Fejezet

 1 3 |              Ő kezdte! - kiáltottam végre, sírásra fakadtam, reszketve. -
 2 5 |           volt a deres a piacon!...~Végre mégis felvetette a fejét
 3 6 |             Karácsony előtt meghalt végre az öreg Telekdy, a gőgös,
 4 7 |          viselkedésünket nem lesték végre egy percig: - Magda, egyetlenem,
 5 8 |      búcsúzó, oszladozó csoportban. Végre csend lett. Jenő egy fotelba
 6 12|           egy kis korteskedés; hisz végre is rokonokról, lekötelezettekről
 7 12|    keresztülvitte ő, amit akart. És végre is, ha meg tudjuk nyerni
 8 13|       engedett orvost magához; most végre Jakobi bácsi elszomorkodva
 9 13|          lennie a számadással! Jenő végre a grófnak írt, és persze
10 14|         néma hódolómnak is jósoltam végre tenyeréből - cigányosan.
11 14|   aláírásokkal. Sietek vissza, hogy végre biztosat mondhassak. Csak
12 15|            napra nehezebb! - kezdte végre Péter valami újságcikk silány
13 15|          őrültet az ápolójával.~... Végre a vasúti kocsiban ültem,
14 16|          nappal összecsukva, azután végre kinyitották mind a két oldalszoba
15 16|            ő kezdte emlegetni újra. Végre utolsó délelőtt kiszaladtam
16 16|    boldogtalanság keservében), hogy végre kimondja; igen, az itt élő
17 19|      Mindenük, mindenkijük ott van.~Végre, végre ott jön a kocsi értem.~-
18 19|         mindenkijük ott van.~Végre, végre ott jön a kocsi értem.~-
19 19|         lézengtek utcán és udvaron. Végre láttuk a víztorony bevilágított
20 19|        élvezze a felelőtlen jelent. Végre is úgy lett, ahogy elképzeltem.
21 20| tajtékcsibukot. „Eddig!”... de hisz végre is... feleségül vett. Kényszeríteni
22 20|         most már egészen elfogyott. Végre öltözködnöm is csak kellett
23 21|               Megeheti - szóltam rá végre, tán rekedten az indulattól -,
24 22|     szertelen gúny epemérgét; ahogy végre már csak azért kiáltanak
25 24|           van legfeljebb!” - mondja végre Jakobi. És valami nagy,