Fejezet

 1 1 |              és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek
 2 3 |            anyám.~Kiegyenesedett, a szeme haragosan megcsillant. Grószi
 3 3 |         éreztem komoly nézésű, nagy szeme sugarát, ahogy lecsukott
 4 4 |          képű cigánylyány, olyan! A szeme teszi...~- Bánik is vele
 5 4 |      izgatott örömmel. A Megye utca szeme rajtunk! De így jó - minekünk
 6 5 |        emelte, míg zöldes, apró két szeme alatt foltok pirultak a
 7 5 | haragos-keményen, kihívóan a vendég szeme közé nézett. A kisebb jelentőségű
 8 8 |         lornyonját gyorsan kapkodta szeme elé -, kedvesem, Jules mégiscsak
 9 11|            fiatal, kedves asszonyok szeme ragyog; jóindulatú, őszinte,
10 14| legyintettem felé kacagva, de jól a szeme közé nézve -, hanem aztán
11 15|         lehúzta ujjáról mindnyájunk szeme láttára a gyémántos, drága
12 16|            Az arca tüzelt már, és a szeme villogott; hirtelen és olyan
13 16|         mint a jófajta paripa, és a szeme felcsillant. Köszöntötte
14 17|             a fogak. Gyönyörű sötét szeme volt, erős nézésű, tüzes;
15 19|       magamon éreztem az erős sötét szeme tekintetét. Lopva megnéztem
16 19|        hazugságokat, és kiforgatott szeme fehérébe világított a piros
17 21|            merőn maga elé, nagy kék szeme el-elmered szinte a csibuk
18 21|        nyelve is megoldózott már, a szeme is kinyílt, az a „derék,
19 22|              mondja?... Nem ég ki a szeme! Az ártatlan gyerekei előtt!
20 22|     kidülledt arca, vérrel futott a szeme, lepittyedt szája; a karszéken
21 23|    veresedik, ha a Zsuzska gyönyörű szeme soká csügg huncutkás álfigyelemmel
22 23|         féljen! A maga két rontásos szeme néz ki abból a hamvas virágarcból,
23 24|           nézni; fiam, itt az ember szeme lakik jól; odalent meg még
24 24|            Vérrel futott, fénytelen szeme vizenyősen úszott a könnyben,