Fejezet

 1 1 |          egyszer-egyszer jut eszembe: hiszen én voltam ez. Ilyenkor megállok,
 2 7 |       képzeljek. Mondtam is zokogva: „Hiszen tudom én, tudom én! Hagyja
 3 8 |               idegenes kiejtésével. - Hiszen omlettet lehetne keverni
 4 10|                az bizonyos! - Na, hát hiszen... fellép Lajos gróf az
 5 11|              és átlátszó pörök. Igen, hiszen én már majdnem tíz esztendeje
 6 12|             ellensúlyozni kellett. De hiszen én mégis többet vagyok itthon
 7 12|              A vármegye, hiába!~- Hát hiszen...~Kérdve és kicsit riadtan
 8 12|         pénzzel ki lehetne elégíteni. Hiszen még hazulról, az én öregeimtől
 9 12| változtathatok semmit a viszonyunkon, hiszen szükségünk volt a leendő
10 12|          amennyit baj nélkül lehet... Hiszen bizonyos, hogy én sohasem
11 14|        készült, arra gondoltam éppen; hiszen úgy volt, hogy Jenő ma közösen
12 15|       mindenáron kikívánkozik belőle. Hiszen rá sem értem gondolkozni
13 15|             hol? Horváth Dénes?... De hiszen ő is csak szavakkal!...
14 16|             nem csillapított az, hogy hiszen én tiltottam meg, hogy feljöjjön
15 16|             mindenképp sokat kellene, hiszen te eszes menyecske vagy,
16 16|            röstelkedés meg lelki vád. Hiszen ez mégiscsak tánc, és nekem
17 17|            nem szakított vele végleg; hiszen asszony mégiscsak kell,
18 17|            fázós, kegyetlen érzéssel. Hiszen ez is asszony, és szép,
19 18|               venni a megyei életben. Hiszen a most folyó lápi kérdések
20 18|              is a teljes igazat; hogy hiszen nem rajtam fordul ez. Hogy
21 18|            nem rajtam fordul ez. Hogy hiszen, én nem is tudom, hogy miért
22 19|              Elcsudálkozva néztem rá. Hiszen ő volt vagy kétszer az én
23 20|        ilyenre csakugyan nem lehet... hiszen férfi!~Hirtelen ellenséges
24 23|         hangoskodott felé a vendég. - Hiszen megvénültünk mind, ez szent
25 24|        leginkább, bár nemigen akarom, hiszen nekem elég itt az én kevesem.