Fejezet

 1 3 |      elhalt. Vele csak megvettük fél adósságra. Amit az árendás
 2 4 |  kaméliákat - leste, tárgyalta a fél város. És most, hogy annak
 3 4 |           oldalt hajtott fejjel, fél karral az ablakfának dőlve,
 4 5 |         mindazzal is, amit egyik fél sem említett; a rejtett
 5 8 |        és megbotránkozva, mert ő fél füllel ideleskedett az imént.~-
 6 9 |       meg is verné talán. Ő néha fél éjjeleken ringat. És már
 7 10|      parasztjaimnak nem kell egy fél liter bor se, annyit mondhatok.
 8 11|   kedvesen velük, utánuk élünk!” Fél év múlva beköltöztünk a
 9 13| próbáltam szórakoztatni, és csak fél füllel figyelhettem - csudálva
10 14|   akárkinek és nem olcsón.~- Nem fél így játékba fogni a sorsot? -
11 14|         Hogy megint békén legyen fél esztendőre.~- Mit tudja
12 14|          érzésem, akit az utolsó fél esztendőben csaknem mindennap
13 14| bizonytalanabbul jött felém újra fél tizenegy tájban; a homloka
14 15|    mindig nyitva volt hónapokra, fél esztendőkre a felnőtt öcséimnek
15 15|          De a házbér, úgy tudom, fél évre kifizetve, és a bérleted
16 16|         tánc, és nekem alig múlt fél éve, hogy elhalt a jó uram! -
17 17|       zaklató problémájáról, ami fél esztendeje minden ember
18 17|      Fölé hajoltam kényszeredett fél figyelemmel, fásult arcom
19 18|          nyár jött; Hiripen néha fél napokig ültünk a jégverem
20 18|         lehetne beszélni! Valami fél füllel hallott pletyka ürügyét
21 19|         izgatottságtól kábultan, fél öntudattal, különös erősen
22 20|          idő telt; bizony majd a fél életem. De így egészben
23 21|        Azt hiszi, nem tud róla a fél város; amiért ki sem mozdulhatok,
24 23|         kinél potyázik; hisz egy fél forintja sincs!” - gondoltam
25 24|       lelkem?” - „Itt lakunk már fél esztendeje!” És mindig több-több.
26 24|         is lett volna; több mint fél éve hivatalba se járt, csak