Fejezet

 1 4 |        meg a szót, mikor a fiatal Vodicska szokás szerint mélyen és
 2 4 |        kérdésre. Jól láttam, hogy Vodicska Jenő fordul be épp a sarkon-fényes
 3 5 |       ilyet nehéz felejteni... De Vodicska Jenő ott volt. Emlékszem,
 4 5 |     szorgoskodón az udvarlóimtól.~Vodicska Jenőt megszoktuk a farsang
 5 5 | pénzdarabok hulltak, és akaratlan Vodicska felé figyeltem; igen, jól
 6 5 |           mondta mellettem lassan Vodicska Jenő. - De nemes lélek és
 7 5 |    szándékoltok. Valami kicska... Vodicska lesz a vődurad, igaz-e?~-
 8 5 |          volna anyámat. Aztán meg Vodicska! Igen, az uradalmi mérnök,
 9 5 |     grószi olyan heves-hirtelen a Vodicska fiú védelmében. Hogy a tél
10 6 |     szemmel mérte végig az anyjuk Vodicska Jenőt, mikor bemutattuk;
11 6 |         ahhoz a gondolathoz, hogy Vodicska elfogadott kérőm legyen. „
12 6 |           héten még meglátogatott Vodicska Jenő. A szolgabíró hozta
13 7 |       vacsoránkra nem jött el. De Vodicska ott volt, és mellettem ült
14 7 |       beszélni velem? - faggatott Vodicska már néhányadszor a szalon
15 7 |      igazán sokáig.~Másnap eljött Vodicska Jenő gálában, feketében,
16 8 |         egészen csendesen az öreg Vodicska pár.~Nehéz volt az első
17 8 |          Ez, látod - mondta akkor Vodicska a fiának -, ez nálatok a
18 11|        néha. No, ne gondolkozzék, Vodicska kérem, ugye, belemegy?~Láttam,
19 18|    huszárcsínyje meg... a szegény Vodicska holta utáni zavarok alig
20 19|      kívülről jött dologra (a vén Vodicska írt nekem megint dorgáló
21 20|   dédelgetett, vigasztalt szegény Vodicska Jenő engem ebben az állapotban!...
22 20|     pénzem fogytán volt, és a vén Vodicska is beleártotta magát; tudom,
23 22|        túl a temető, ahol szegény Vodicska sírja meghorpadt már, és
24 23|     unokáját és örökösét, az öreg Vodicska, a maga aggastyáni, konok
25 23|    öröksége... Egy ízben, szegény Vodicska anyósom halálakor (átutazóban,