ezt a próbát. Lám, grószi is az öregúrral hogy kedélyeskedik,
154 8 |            emlegetik, nevetnek, apósom is tud így mókázva legyeskedni,
155 8 |          mókázva legyeskedni, lám! Nem is állna rosszul neki; kár,
156 8 |              ételsor fogyott. A kedvek is élénkültek. Az asztal másik
157 8 |       Istvánnal, és úgy tett, mintha ő is inna. Akkor vettem észre,
158 8 |        virágokkal rakott ébenfa dobozt is, hogy azt meg nekem adja.
159 8 |              elmarad. Grószi emlegette is a készülődést. Akkor jött
160 8 |                jóakaratát, ha kéretlen is! - folytatta, és kezében
161 8 |             volt, ha jól láttam.~- Nem is tudom!~- Másfél forint üvegje.
162 8 |                virág... Grófi házaknál is meggondolják, kipusztítsák-e
163 8 |            tudtam, hogyha száz évig él is, soha-soha meg nem bocsátja,
164 8 |            lágy asszonyhangján a napám is, amíg a lornyonját gyorsan
165 8 |              havas tornácon, a többiek is kiléptek utánuk elnémultan
166 8 |             vártam, hogy induljanak ők is.~- Micsoda újmódi lesz ez,
167 8 |     házisült-torta olcsóbb bizony, bor is elég lett von’ a mi termésünk;
168 8 |       vendégségek vannak pedig őköztük is, csak hát persze könnyű
169 9 |              és akármi, akárhonnét jön is, fog rajtunk: megragad.~
170 9 |             velünk valamit a környezet is, a regényre éhes, családi
171 9 |               tanulni, színészmunkának is rossz volna az ilyen egyszerű
172 9 |                   de éppúgy lelkiesnek is lehetne mondani a leghitványabb
173 9 |               a leghitványabb kalandot is, mert amíg van, nem lehet
174 9 |           áldozat volna, amilyenre nem is képes férfi. Miért tennék? -
175 9 |            története, vágya - fájdalma is tán!” - Tabódy csakugyan
176 9 |            példát, pajtás, házasodj te is egykettőre. Az az igazi,
177 9 |                   merészkedtem bele én is a játékba.~- Gyáva, bolond
178 9 |             öcsém, akad még olyan több is, ahol az termett! - nevetett
179 9 |           Pedig ennek a keserves jónak is vége nemsokára! - mondta
180 9 |           közömbös szcénáitól. „Hisz ő is bizonyosan másképp fog gondolkozni
181 9 |            mintha valami felszabadulás is...~Éreztem, hogy ez az alig
182 9 |           Hazudtam, pedig a szóban nem is volt hazugság.~- Képzeld -
183 9 |              felgerjedő dacos haraggal is. - Ne kérdezz, látom, úgyse
184 9 |              úgyse hinnél nekem! Bánom is én!~Megfogta a két vállam,
185 9 |           megütött - és most -, és nem is kérdve. Milyen gyarló a
186 9 |             vártam egy kicsit, szóltam is, semmi válasz. Akkor szédelegve
187 9 |               kell előle, mert még meg is verné talán. Ő néha fél
188 9 |               egy isten állatja még az is egyszer... Péter mostohád!
189 9 |                 Hogy a „földmunkásnak” is - így híja a parasztot -
190 9 |              Istenem!~- Na, osztán úgy is bánik a parasztjaival, mintha
191 9 |           egyhez se, az istállókölyket is virgács nélkül kezeli. Mert
192 9 |                 A télen meg a kerítést is lelopták, kitördelték tüzelőnek;
193 9 |               Na, az istenit! Anyádnak is már valami német állatkertből
194 9 |               hát olyat tenyésszen. Ki is kelt, el is hullott mind
195 9 |             tenyésszen. Ki is kelt, el is hullott mind a drága csibe,
196 9 |      szolgálótól, akit ott tartott. Az is elholt már, a fiú meg suszterinas
197 9 |             már az öregember temetésén is, most hallom, lábtul ültette
198 9 |              meg fejtül ült, hogy: „Te is olyan vére vagy apámnak,
199 9 |               a legyet, anyád tűri ezt is és minden egyebet; Klárival
200 9 |         szerint, atyásan, neki magának is jólesőn...~És így láttam
201 10|             térdén lovagolt. Kimondani is ezt a szót: „apa”, tudta
202 10|                 az anyává fejlődésemen is. A kicsi nem volt szép gyerek:
203 10|              szép gyerek: és véznácska is, sápadt. Míg feküdtem, vagy
204 10|          Templom utcába, és az irodája is ott volt; vásáros napok
205 10|               volt már ilyen dolgokban is. Talán kedvére volt, hogy
206 10|            lettem a szakkifejezésekben is. És lassanként biztossá
207 10|             kedvetlenül. - Az uradalom is érdekelve van!~- Pedig mégis... „
208 10|              inspektor, aki már apádat is gyűlölte, azt hiszed, igazi
209 10|               eltűnődik ezen, én magam is meg voltam lepve. Hát csakugyan
210 10|            hogy az esküvőnk után engem is elvitt egy tisztelgő vizitre,
211 10|         látogatások visszaadásáról, én is tudtam ezt, de mindig elfogott
212 10|             többiek, öregebb asszonyok is, mind feljárultak üdvözölni.
