Fejezet

501 18|      földbirtokosnak a leányát; a lány is belebolondult a nyalka huszárba;
502 18|               összeállva, sárga földig is néha. Istenem, tán nem is
503 18|              is néha. Istenem, tán nem is tehetett róla szegény...
504 18|                vad, nekibolondult, nem is lányosan szenvedélyes szerelmes
505 18|            néha a másik boldogtalanért is, néha a gyerekemre gondoltam;
506 18|         Sokszor elkísért látogatásokra is, rokonokhoz; és egyszer
507 18|                Nem vagyok jegyben! Nem is akarok férjhez menni? Hát
508 18|                kerültem ki gondolatban is a teljes igazat; hogy hiszen
509 18|                ez. Hogy hiszen, én nem is tudom, hogy miért nem. Persze,
510 18|              szokott, könnyen élő; nem is termett házasságra. „Ejh,
511 18|                házasságra. „Ejh, bánom is én! - gondoltam bosszankodva
512 19|           kicsi gyerek koromban még én is játszottam a béresek fiai,
513 19|          férjhez adni; már zsidó kézen is volt egy szép telek a gencsi
514 19|         öklüket rázva, még a maradékát is... Istenem, ez így volt!
515 19|             fedte, víz alatti földeket is vásárolt bolond olcsón. „
516 19|               fakanalakat.~- Van ezüst is néhány pár, majd előkeresheted,
517 19|                 azelőtt tíz esztendeig is alig húztam ki a lábam innét.
518 19|                a padlóra. Néha beszélt is valamit, régi dolgokat,
519 19|              nemigen figyelt rám, abba is hagytam rendesen. De így,
520 19|                mondta a csíziót; nekem is olyankor. „Olyan írat tudok,
521 19|                a keze közül, ha elveri is visszajön; meg is csalhatja,
522 19|               elveri is visszajön; meg is csalhatja, kutyája lesz.
523 19|                 beesik akár a kéményen is!...” Súgva lihegte a tarka
524 19|          mosdószappan, kávé, meg nekem is kötőpamut, apróság. És hát
525 19|             mintha a jó kifejt tej nem is volna jó! Hát csak eriggy,
526 19|            házat; és Júliát, a leányát is várta a nyárra két gyerekével.~
527 19|                jobb kedvű lett volna ő is, izgett-mozgott, szaporábban
528 19|              Na ládd-é, lehet énmellém is húzódni egy kicsit! Gyere
529 19|             hogy az ilyen korú férfiak is...~Semmit sem szólt, mintha
530 19|             kezemből a házi kormányzat is. Júlia felülvizsgált, szóvá
531 19|          állapot volt ez. A cselédeket is ellenem hangolták. És magam
532 19|                 messziről jött emberek is járnak köztük, biztatják
533 19|         temették el; az, aki Szinyéren is járt harmadéve, nyugodjék
534 19|               kitanulja a baját. Akkor is hogy azért jött volna, mert
535 19|               halálos borzalomban. Nem is gondolkoztam, hogy mim is
536 19|              is gondolkoztam, hogy mim is van ott becses vagy veszteni
537 19|             többi utcák. A maga bútora is, minden holmija. Telekdy,
538 19|             szanaszét; tolvaj, ha akad is, nem tudta volna hová rejteni
539 19|             üszök!~- A gazdák fertálya is, a mesterrész is! A Kisvíz
540 19|              fertálya is, a mesterrész is! A Kisvíz utcáig, a cigányvégig
541 19|                kin áll bosszút? Bánják is azok a várost!~Egyikük észrevett
542 19|           balra szaladt.~- A Zimán-ház is?~- Igen, bizony. Az eleje!
543 19|       borzasztó! Arra, nézze, még most is lángol. A kastélybeli tóból
544 19|                a vizet! A Templom utca is villódzik még. Ha! Mi az!~-
545 19|                oldala ép. Ott lakom én is. Elnézünk arra?~Lassan és
546 19|     közelségében van a Zimán Ilka háza is.~- Nem bírok tovább most.
547 19|                mozdultunk fel, hogy mi is részt vegyünk benne... Miért?
