Fejezet

 1 3 |            lámpás volt a kezében, de a fekete selyem paletó6 rékli végig
 2 4 |                a nagy zongora ragyogó, fekete lábait. Kiráztam a portörlőt
 3 4 |              előreráztam a sok bodros, fekete hajtincset, és feltámasztottam
 4 6 |         vallomások, gyöngéd kérdések a fekete krétával. Kérdés, kötődés,
 5 8 |             csipkegallérjával a suhogó fekete ruhán, gondosan hullámokba
 6 10|          tollat mindig a vastag szálú, fekete hajába törülte, és néha
 7 12|   tréfás-irigyen ütötte vállon az örök fekete strucclegyezőjével.~Ilkát
 8 14|            cilinderek és szalonkabátok fekete tömegével, uniformiscsillogással;
 9 15|              ültetett, s a málnabokrok fekete, kusza rajzát, amik olyan
10 16|               sűrű fényessége, meredt, fekete vasgerendák töméntelen,
11 16|             repkedő, cigányos módjára. Fekete csipkekendőt borítottam
12 16|              karomra gyászos ragyogású fekete zsett45 ékszert.~Csakugyan
13 16|                testhez simuló, fényes, fekete selyem! Tavalyi ruha még,
14 16|           nyurga, árkos szemű, érdekes fekete ember!... Ó, már-már én
15 17| szégyellős-nyurgán meredeztek a sáros, fekete út két oldalán, mint néma,
16 17|                kerek vállú, szép, nagy fekete nő volt, a szemöldöke szinte
17 19|               kezével. Messze, messze, fekete sűrű füstoszlop állt, vérvörös,
18 19|              ujjai forrón reszkettek a fekete csipkefátyol ruhámon át,
19 19|              az eleven, égő dolgoknak, fekete pernyék kavargásával a pokoli
20 19|                és szemben a grófi park fekete lombsűrűje sötét tömegben
21 19|                hajnali, elüszkösödött, fekete utcákon át.~Ezek az emlékeim
22 20|               Drága színházi keszkenő, fekete csipkeköpenyeg, csipkés
23 24|      Hihetetlen ez! Viseltes, egyetlen fekete ruhámmal, eldolgozott kezeimmel,