213 10|           vittem annyira, hogy ezt nem is kívánta tőlem Jenő; de ő
214 10|             kinőttem valahogy lelkileg is a gyereksorból. Másképp,
215 10|      gyereksorból. Másképp, emberiesen is kezdtek érdekelni bizonyos
216 10|               előtt. - Hidd el, ti nem is tudjátok, micsoda egy züllött
217 10|                mégis! Hidd el, van itt is például néhány jófejű és
218 10|       eldorádója ez, az bizony, mindig is az volt.~- Na, na, öreg!~-
219 10|          komolyan letárgyalják. De nem is foglalkoztak vele, megbámulták
220 10|               vedd rossz néven; az nem is volt igazságos! Nagyon értette
221 10|            komolyodott bele akkor Jenő is kicsit -, az egész vízszabályozásból
222 10|              jutna ott a birtokosoknak is bőven. Csak renitenskednek,
223 10|            uradalom! És azzal te magad is...~- Ó, te kis fondorkodó! -
224 10|                 aki az én két öcsémnek is tutora volt. A család kérte
225 10|           helyette. Sok bajjal járt ez is, mert Jenő nagyon lelkére
226 10|            jóval, szórakoztattuk volna is, de ő lesütött szemmel járt,
227 10|            Ilka -, az ördög gyertyáját is meg kell gyújtani.~Piros
228 10|               senki sem hisz, én akkor is hinnék. Mert igaz, azért!~-
229 10|                kortes volt Kendy Péter is, akinek az ügyében csakugyan
230 10|            révén sikerült, a gróf maga is tudta ezt, és külön, szép
231 11|             Melanie, a Pórtelkyekre őt is csak az orra különös hajlása
232 11|              asztal körül, és ezt Jenő is így szerette. Kedvünk telt
233 11|              nemcsak én, hanem az uram is szerette és igényelte mind
234 11|           magunkéban, Magdi! Hátha meg is vesszük akkorára.~- Messzi
235 11|              Tán három napon keresztül is fogalmazta az öregember.
236 11|          öregember. Jenő ideadta nekem is elolvasni, aztán szó nélkül
237 11|              Pfuj! „Hát most már azért is!” - gondoltam felháborodva.