548 19|           szörnyűséges éjszakából. Nem is tudom, miért vésődött mindez
549 19|                  semmim! A bútoraimból is kihúzgált egyet-mást a kocsisával
550 19|                életen. Körültem van ma is még néhány viharvert darab.
551 19|               nincsen itt azóta. És ma is legjobban szeretek azokon
552 19|            megmaradtak a régiben. Hogy is volt aztán?...~Anyámék közelében,
553 19|             kedvem visszamenni, de nem is lehetett volna már. Az öreg
554 19|           szóbeszéd e zavaros hetekben is ráért lezuhogni szegény
555 19|                éjszaka barangolni. Nem is szólhatok a beszédek ellen.
556 19|               Láttam és tudtam, hogy ő is belebonyolódik lassan, és
557 19|       közvélemény kegyesen már eleinte is fordult. Az emberek látták
558 19|           idegen, alig ismerős sétálók is, és közbeszéd tárgya vagyunk
559 19|            mint valami bélyegesre.~Nem is volt okuk pedig!... Bizonyára...
560 19|               felelőtlen jelent. Végre is úgy lett, ahogy elképzeltem.
561 20|             van megint a karácsony; ez is, az is kellene!”... Összemosódó,
562 20|          megint a karácsony; ez is, az is kellene!”... Összemosódó,
563 20|     küzdésekkel, mennyi buta, említeni is bajos, regényietlen, senyvesztő
564 20|              ahol vagyok! Most már nem is tűnődöm rajta, hogy hol
565 20|    konyhaedényeimet, és a leanderfákat is elhozattam anyámtól, sorfalat
566 20|             hát ez a sorja annak. Jobb is a’, kézit csókolom, ha akar,
567 20|              érhesse a kedves idesapja is. Mert bizony nem mai gyerek.
568 20|           gyerek. Meg tán itthon ülőbb is lesz, meg tetszen látni,
569 20|           körülötte. De lássa, így nem is kell a rossz szóra hallgatni!
570 20|               Jaj, kézit csókolom, nem is illik bizony, de mán csak
571 20|                megkövetem... mert azok is egy szál szoknyával maradtak
572 20|            Jobb volna, ha befogná most is, vén csacsi! - förmedtem
573 20|              hajdanában és anyám és én is azelőtt, megitattam vele,
574 20|                vagy úgy? Istenkém! Nem is merek ígérni. Mennyit tetszene?~
575 20|               A kávécskát kavargatva ő is elsorjázta, mit tudott innen,
576 20|            tekintetes asszony még most is halálba szereti a tekintetes
577 20|                hogy valami babonaságot is tudna (igaz-i nem tudom;
578 20|               Csak tudom, benne van az is, hogy kilenc kedden ráböjtöl,
579 20|            kedden ráböjtöl, meg Pócsra is megy tán búcsúra; hogy ne
580 20|          viselni az egész lelki terhét is... És hozzá még minden háztartási
581 20|               háztartási gondot: olyat is, mint a lakbérnegyed, tűzifavásárlás,
582 20|          vacsora költségéből egy hétig is főzhetnénk itthon. És meg
583 20|              az adósságait fizetgetnők is, egy kis beosztással. De
584 20|               neki rágondolni, hát nem is hajlandó. „Eddig is megvoltam
585 20|                nem is hajlandó. „Eddig is megvoltam én azzal, kedves!” -
586 20|               Eddig!”... de hisz végre is... feleségül vett. Kényszeríteni
587 20|                volt, és a vén Vodicska is beleártotta magát; tudom,
588 20|             magát; tudom, hogy mondtam is olyasmit szorongatásomban,
589 20|            meghatóan kedves és gyöngéd is lenni; de ez nem volt állandó
590 20|           típusául ismerték - és ilyen is volt nyilván -, de váratlanul
591 20|          váratlanul makacs, néha nyers is tudott lenni, ha a lelki
592 20|         számlálatlan adott akármennyit is. Lehet, hogy ezekben az
593 20|               se lelkének! De tán sose is voltam! Ha elmentem, hagyott;
594 20|             jött... így volt a múltban is bizony! És közben más asszonya
595 20|                 És közben más asszonya is volt. Puha ember, nagyon
596 20|               minden felelősség, magam is így éreztem. „Én belementem,
597 20|            felfokozni. Tudtam volna én is ezt, de nagyon is szegény
598 20|             volna én is ezt, de nagyon is szegény és elhagyott voltam!...
