Fejezet

 1 2 |         nézzük meg Oláh Gergőt. Este volt már, és a Hajdúközben
 2 3 |   négy-öt fiatalember is minden este, és mind mamát veszi körül,
 3 3 |       Miért?~- Mikor imádkoztam este, ott, ahol ezt mondjuk: „
 4 6 |   beszéltük volna meg együtt az este emlékeit, megjegyzéseket,
 5 6 |     nagyon szótlanok voltunk az este. Én először éreztem életemben
 6 7 |   álmomból vert fel előtte való este, mert elfeledtem citromos
 7 7 |       megint mellette ült egész este, és csak a négyest engedte
 8 7 | felcsapó láng, ez semmi se! Egy este. Holnap hazamegy, holnapután
 9 9 |     történt semmi különös akkor este, csak valami biztos várakozás
10 9 |     kellett. Egy szép és gazdag este emléke.~Némán, lehajtott
11 12|      egyszer így csendben lenni este, gyereket fürdetni, déli
12 12|        Sokszor jött korábban is este, mikor még nem volt otthon
13 12|         azután a többieknél. Ha este volt nálunk társaság, Jenő
14 14|       fényes, pompás volt ez az este. Vajon csak énnekem olyan
15 14|      rokon vagy vidéki ismerős, este magukkal vitték Jenőt, alig
16 15|        közel, egymás mellett az este párás sötétjében, kínosan
17 15|           tört ki belőlem aznap este, mikor a Horváth Dénes oldalán
18 16|         a cserépkályhába.~Akkor este már szembetűnt és lehangolt
19 16|    mások gyermekei örömét akkor este... Sok keserűség gyűlt fel
20 16|    megint egyszer egy diadalmas este, egy nekem való élmény.~
21 16|    miről beszéltünk akkor egész este!~- Mikor jönnek Kuglerhez?
22 16|    dolog, úgy is végződött. Egy este, hazamenve, váratlanul ott
23 19|        a fejét. Tűzoltók jönnek este a debreceni vonattal. Mi
24 22|   eszeveszett izgalommal vártam este, ha megkésett, és meggyanúsítottam
25 23|     rajtunk - mormogta maga elé este Dénes, reszketeg ujjal tömködve
26 23|        vén bolond!~Sűrűn szürke este hullt le korán, a kis szoba