238 11|               idegesített, hogy grószi is hűvösebb lett újabban irántunk,
239 11|       ritkábban jött (erősen öregedett is már), és sokszor tett egy-egy
240 11|               dolgotok, hogy ilyenekre is telik!” Meg hogy: „Az én
241 11|             uram.~- Csakhogy még egyéb is, unalmasabb dolog is várna
242 11|             egyéb is, unalmasabb dolog is várna ám magára! - fordult
243 11|          hozhatunk együtt Svájcból, én is most írok emiatt: a kislányaimhoz
244 11|             összest oldalra húzná, azt is, ami a kalap alatt rejtőzik,
245 11|          érvényesülne! Persze, sok így is, kicsit túlzott volna, de
246 11|                kell egyéb? És aztán ne is mondjam, hogy itt jó aratásom
247 11|         röstellne bajlódni. A maga ura is, Jenő, aki mellesleg a legkülönb,
248 11|                a legkülönb, szinte sok is ide! No, és én nem vagyok
249 11|          koromban persze azt hittem én is, de amikor kinn jártam,
250 11|               mestert; és magammal nem is erőlködtem aztán már, nem
251 11|              ilyenekben, de a lustaság is eredendő bűn.~- Hogy beszél
252 11|            hírességet? De meg ha látja is az ember, nem olyan nagy
253 11|          megkívánta. „Vigyél oda engem is, leljük meg, keressünk olyan
254 11|            magukba esnek, szégyenlősek is, félnek, hogy pojácákul
255 11|            hogy tisztelkedjem maguknál is? Jenőt jól ismerem már,
256 11|                vagy zongorakisasszonyt is hívogattak, traktáltak,
257 11|        hívogattak, traktáltak, olyanok is, akik nagyon gőgösek az
258 12|           Hallgattunk.~- Milyen ritkán is vagyunk így hármasban együtt! -
259 12|              mama, ha kicsit szigorúbb is, mint ő, aki majdnem kényeztette,
260 12|             Tudod, hogy már a mö-betűt is ismeri; azt mondja, háromlábú!~-
261 12|            mondtam felderülve -, miért is ne lenne?~- Apjárul-anyjárul! -
262 12|           nevettünk. - Te, ezt még nem is mondtam. Magdi! Tegnap benn
263 12|               és azt kérdi. „A holdnál is kisebb?” „Nem, Pityu, a
264 12|            Pityu, a hold még a földnél is kisebb!” „Hát ezt milyennek
265 12|               rajzolnák ide?” „Hát azt is egy pontnak!” - „Azt egy
266 12|           ketten itt hagytok - asszony is, gyerek is, két beteg -,
267 12|           hagytok - asszony is, gyerek is, két beteg -, de jó, hogy
268 12|        átestünk.~- Baj, gond akad most is elég! - feleltem beléesve
269 12|           Magdi, aztán meg a jövedelem is csak több mindig. Hiába,
270 12|            ilyen bolondozás után. Jött is.~- Látod, csacsim, akkor
271 12|                csacsim, akkor aztán el is kezdünk majd őérte dolgozni,
272 12|             hazulról, az én öregeimtől is kerül egyszer csinosan!
273 12|               Kassáról levél? Hát igaz is, Jenő, te csak olyankor
274 12|                   majd lesz ez máshogy is!... Te, igaz, valami nagy
275 12|              igaz, valami nagy újságot is mondok majd neked! Egy titkot!~-
276 12|              voltam, egy kicsit vissza is hatott ez igazándiban is.
277 12|               is hatott ez igazándiban is. A háztartásban energikus
278 12|               összeg egyszerre sohasem is volt a tulajdonom, soha
279 12|            hogy helyettem és ellenemre is minden gondosan, jól lesz
280 12|                  Persze!~- Hát először is az üres főispáni székbe
281 12|               előtt; ezzel a gróf maga is tisztában van. A jövendőbeli
282 12|           uradalom és a város, a megye is kell, például nemesi bandérium
283 12|                korteskedés; hisz végre is rokonokról, lekötelezettekről
284 12|            gróf hívja őket, hogy végin is ők vallják kárát az okoskodásnak.
285 12|          észrevehető ellenségeskedésre is képesek. Meglátjuk most,
286 12|          utasítást a jelölésre, a gróf is mindent megmozgat a bizottságban,
287 12|               és ilyen dolgokban eddig is keresztülvitte ő, amit akart.
288 12|                ő, amit akart. És végre is, ha meg tudjuk nyerni a
289 12|          számára, egyben már magunknak is megnyertük. Az alispánság
290 12|        teljesítve lesz, és egyebet nem is akarhatok már azután. Szerettem
291 12|            elbeszélgettek éjfél utánig is.~Horváth jóízűen, színesen
292 12|              egyre mondogatta - meg ki is érzett ez -, hogy nem nézett
293 12|          tudományosan” - sok minden ki is kallódott már az eszéből;
294 12|               amit sokszor mondogatott is, hogy: „Ez a bolond élet
295 12|            mint egy idegen, helyeselte is a Jenő ítéleteit - a közigazgatásról,
296 12|          udvariasan hazakísérte tőlünk is, mint mindenünnét; de valahogy
297 12|          leginkább - és Ilkán látszott is a féltékenység -, mert velem
298 12|            bánt. Sokszor jött korábban is este, mikor még nem volt
299 12|               az utolsóra nagy szükség is volt, mert bizony erősen
300 12|              naponta, s a pádimentom39 is csak úgy volt jó, ha magam
301 12|                az embereket a teázásra is, és az odáig divatos, tejszínes
302 12|                utánoznom kellett nekem is minden külsőségben. Hogy
303 12|                Na, majd tehetem még én is egyszer!” - gondoltam ilyenkor
304 12|        különálló és különös volt; most is úgy tűnik szinte, mint egy
305 12|          család; és eszerint voltam én is elhelyezkedve az életben.