599 20|               tehetetlenül. Sokszor ki is tört már belőlem egy-egy
600 20|       vacsorázni, érezni, hogy ő azért is szabad ember. És sokszor
601 20|           elfogyott. Végre öltözködnöm is csak kellett valahogy, bár
602 21|          Morzsolódtam, verődtem, magam is érdessé váltam benne. Én
603 21|           másik hanyatló gerezd mellől is dúsan kihajtott. De hát
604 21|               itthon az úr!... A tűzre is tegyél, osztán teríts! De
605 21|              az embert!... De másforma is volt akkor még; tán őt is,
606 21|              is volt akkor még; tán őt is, mint engem, eltompította,
607 21|                 akivel szerelmeskedett is, hagyott tízezer forintot.
608 21|                Lám, hamar elhalt - nem is kellett volna soká szenvedni,
609 21|     leereszkedhetik efféle granszenyőr is a mi szegény házi konyhánkhoz.~-
610 21|               tagsági díját, amiért ma is jött, láttam, figyelmeztetés;
611 21|              parasztok bélyegköltségét is; ezeknek a boldogtalan kis
612 21|                  Meg a maga domíniumát is... miért nem mondja! A tőzeguradalmakat,
613 21|                Meri mondani?~- Más nem is mondhatja. A drága eszem-iszom
614 21|      megyegyűlésező falusi jófélék nem is mondják bizonyosan.~- Mit
615 21|             beszél ostobákat? Különben is a maga rokonai azok egytől
616 21|             inni bőven, a kasszírnékat is maga szerzi nekik, még hegedül
617 21|              szerzi nekik, még hegedül is a rossz kezével, ha egyet
618 21|        nagyapja még. De lezüllöttek ők is azóta, végüket járják, most
619 21|                 de ha százszor szoptat is, az istenit, aki bolond,
620 21|               tudja, ha én egy kortyot is lenyeltem más jóvoltából...~-
621 21|             elég bolond ahhoz. Kártyán is mindig veszít. Elég alávalók,
622 21|           Miért nincs? Én ittam el azt is? Hol vannak hamar azok a
623 21|                züllött muzsikus... nem is férfi. Három gyermeke van,
624 21|             Istent, elvetemült! Bár el is venné szegényeket! De bezzeg,
625 21|               beszél.~- Bizony, szánom is szegény jószágokat. Maga
626 21|            megint a kasszírnék!... Ezt is ócskás Trézsi mondta? Héj,
627 21|               Héj, haj! De nagy legény is lettem én már. Hiába na!
628 21|            együtt a világot; meg engem is, a jó bolondot, aki itt
629 21|            rész jutott.~- Ha úgy volna is! Ha kacag velem, meg szivaroz
630 21|             hárpiáskodnék. Különben az is a maga rokona. Elég szégyen,
631 21|              embereit a rokonaim közül is.~- Ne mondja! Talán a félszemű
632 21|            lábikrájára. Ezt kéne nekem is, ugye? Vagy a híres Csaba
633 21|        tekintélyes, tisztességes ember is, józan, szorgalmas, de az
634 21|            szorgalmas, de az olyan nem is néz magára.~- Persze...
