Fejezet

 1 3 |          asszonynép körülte, csak Ilka néni s a két sovány, jókedvű
 2 4 |           szemöldökjeivel a Zimán Ilka vén, megsüllyedt sarokháza,
 3 5 |        Anyja lánya - mondta Zimán Ilka néni, engedékenyen hunyorgatva -,
 4 8 |        kétértelműséget mondhatott Ilka, Ágnes lányosan pironkodott,
 5 8 |            Jenő elterelte a szót. Ilka megint kacagott, grószi
 6 8 | díványvánkosba a fejem, grószinak Ilka beszélte el lihegve és megbotránkozva,
 7 8 |            hallottam éleskedni az Ilka hangját még a búcsúzó, oszladozó
 8 9 |    Ilyesmi csillogott ki akkor az Ilka lelkes, mozgékony szemeiből,
 9 9 |  áhítoztam, és egyébre sem talán.~Ilka búcsúzáskor heves szeretettel
10 9 |         gondoltam ilyesmire: „Bár Ilka néni ne volna itt.” - Sőt
11 9 |     emlegettük az életet, sorsot; Ilka sóhajtott, és én a lámpafénybe
12 10|         nincs felkenve - kacagott Ilka -, az ördög gyertyáját is
13 11|      újságolták nekem; hogy Zimán Ilka néném, az özvegy megfogta
14 12|          világon!” - mondta Zimán Ilka, és tréfás-irigyen ütötte
15 12|  egyszerre, átmenet nélkül, Zimán Ilka jutott eszembe. „Persze,
16 14|          maradhasson. Pedig Zimán Ilka a szivarnál volt odaát.~
17 15|         emlékszem még, és a Zimán Ilka fagyos, hervatag szájára,
18 18|          suttogták el, hogy Zimán Ilka mint jár most ájuldozó fájdalommal,
19 19|          közelségében van a Zimán Ilka háza is.~- Nem bírok tovább
20 20|       nagyon beszélik, hogy Zimán Ilka tekintetes asszony még most
21 22|           a legképtelenebb módon. Ilka, a fogatlan vén sárkány,
22 24|      ráköszöntem csendesen: Zimán Ilka volt.~- Jó reggelt, kedves
23 24|     emberrel?~- Nem ember az már, Ilka. Már nem is beszél jól,