306 12|          férfit... az embert? Még most is valami furcsa, kelletlen
307 12|      észrevétlen - beköltöztek anyámék is Telegdről. Az árverés ki
308 12|              tovább! A falu parasztjai is így érezhették; odagyülekeztek
309 12|          Telegdről került szó, néha be is vallotta anyám, hogy nem
310 12|      mindnyájunknak jut itt; még nekem is, aki ilyen jóviseletűn meghúzódom
311 12|                 és ez így volt. „Miért is nem féltékeny az uram?” -
312 13|              volt úgy, hogy már Pityut is kiküldte, mikor az irodába
313 13|              Pedig néha meglestem; nem is dolgozott mindig, hanem
314 13|               az öreg Tyukody bácsinak is, akinek a két hóbortos vénleánya
315 13|                 tudom, hogy olyanfélét is sejteni engedett Jenő: hogy
316 13|                a hosszú Imrére, ha nem is úgy, de legalább a hiúságot
317 13|               néha sértő illetlenségbe is oly rosszul palástolt bárdolatlan
318 13|                én uram majd -, bárhogy is, kötelezve lesznek keresztülvinni.
319 13|             eladósodva - a feleségével is kapott -, és így tizenöt-húsz
320 13|      lassanként összeálló ellenzékiség is már. A Tótfalussyak, az
321 13|                 Valaki már olyanformát is említett, hogy ő volna az
322 13|         alispánságra.~De a mi táborunk is erősen együtt volt. Szeptember
323 13|                 És itt voltak Hiripyék is - a falusi rokon család -,
324 13|           hatalmas Kendy Péter kocsija is. Ő volt az egyetlen a megyében,
325 13|           titokban a Jenő műve volt ez is.~Kicsit feszeskedő, bizalmatlan
326 13|          távolodott rokonok. A férfiak is kertelve kerülgették az „
327 13|               bizalomból, elismerésből is már, készek voltak tolni
328 13|            Szinyéryek birtokszerző őse is így tányérnyalóskodott a
329 13|               osztályos atyafiak, máig is öt-hatszáz holdon küszködő
330 13|                kölcsönről, ha uzsorára is. Már tisztában voltam, hogy
331 13|           Mutasd meg!~- Azt hiszem, el is dobtam már.~- Mit írnak?
332 13|                 Édesanyám biztosan nem is sejt a dologról! - mondta
333 13|    mindenesetre... és akkor az könnyen is megy, mondja Lipi. Mint
334 13|                és akkor egyéb források is nyílnak hirtelen, addig
335 13|                nyílnak hirtelen, addig is, míg magam rendbe szedődöm.
336 14|              az utcára nyíló ablakokat is, friss cserepes virágokat
337 14|                hívták meg közülük: azt is csak asszonya nélkül.~Oláh
338 14|             volt a városi polgárnépnek is; özönlött a sok ember a
339 14|             beszédén. - Maga még azzal is kikezdhet büntetlenül. Milyen
340 14|          cigánynak, szinte túlság, nem is szabad, hogy valaki ilyen
341 14|             körülrajongottság közepett is éreztem, hogy jólesik az
342 14|            táncos, cifra lovon. De így is érdekes volt még kemény,
343 14|                fiatal leányt. Még most is tudhat ártani egy ilyen
344 14|          minden még egyszer: de akármi is, magától jöjjön helyembe,
345 14|                kártyacsomót, a csuklóm is átfogta vele együtt, és
346 14|                az embert, ellene tenni is fáradságos; hát hagyom,
347 14|            Nagyon szép volt!~- És most is tudom, hogy az igazi!~-
348 14|         elkomolyodva figyel egy nagyon is bensőleg beszélgető párra.
349 14|             Milyen százfelé bogozódnak is az érzések, a kötelékek...