635 21|               a három testvérét; miért is ne? Ha annyi eszük se volt,
636 21|                mint a tyúknak; mert az is kapar magának. Persze, István
637 21|     libaasszony majd elrepül, a nyelve is megoldózott már, a szeme
638 21|               megoldózott már, a szeme is kinyílt, az a „derék, józan”
639 21|            gondoltam konokul, mert nem is tudva, tán én is féltem,
640 21|              mert nem is tudva, tán én is féltem, hogy marasztalni
641 21|               Elfásultam; bizonyosan ő is! „Azért se! Most már csak
642 21|             vén, fogatlan nőstény róka is, a régi szeretője, akihez
643 21|               a három kolonctól. De el is látott az élet, de meg is
644 21|              is látott az élet, de meg is vezekeltél! De hát miért
645 21|               vezekeltél! De hát miért is, ugyan miért?... Jól lehervadtam
646 21|          felnőnek! És még lehetne több is... ó, Isten őrizz! Ha most
647 21|                  ezt kérdezte az imént is. Mikor útban voltak is,
648 21|           imént is. Mikor útban voltak is, úgy bánt velem, úgy viselkedett,
649 21|           köd-ember itt inkább az „így is, amúgy is” módján bódorog
650 21|               inkább az „így is, amúgy is” módján bódorog át a világon,
651 21|              munka, rang? Csakhogy itt is, ott is jól érezze magát;
652 21|             rang? Csakhogy itt is, ott is jól érezze magát; és ez
653 21|          érezze magát; és ez mai napig is sikerül neki. Milyen ember!~
654 21|               volt az?... De hisz most is foglalkoztat, meggyötör,
655 21|               hogy a sorsuk legkevésbé is hasonlítson az enyémre.
656 22|            kellett meg valami ruhácska is mindegyik iskolásnak; mert
657 22|           lehetett; mert ha észrevette is, nem volt biztos, nem valami
658 22|                oda éjszaka. Meg érezte is a lelki vádat, szégyellte
659 22|               ment már és még úgyabbul is miközöttünk!... Hogy fejlődött
660 22|                az utat a lejtőn. De mi is történhet két együtt élő
661 22|               még heves szerelempercek is; de egyetlen szó sem hangzik
662 22|            Tudom, hogy vadul féltékeny is voltam arra az emberre;
663 22|             többé. Pedig éreztem akkor is már, hogy ezek az őrültségek
664 22|        viszonyában. Milyen képtelenség is volt! Egy ilyen rokkant,
665 22|                mindig cédulát írtam én is, és visszaküldtem a fiúval;
666 22|              megy az odvába! Még látni is utálat, a közelsége is förtelmes!~-
667 22|           látni is utálat, a közelsége is förtelmes!~- De kényes!...
668 22|                jön... undok!~- Még úgy is jobb kézben lesznek, mint
669 22|                szepegve hozzám bújt az is.~- Drága anyucim! Csak tudnál
670 22|            magad; ugyi, Klári nagymama is azt mondta. Akkor lefeküdne
671 22|             törődött velük, mintha nem is lennének; egy jó félórában
672 22|             elemi csapásnak vették ezt is, kisiklottak, ha tehették,
673 22|              az apjuk könnyelműségéből is került beléjük egy adag;
674 22|                 Nagyon megzúzódtunk! Ő is bizony, szegény! Most már,
675 22|               tudom érezni az ő igazát is.~Valami kényszerhelyzetben,
676 22|              élt az adósságai ellenére is; és ilyen csúnya, durva
677 22|           nyerseségek, közönségességek is, hiszem, csak a házassága
678 22|           poharakkal. És hiába, Dénest is ez kötötte még valamennyire
679 22|                jó konyha, a keservesen is kikerített, kiverekedett
680 22|             kitűnő kosztom. Tudtam ezt is, és nem sajnáltam nagyon
681 22|             fizettünk még perköltséget is, mikor (mindig a végső percben)
682 22|             végső percben) a föld alól is kerített mégis pénzt, és
683 22|       nyomorúsága, lehanyatlása idején is; csak a családjának volt
684 22|               hát nem mindegy volna az is már. Szinte idegen volt
685 22|            gimnáziumba menjenek lányok is. Azt akarom velük, nem bánom,
686 22|               nem bánom, ha addig élek is! Menjenek doktornak, tanárnak,
687 22|           marad az asszonyi állat, nem is lehet másképpen. Hisz az
688 22|        kataszteri hivatalos járásaiban is, falvakon át menve. S a
689 22|             fia az őrültekházában, nem is tud róla; a másik beállít
690 22|             még ottfogják, alkalmazzák is néha, biztatják, becézik.
