Fejezet

 1 6 |   szérűskert sövénye eltakart. Endre akkor lassan szembefordult
 2 6 | családokat. Délután befogatott Endre, és útra kelt az öccsével
 3 7 |     mámortól értem a helyemre. Endre anyámmal váltott néhány
 4 7 |        énrajtam múlik ez mind, Endre - feleltem megadóan, szomorúan.
 5 9 |      lámpafénybe néztem merőn. Endre elkomolyodva, a fotelba
 6 9 |      bántam - és akartam, hogy Endre lássa, mikor megcsókol.~
 7 9 |    magam nálatok! - mondogatta Endre mélázón egy-két pohár bor
 8 9 |       vége nemsokára! - mondta Endre másnap leverten. - Már félve
 9 9 |   fenyők. Egy padon ültünk, és Endre csókolta a kezem, csuklóm
10 9 |     életünket. Jöjjön velem.~- Endre, maga...~- Váljon el, legyen
11 9 |  Váljon el, legyen az enyém!~- Endre, hogy beszélhet így?~- Igen,
12 9 |   holnap reggel már!”~- Nézze, Endre - mondtam a lelkem mélyéből
13 9 |    hozott neked, nézd csak. Az Endre írása? De bolond az! Így
14 12|      visszaemlékeztem a Tabódy Endre néhány látogatására évekkel
15 13|     szerettük volna. És Tabódy Endre váltotta magához, Béltekyné,
16 13|      libácska volt. Hát Tabódy Endre az új földesúr, a Szinyér
17 14|   akkor előttem termett Tabódy Endre. A piros bársony sátorfának
18 14|       mit tárgyaltak.~- Tabódy Endre is bennmaradt, ugye? - kérdeztem
19 17|     megcsókolni egyszer Tabódy Endre régen; de rég!... Lihegve
20 23|        mellett ott állt Tabódy Endre...~Volt tíz esztendeje is,
21 23|     Vagy tán az nem volt igaz, Endre, hogy valaha láttuk egymást,
22 23|     kezével mellécsordított az Endre poharának. - Na, csak hadd
23 23|        mámor felhangoltságával Endre a búbánatos lelkesedésbe.
24 23|       vállán azt a köpönyeget, Endre! Hűvös már a reggel! - mondtam
25 23| szemében.~- Szép vers ez mind, Endre! De jól teszi, hogy mondja.