350 14|              Éreztem, hogy távolabbról is, lopva mindenki arra néz,
351 14|                mélyébe.~- És én?~- Nem is fog akarni felséged soha!
352 14|              mert máris tudja... és én is bizonnyal mondom, hogy nem
353 14|           csudálkozott egy percig, nem is játszó férfi módján, inkább
354 14|            most, és körülvettek, tízen is vártak a jóslásomra. Beszéltem,
355 14|          zagyvaságába. A megyés püspök is kezembe tette a kezét. Hihetetlen
356 14| cigányprímásnak, régi, néma hódolómnak is jósoltam végre tenyeréből -
357 14|           tegye be az újságba. Az uram is a közelemben maradt már,
358 14|                már, s a maskarában nem is akartam táncba menni; a
359 14|                és eleven bennem még ma is ez a régi, ünnepi éjszaka.~
360 14|          komoly és ijedt felelősségből is az uramért. Én lovaltam
361 14|             búcsúztatáskor, és a város is másnapra mintha feledte
362 14|       fáradságot és a nagy költekezést is tán; úgy hírlett, hogy elutaznak
363 14|             tárgyaltak.~- Tabódy Endre is bennmaradt, ugye? - kérdeztem
364 14|              vidámságot öntöttek belém is. „Mindjárt hozzuk a tekintetes
365 14|                Jenő a hajdúnak? Tán be is nézhetek, hírt hozok, amint
366 14|                 amint lehet.~Egy órába is betelt, míg visszajött,~-
367 14|           mégis kénytelen volt Széchyt is kandidálni. Mindamellett,
368 14|           berukkoltak. Széchy maga nem is ment fel, de a pártja nagyon
369 14|               lehet, hogy azóta már ki is kiáltották Jenőt.~- Menjen
370 14|                 asszonyos felindultság is reszketett tán ebben a mozdulatban.
371 14|              én hálás vagyok már azért is, hogy maga van, hogy létezik.
372 14|         kanalazta fel a levesét. „Éhes is lehetett reggel óta!” -
373 15|                 megváltozott világomba is sokat érőn elhelyezkedni
374 15|         sürgölődését körültem.~Egy hét is elmúlhatott, amikor egy
375 15|                elvesztettem, önmagamat is: azt a becézett, mindennel
376 15|         padlóra. Valami homályos önvád is súlyosodott rám, névtelen,
377 15|             névtelen, de néha álmomból is felriasztó. Nem a bensőmben
378 15|               emlegetett „hiányok” nem is voltak akkorák, hogy az
379 15|           arról, ami még az ő részéről is hiány volt. Igen, ezeknek
380 15|              és egy-egy percre magamat is megdöbbentett, hogy én éppen
381 15|         Legjobb volna utánamenni nekem is!~Gyöngéd buzgólkodással
382 15|              de egyúttal jótékonyan el is választott és tiltott minket
383 15|          gondol erről! Igaz-e, hogy én is... hogy én voltam részben
384 15|         emberem van legalább! És ettől is meg akar fosztani a nyomorult,
385 15|             Mert a világ - és még most is az uradalmi tisztek feleségeit
386 15|          felett.~- Legjobb volna nekem is utánamenni! - mondogattam
387 15|       borzasztóan szomorú volt. „Sokat is adok én a maga anyukájára!