691 22|              nyomás volt a lelkemen ez is. Kínzott, elrémített, meggyötört
692 22|           mindent; ha az utolsó párnám is adom érte!”~Kosztot adtam
693 22|               meg Zsuzsa vizsgázgattak is már. Klári az apja muzsikaösztönét
694 22|           csibukozott, most már itthon is borozgatott, szinte kék
695 22|       fektették le a leányai.~„Már nem is érdemes veszekedni vele!” -
696 23|              melegebbek. De hát honnét is, miért kívánhatom-e? Sok
697 23|               kellett-e szándéktalanul is elidegenítenie tőlem, kit
698 23|                maga mindig gyűlölt. Én is úgy éreztem: életem rossz
699 23|         másképp akkor, és a gyermeknek is jobb így; a nagyapja megmondta,
700 23|                 Félig társadalmi érzés is, elszántság, kötelesség;
701 23|            aztán meg a gyerek lényétől is sok függ; hisz egy idegennel
702 23|               s a gyermekünk az ő vére is, lénye és öröksége... Egy
703 23|              voltak számomra már akkor is és később, mindvégig. Nagyra
704 23|           múlttól elgyengített, észben is megfogyatkozott, szánalmas,
705 23|           Képíró Zsuzsanna. - De nincs is egy krajcár adósságunk,
706 23|           krajcár adósságunk, isten ne is adja, a szemem sülne ki.
707 23|        magácska! De később elmennek ők is, messzire mennek a szívünktől!
708 23|                az érdekében ma még! Mi is a neve a tisztelt új férjének?
709 23|          szürkületben... „Gyújts rá te is, lelkem!” - hallatszott
710 23|           Endre...~Volt tíz esztendeje is, hogy utolszor láttam; akkor
711 23|            hogy utolszor láttam; akkor is futólag, megyegyűlés napján,
712 23|                nem állhatja, de most ő is nekicsábul, főzi a feketekávét
713 23|         sárguló akácok alatt. A lányok is közénk ültek, én is odatartottam
714 23|             lányok is közénk ültek, én is odatartottam a poharam Dénesnek,
715 23|             valamit! Hm, Magda! Furcsa is ez! Pedig tán ez lett volna
716 23|               van mázolva. Még a virág is szebben virít, mint máshol!...
717 23|             megbecsülni, ha egy szavad is lehet rá...~- Nanana! Hát
718 23|                ebben a percben tán így is érezte.~- Ilyen asszony
719 23|                uramisten - a legkisebb is anyányi már! De ez, ez a
720 23|               mondtam csendesen, és én is szorosabbra fogtam a berlinerkendőm.
721 23|                úgy véletlenül... miért is?... Úgy látszik, hogy azt
722 23|              tudja-e, ne nevessen, nem is az a legfőbb, Magda! Lássa,
723 23|                sokszor volt, mikor nem is gondoltam rá, hogy behunytam
724 23|              láttam elevenen. Vagy nem is ez... hanem ha ez a szó
725 23|                én mindig, öntudatlanul is magát értettem alatta. Mi
726 23|          amikor megint kimentem. A nap is felsütött, nekimelegedett.
727 23|        előkerült a két volt diáktanító is: már Pestre beiratkozott
728 23|         tartozunk.~- Sebaj, Dénes! Mit is mondott a kabai asszony?
