Fejezet

 1 7 |       magához szorította a karom. Bolond és boldog és fájó és új
 2 8 |          cseléd meg én! Istenem - bolond az élet! Esztendővel ezelőtt
 3 8 |        vad tevésvágy bennem, ez a bolond nagy akarat, amit a pokrócporolásba
 4 9 |         én is a játékba.~- Gyáva, bolond az ember néha. Aztán viselheti
 5 9 |          csak. Az Endre írása? De bolond az! Így búcsúzik, tőled!~
 6 9 |    bolondokházába - a sok zagyva, bolond könyvét meg máglyán égetni
 7 9 |   elküldjétek hamar azt a szegény bolond fiút, aki lángra lobbant
 8 11|      voltam játékához és a drága, bolond, szeszélyes művésznatúrájához.
 9 12|       mondogatott is, hogy: „Ez a bolond élet mindenestül mégiscsak
10 12|         az odvából: „A sok dohos, bolond biblia, a sok pokol fóliáns
11 12|          vallanom, de amilyen vén bolond vagyok, bevártam, míg te
12 17|       Akkor nyár volt, olyan nagy bolond nyár, aratási idő: nagyon
13 19|        örökre az ujján.~Egy másik bolond magánosan élt itt, és egész
14 19|       alatti földeket is vásárolt bolond olcsón. „Vén huncut az!” -
15 19|           Némelyek látták, hogy a bolond báró kannát fogott, és öntözött,
16 20|          ne tessen hinni az ilyen bolond beszédnek; jár a világ szája,
17 21|       szoptat is, az istenit, aki bolond, menjen, csukassa be magát,
18 21|          a baj éppen. Tudom, elég bolond ahhoz. Kártyán is mindig
19 21|         az esze belé. Most valami bolond szélhámos német pap könyvéből
20 22|       amiket ő diktált neki régi, bolond, francia szakácskönyvek
21 23|         egy bálon, egy áttáncolt, bolond, rózsaszínű éjszaka után.~
22 23|           és talpalatlan a cipőm. Bolond, nagy csárdások frisse hajrázott
23 23| veszekedtem. Mi van velem, én vén bolond!~Sűrűn szürke este hullt
24 23|  közeledhetünk szavakon át. Ezt a bolond, szép percet megéreztük,
25 24|    Képzeld csak, ki volt ez a vén bolond; hát Jánoska, a Széchy valahai
26 24|    lélekben. De hogy elment, ez a bolond, ideges, lelkesülő és hirtelen,