388 15|        maradtam, amíg elaludt. Még nem is olyan régen az apjával ültünk
389 15|       gondoltam el, hogy mostanában én is búcsúzom, tán jó időnyire
390 15|              És most mégis, ha így van is, oda kell adnom. Mit tehetnék
391 15|                rend asszonyideálja nem is lesz már a régi, becézett
392 15|              meg tudnak állni a bajban is, felelősek önmagukért és
393 15|                maga ura, de maga lábán is kénytelen járni. Én nem
394 15|            nőstényei, a dolgozók. Kell is, hogy ez legyen a fejlődés
395 15|             értem gondolkozni még. Nem is ismerem az életnek ezt az
396 15|                hogy amit megesznek, az is érték: pénz. Új, csupa új
397 15|          Horváth Dénes?... De hiszen ő is csak szavakkal!... Nem,
398 15|            tartózkodó tiszteletből nem is merhet ilyen részletkérdésekbe
399 15|               akinek ilyen nyomorultan is nagyon fontos és becses
400 15|             még sokkal ügyesebb dolgot is csinálhatnál. De nem értesz
401 15|               vagy, mint rendesen. Nem is érdemlem...~- Igen, igazad
402 15|            tovább az útján, és tán nem is gondolt többé velem. Az
403 15|             még később, lefekvés előtt is.~Otthon váratlan levelet
404 15|           mennyire éleslátó volt akkor is még ez a kitűnő erős asszonyember,
405 15|                 mater familias”. Miért is fecsegett újfajta asszonytípusról
406 16|               világ szája! Akármi lesz is itt velem, nem akarok senki
407 16|               megzavarni! Bizony akkor is így az otthoniak, a szinyériek
408 16|             belém az elhatározásra, az is csak asszonyos érzés, szerelemforma
409 16|                ura. A targoncás hordár is ott állt mellette már. Átsegített,
410 16|                iskolás leány már aludt is odabenn; a másik keskeny
411 16|                percben, a halál óráján is érte jön, és megmenti. Csakhogy
412 16|               elibém jön majd vele! Te is, te is fogsz majd kapni
413 16|               jön majd vele! Te is, te is fogsz majd kapni ilyen ruhát,
414 16|             imádkozol, mindig, éjszaka is, és nem engedsz az ördögnek.
415 16|           engedsz az ördögnek. Majd én is könyörgök érted!~- Igen,
416 16|   megszemlélgette a ruháimat; azután ő is öltözni kezdett. Nagyot
417 16|              kent, és a szája szélének is volt valami piros kenőcske
418 16|             ajkzsírt meg a vazelint én is utánapróbáltam rögtön; és
419 16|               már nem állt jól, ő maga is belátta; lebontottuk, és
420 16|              bankhivatalbeli kollégája is társult az öregleány nővérével.
421 16|               az, amelyiknek nemrég én is eleje voltam. Istenem, hogy
422 16|             rendes” életre való hajlam is rejtőzködött mindig titkosan
423 16|               lelkében. Átalakult, nem is emlékszik tán már a hajdani
424 16|              jelentősebb!... És bennem is feszülnek néha ezerféle
425 16|                ember!... Ó, már-már én is nagyra veszem! Ördögit!
426 16|             alázatosság!~...És azontúl is heteken át nyomomban voltak
427 16|              így özvegyen és szegényül is; ismerték a múltam és családom,
428 16|              egyszer valahogyan... itt is fenn lehetnék, ragyogva
429 16|               saját akaratán keresztül is szeretem végtelenül, mindig,
430 16|                dobogó szívvel többször is átolvastam, mint valami
431 16|               öreg Vodicskáné, anyósom is írt: hogy a kisfiam jól
432 16|            kisfiam jól érzi magát, nem is sír már anyuka, apuka után...
433 16|          szerelmes tilalom! De hát tud is az igazán akarni valamit?...~
434 16|                hetet.~Mai eszemmel nem is értem meg tisztán, hogy
435 16|               ülni, állni; és könyvből is iskolásan mindenféle tantárgyakat...
436 16|          tantárgyakat... És én már nem is vagyok... elég fiatal erre...
437 16|                 feleséged őnagyságának is. Ott lesztek, mi? Viszontlátásra!”...
438 16|            rövides beszédű nagyúr. Nem is tudom, miről beszéltünk
439 16|      plüss-szalonjában fogadjam, magam is féltem, valahogy kezdett
440 16|               dolog. A szemében nagyon is jól láttam sokszor türelmetlen,
441 16|             fejteni a férfi hangulatát is. Az ő hozzám való illúziói
442 16|            volt ez az egész dolog, úgy is végződött. Egy este, hazamenve,
443 16|                valahogy mindez. Még az is (pedig görcsös szenvedélyes
444 16|                 Otthon, ha megvádoltak is rossz nyelvek, csak szerelemről,
445 16|              másik oldala! De hát hogy is vagyok én ezen a világon,
446 16|            lesz, annyit mondok! Nálunk is ellehetsz a nyáron, valamit
447 16|                csomagoltam; mintha nem is én jöttem volna fel nagy,
448 17|              szegénységet. Az udvarház is vedlettnek látszott most
449 17|         nővéréhez, sőt anyámhoz képest is még; pedig hármuk közt a
450 17|                elment.~Mintha fölöttem is megállt volna itt az idő.