729 23|               asszony? Igyál! Ládd, én is iszom! Vedd el hát, Bankó,
730 23|                 Az apád nagyobb bankót is zsebre rakott... Hej, ki
731 23|            nemsokára; végit járom. Baj is az! Majd behoztok ide a
732 23|           valaha játszottam ezt. Mikor is?... Ó, emlékszem, Horváth
733 23|                És lám, csakugyan tudom is még!... (Hallottam féleszmélettel,
734 23|              tovább veszekszünk... Mit is szólnának a gyerekeink,
735 24|         egymásnak, hogy bízvást együtt is maradhattunk. Azelőtt sokszor
736 24|              mindennap láttam, még nem is figyeltem úgy meg ezt a
737 24|       ösztöndíjjal tűrhetően el vannak is látva; de később is, rájuk
738 24|             vannak is látva; de később is, rájuk szorulni?... Vagy
739 24|               Ágnest vonzhatta Melanie is, akit nem is barátsággal,
740 24|         vonzhatta Melanie is, akit nem is barátsággal, hanem rajongó
741 24|              volna megtartani emellett is, ha nagyon akarják. „Hidd
742 24|                kicsit az életem, nekem is volt egy kis virágzóbb korom,
743 24|                érez, én látom, sok más is a családunkban, a Hiripy
744 24|        családunkban, a Hiripy gyerekek is, hallom, megosztoztak az
745 24|             koplaló életbe. Még a mama is, lám az öreg fejével, milyen
746 24|               anyám eszit haló porában is - egészen jól megvagyok
747 24|               te rólad szól a nóta,~Én is érted, - most tudj róla,~
748 24|       rigmusokból él; ezt mindjárt fel is írta nekem, markomba nyomta.
749 24|         magyarázni. Hej, ha egyszer te is feljöhetnél, összeköltöznénk
750 24|          özvegy! Megérdemel az asszony is egy kis pihenőt, ha - mint
751 24|           forintra mondták zsákját; az is valami! A boltos csak ötven
752 24|        asszonya voltam a nyomorúságban is, és a házamban egyedül intéző
753 24|                Most meg már mintha nem is lett volna; több mint fél
754 24|             gondviseletben... Igen, ez is eljött!... Az asszonylétem
755 24|            esztendőkön, az idegességem is alábbhagyott, az emberek
756 24|          emberek becsülését, részvétét is éreztem, látogattak, vigasztaltak,
757 24|            világrendnek... „Isten”, ez is csak szó, de legalább mindig
758 24|                 a beköltözött idegenek is rabul estek a hangulatnak,
759 24|                 lelkesített bele engem is, mint a többieket. A lányaim
760 24|              ismerte őket, a jó grófnő is tán figyelmeztette rám,
761 24|             hitünk a hegyeket mozgatná is meg - mondja Szent Pál -,
762 24|            ember az már, Ilka. Már nem is beszél jól, alig érti a
763 24|                 Én még másféle voltára is emlékszek, minek látnám
764 24|                jóval, mikor még mi nem is ösmertük. Pedig még élhetett
765 24|             Még eltelt a tél... tavasz is... a nyár jött. „Egy-két
766 24|                 De már nem beszél, nem is ért...~Egyéb is történt
767 24|            beszél, nem is ért...~Egyéb is történt ezen a tavaszon:
768 24|              elkísérgette még az utcán is, végig az utcán. „Boltba,
769 24|              elhallgattak, utóbb maguk is a nevetőkhöz álltak, mint
770 24|              volt a dolog. Akkor magam is riadva és megütődötten gondoltam
771 24|            Lehet, igen... tán én magam is! Már régen-régen túl voltam
772 24|                  Meglehet, hogy én nem is ismertem életemben az igazi
773 24|             elment, az én lelki életem is szokottabb, szürkébb, földiesebb
774 24|              templomba még (eljárok ma is, ennyi megmaradt), de a
775 24|              könyveket küld mostanában is sokszor; sokat olvastam,
776 24|             szelíd őszi reggel volt az is. Csendesen elmerülve jöttem-mentem
777 24|          lehervadt virágok... pedig ők is élnek, virulnak, vannak!
778 24|        konyhakésért, és a leanderfákat is lefosztottam a még ép, rózsaszín
779 24|           csukódjanak.~~Három esztendő is eltelt azóta. Most itt ülök
780 24|              De itt vannak a leanderek is, még a grószi fáiról dugványozottak
781 24|               és néhány kicsi virágágy is, bazsali, piros mályva,
782 24|           pesti háziúr) leánya, Szerén is az lett, együtt vannak.
783 24|               ad neki kelengyét, engem is ő segítget leginkább, bár
784 24|               itt az én kevesem. Klári is végzett, egyelőre jó zongoraleckékből
785 24|              valami nagy művészbe. Baj is az! Ő ráér erre a fényűzésre,