Fejezet

 1 3 |          te? Hogy megvert engem az Isten! Na várj, hol az a sodrófa?...~
 2 5 |            tán először emlegetni: „Isten úgyse, Pórtelky Magdi lesz
 3 9 |         Ugyan!~- Na, hát csuda egy isten állatja még az is egyszer...
 4 13|     fehéren állt az oltárnál, mint Isten báránya, reszketett, és
 5 13|          sem mondott neki ellent. „Isten a tanúm, ujjal se nyúltam
 6 15|       gazdag nagyapja ő. Kegyetlen isten! Mennyi mindent összehalmozott
 7 18|            azóta Pórtelek nincs az Isten háta megett; három óra járás
 8 19|          még osztoznia kell!... Ó, isten ments, gondoltam, csak azt
 9 21|          még lehetne több is... ó, Isten őrizz! Ha most marasztom,
10 22|      menekvés, a pestis...~- Ó, az Isten... az Isten verje meg a
11 22|      pestis...~- Ó, az Isten... az Isten verje meg a gaz lelkét!
12 22|     mutatós, festői szobadíszekre (isten bocsá’!) virágra, színes
13 23|            egy krajcár adósságunk, isten ne is adja, a szemem sülne
14 23|           utcaajtónk előtt. „Ó, az isten verje meg a dolgát, hát
15 23|          ez lett volna az igazi.~- Isten őrizz!~- Ki tudhatná azt,
16 23|          aligha esik a megvénülés. Isten ments, hogy mi együtt éltünk
17 24|         havi negyven forintommal - Isten áldja meg a szegény anyám
18 24|          ne volna itt annyi, verje isten), és nappal alig vagyok
19 24|           imádkozz, hogy ha már az Isten csakugyan el akarja venni,
20 24|          sorsnak, világrendnek... „Isten”, ez is csak szó, de legalább
21 24|          gyógyította a lelkemet az Isten e csodálatos szolgája. Úgy
22 24|          igaz-e? Na, áldjon meg az Isten, Magda! Mégis jólesik, látod,
23 24| fellélegzettem (mégis jó hozzám az Isten), és egyszerre megint megnövekedett