451 17|                mintha akár életfogytig is meg lehetne maradni így.
452 17|               lehetne maradni így. Nem is igen beszéltek rólam s az
453 17|          kérdőn felém szegült; hogy mi is lesz hát velem? Hiripy bácsinak
454 17|        fárasztó elhatározás, hogy: „Ma is úgy, mint tegnap!” De én
455 17|              kiéreztem ezt: és magamon is, bár nem akartam beismerni.
456 17|            egy-egy kicsit; annak ennyi is elég. Világért sem kívántam
457 17|       fölháborított a gondolat, hogy ő is van. Neki is csak mondja
458 17|          gondolat, hogy ő is van. Neki is csak mondja néha ezt: „Szeretem!”,
459 17|             szépségét, telijét, legyen is egészen vége! Gyűlöletes
460 17|              rejteni akarja. Mi tán el is mondtunk már egymásnak minden
461 17|              következő héten háromszor is átsétáltam szeles, tavaszi
462 17|        üvegretesz mögött. „Lám, hát ez is él! Élni mindenhogy lehet!” -
463 17|          kegyetlen érzéssel. Hiszen ez is asszony, és szép, és legföljebb
464 17|               Igen, postásné leszek én is valami ilyen nyomorult sárfészekben,
465 17|               vonalzás, és a szelvénye is másféle!...~Fölé hajoltam
466 17|              feleségét, mert a csillag is feljött már. A parasztfiú
467 17|       virulással. A postaház kertjében is parádéztak a szép, terebély
468 17|            hintált fölötte. A hajunkat is borzolta. Akkor mondta lassan,
469 17|             engem... meg az apja-anyja is... rangos vagyok a szemükben,
470 17|        megspórolt kis kétezer forintom is vagyon nékik. Valami rongyos
471 17|          rongyos dászkál48 vagy jegyző is elvett vóna azér... meglehet...
472 17|              jobb, azt hiszi? Különben is itt körül mind házas, vén.~-
473 17|            vagyok így. Ó, akkor még én is beillettem volna akármilyen
474 17|             aztán a földesúr. De a fia is akart, tejfelesszájú rüpők;
475 17|            velem... Ez a legény... nem is tudom, hogy kezdte. Emlékszem,
476 17|         elnevettem magam néha. Már meg is állt a pitvar közepén, én
477 17| pénzkuporításnak. Szép legény, a szava is elállt előttem; az is valami!
478 17|            szava is elállt előttem; az is valami! Hát most már így
479 17|                 Majd meglátja még maga is, csak próbálja utánam. Azt
480 17|               Már benne vagyok, én nem is bánom. Mit vártam volna;
481 17|             káromkodva, fogvicsorgatva is majd megveszekedni egy asszonyért.
482 17|               jól áll neki. Tán irkált is már szerelmes évődéseket
483 17|              gardírozom őt. De énnekem is van jussom még, kell! Ilyen
484 18|               néha tizenöt turkesztánt is felvágtak, és a nem tökéletes
485 18|               élceskedők. A leányokkal is így beszéltek, valami különösen
486 18|                hozzám!” Nyilván igazam is volt... de hogy akkor már
487 18|       jóindulattal elháríthatja utólag is azt a fecsegést, hogy meg
488 18|                folytatás ez; és hogy ő is annak érti. Egy percre eszembe
489 18|           véletlen eset az én számomra is egy levelet, ami újra fordított
490 18|             úgysem taníthatott; már le is betegedett közben. De még
491 18|        rokonaim, véreim közt, akik itt is, ott is, ha összejönnek,
492 18|          véreim közt, akik itt is, ott is, ha összejönnek, megtárgyalják
493 18|            mostohám szeretné. Lám, nem is csalódtam! - gondoltam igazi,
494 18|               levelét, amiben számomra is volt üzenet. Azt írta, hogyha
495 18|             gyermekének. Hogy ő mindig is kedvelt engem, sokszor csudálta
496 18|               tartott; és aki különben is évekig neheztelt ránk, grószira,
497 18|                amiért kikosarazta; rám is eleinte, amiért egy Vodicskához
498 18|              mindössze a várostól.~Azt is hallottam, hogy építkezni
499 18|            akarta keresztülvinni ebben is. Egész életében az volt
500 18|            akart próbálni a valóságban is. Most a nőemancipáción lovagolt,