Fejezet

 1 1 |         hívtak. Néha egészen úgy tudok rá gondolni, mint egy idegenre.
 2 1 |      látszik, erősen elfáradtam.~Tudok sokáig ülni egy helyt, ölembe
 3 1 |      csendességben, és jobban el tudok merülni benne. De tudományos
 4 2 |         nevetnek ezen néha; amit tudok ilyesmikből, azóta verődött
 5 3 |   kisasszony, ha megmondom, amit tudok. Hogy miket beszélsz te
 6 4 |          tudtam: a szememmel azt tudok, amit akarok. Éreztem, hogy
 7 6 |       szerelmes úgysem. Lám, nem tudok!”~- Megörült nekem, Magduska,
 8 9 |            Nem tehetek róla. Nem tudok elmenni a városból. Tudom,
 9 9 |  anyácskám! Ne haragudj, mindent tudok! Anyám épp jókor toppant
10 10|        valamihez. De nem, én nem tudok jól beszélni erről, én csak
11 11|          laktak, ahova én vissza tudok járni homályos kisgyerekkori
12 12|        ebben a kettősségben; mit tudok én! Délután sokszor a nőegyletbe
13 14|              Maradjon velem, nem tudok egyedül lenni. Nagyon kimerült
14 14|     ajtóban én összeestem... Nem tudok a többiről.~Akkor... ott
15 15|          egész életemet.~Hát nem tudok, nem tudok még most sem
16 15|     életemet.~Hát nem tudok, nem tudok még most sem rettenet nélkül,
17 15|  eddigitől, most egészen magános tudok lenni és szabad!” A kocsi
18 16|       végtelenül, mindig, és nem tudok enélkül élni. Mi lesz velünk!?...~
19 16| kiszakadtam, és szabadsággal nem tudok igazán élni, gyáva és finnyás
20 19|         is olyankor. „Olyan írat tudok, ha megeteti avval, akit
21 21|             igen, így még mindig tudok hatni rá. De több gyerek:
22 23|        gyónjék; én már csak nála tudok!... A levelet... ó, hogyne,
23 24|          én ölembe ejtett kézzel tudok egy helyben ülni, soká,