Fejezet

 1 1 |      játékos szándék. Ahogy a gyerek azt mondja: boltocskát játszom
 2 2 |     szelídebb, elgondolkodóbb gyerek volt; lányos és ártatlan
 3 3 |     mi abból se kapunk. Félig gyerek voltam még és félig leány.~-
 4 6 |        dohányban”, a sok apró gyerek elveszett a béresekéi közt,
 5 6 |       sok cseléd, nagy csapat gyerek. Fényűzésre, bútorra az
 6 7 |  vagyok, ne törődjék velem!~- Gyerek, kisgyerek! - mondta, és
 7 7 |     van, de nem komoly dolog. Gyerek, mármost vége legyen, no!~
 8 10|     is. A kicsi nem volt szép gyerek: és véznácska is, sápadt.
 9 10|    grófjaid?~- Miket mondasz, gyerek?~- Igen, és Scherer inspektor,
10 11|    elnézett szokása szerint a gyerek feje fölött. - Még nincs
11 11|     kénytelen vele; és mint a gyerek, színes labda után. Mi,
12 12|      nélkül leültünk ketten a gyerek mellé. Nem volt vendégünk
13 12|     itt hagytok - asszony is, gyerek is, két beteg -, de jó,
14 12|      lehet, akire számíthat. „Gyerek maga még, asszonyom, gyerekéletet
15 12|    bonne-t Jenő nem engedte a gyerek mellől. Én pedig nem tűrtem
16 18|       magát!... Szerencsétlen gyerek! A sok huszárcsínyje meg...
17 19|       valamikor, nagyon kicsi gyerek koromban még én is játszottam
18 19|     csapatok: asszony, férfi, gyerek.~- Jaj, vége már! Nincs
19 20|       is. Mert bizony nem mai gyerek. Meg tán itthon ülőbb is
20 21|       tudok hatni rá. De több gyerek: nem, azt már nem bírnám.
21 22| vádolt mindenkit, vagy bután, gyerek módra játszott a kislányaimmal,
22 23|       kötelesség; aztán meg a gyerek lényétől is sok függ; hisz
23 24|     soha eddig életünkben. Se gyerek, se család, se veszekedés.