Fejezet

 1 1 |        nagy árat, nem kockáztat semmit, ezeket nem kell annyira
 2 1 |       ami volt, megvolt - de én semmit belőle újra nem kezdenék.~
 3 4 |       kell. Erős, uralmon álló, semmit nem érzelgő fajtából nőttem
 4 6 |      fösvénykedett, nem sajnált semmit, dúlásig volt a jóból, seregestül
 5 9 |         a városból. Tudom, hogy semmit se várhatok, csak tűrjön
 6 9 |    ahogy van, Magda - nem bánok semmit már. Egyikünk sem fog így
 7 11|    Horváth nevű (az ilyen nevek semmit se mondanak még így, h-val
 8 11|   csendesen elgondolkozva. - Ha semmit sem fésülne fölfelé, hanem
 9 12|   tenyeréből, és nem szóltam rá semmit. Ez olyan szemrehányásféle
10 12|          hogy nem nézett ő soha semmit sem alaposan, „tudományosan” -
11 12|            de ő nem akart velük semmit. Csak nyugodt életet itt,
12 12|     egyelőre nem változtathatok semmit a viszonyunkon, hiszen szükségünk
13 13|  elégszer, nem vethet a szemére semmit; lám, ide sodorta az a léha
14 13|         Magda! Ő úgysem tehetne semmit, a vagyon apámé! Csak felzaklatnók.~-
15 14|         az emlékem felőle, hogy semmit nem feledtem annyi esztendő
16 14|       valami jövendőt, Magda?~- Semmit! - mondtam valami mély,
17 16|          De nem, én nem akartam semmit, nem igaz! Mit tudom én
18 18| visszahívni a férfit; nem ér az semmit! Akármit inkább... egy kis
19 19|        ilyen korú férfiak is...~Semmit sem szólt, mintha semmi
20 19|    megírva, nem lehet elkerülni semmit.~Engem nem nyugtatott meg
21 21|      kezében megállt a villa.~- Semmit! Csak az a megjegyzésem,
22 22|   mindenáron! Ne csináljatok ti semmit a ház körül; majd főzök,
23 24|        az asszony nem kap utána semmit, neked pedig nincs, mint
24 24|    szeretetünk nincs, nem érünk semmit... Minek az aggódás az életgondokon,