Fejezet

 1 2 |  gné-é-édige frá”-nak4 szólították őt, mi pedig „tanté”-nak. A
 2 5 |         vonzotta, magához láncolta őt; a regényes, szerelmes leány
 3 7 |       kielégíteni örökrész gyanánt őt is meg a két nővérét. Mama
 4 8 |          egész ember. De én láttam őt az imént, ahogy a tyúkszemét
 5 9 |           éreztem, és tudtam, hogy őt ugyanaz foglalja el. Alig
 6 10|         székben - itt más gondozta őt -, a szoptatós dajka életrendjét
 7 10|      kedves, könnyed, természetes. Őt, míg itt volt, sokszor meghívta
 8 11|            Melanie, a Pórtelkyekre őt is csak az orra különös
 9 12|       engem, sokkal jobban mint én őt; és ezt így tudta a világ,
10 14|         volt benn „királyfilátni”, őt csak a választás reggelére
11 14|           persze „igazságtalanság”-ot; Péter kesernyésen filozofált,
12 15|         beszéltem legtöbbet erről; őt faggattam, tőle vártam megnyugtatást,
13 15|             Milyen sorsra juttatta őt és engem? Mit tegyek vele
14 15|       súgja, hogy el hagytam tépni őt a szívemről.~...Majd egy
15 17|     Szinyéren, és nem értesítettem őt. Én okot találtam valami
16 17|       szájjal csókol-e engem, mint őt?~Egy ilyen ellentmondásos,
17 17|       özvegy rokon néni gardírozom őt. De énnekem is van jussom
18 18|      sürögni; meglepni és meghatni őt a sok kedves változtatással,
19 18|     érintenek olyan közelről, mint őt. Igen, csakugyan úgy éreztem
20 21|    másforma is volt akkor még; tán őt is, mint engem, eltompította,
21 21| panaszkodásba, kérlelésbe hangolva őt; vagy elsírni magam hirtelen,
22 22|            mosolyogva bosszantotta őt: „Dénes, jön az ordré! Meddig
23 23|         csinál kedves férjeura? Ó, őt nagyon kedveli Lajos fiam,
24 24|             Anyád~Mama ilyen volt. Őt sehová, semmihez nem kötötte
25 24|          volt, a sikkhez tartozott őt fogadni, vele parádézni