Fejezet

 1 5 |      ellenséges állásfoglalása; bár úgy tett később, mintha
 2 6 |        egyértelműen mindenki -, bár én sohasem értettem világosan,
 3 7 |      gyengélkedőn járt körülte, bár a jegyességük nem volt nyilvános
 4 9 |        se gondoltam ilyesmire: „Bár Ilka néni ne volna itt.” -
 5 12|       színesen tudott beszélni, bár kissé lassan, várakoztatóan;
 6 14|        lopva mindenki arra néz, bár a szavaimat nem hallják.~-
 7 14|        azt hiszem, Jenő javára, bár ezt bajos így megítélni
 8 15| kedvesem, nem éppen sok bizony, bár több a semminél. Azonkívül
 9 16|    hozott. A mi fajtánk volt ő, bár régen elszakadt; a Zimánok
10 16|     Csakugyan páholyban ültünk, bár Gidának valami bankhivatalbeli
11 16|    tervet. Rosszul érintett ez, bár nem tudtam világosan, hogy
12 17|   kiéreztem ezt: és magamon is, bár nem akartam beismerni. Ilyenkor
13 17|     magától elkezdett beszélni, bár látszott, nehezére van.
14 18|      Horváth levele siettetett, bár ezt magamnak sem vallottam
15 19|        pár, majd előkeresheted, bár Júlia jóformán mind elhordta
16 19|        épül a Pórtelky-kastély! Bár a megyei urakra még jobban
17 19|     súgva, eltűnődve Horváth. - Bár az ilyet felfújják rendesen!
18 19|     terhemre volt az a sok lom, bár mind ott veszett volna már!
19 19|      férfi között megtörténhet; bár én ma már sejtem, hogy a
20 20|       is csak kellett valahogy, bár nagyon kisebbedett igényekkel.~
21 21| kísértse az Istent, elvetemült! Bár el is venné szegényeket!
22 22|        forrt még benne a méreg, bár homályos volt már minden
23 24|     lehetett oly sok adósságuk, bár egy időben csakugyan nagy
24 24|     akarja venni, hát inkább... bár ilyet vétek leírni, de imádságban
25 24|      érdekesebbek és százfélék, bár szomorún céltalan, de szent,
26 24|        is ő segítget leginkább, bár nemigen akarom, hiszen nekem