Fejezet

 1 1 |  mindnyájunkat végtelen érdekel, amíg benne vagyunk. Ki kit szeret,
 2 5 |  fejletlen és gyerekes muzsikát, amíg mindenféle ártalmas liquidumokat23
 3 7 | összekötött csónak” - gondoltam, amíg a karján végigsétáltam a
 4 7 |       mindennel magáért. Várjon, amíg legalább gondolkodhatom
 5 8 |          lesz mindig. Meddig?... Amíg csak élünk!...~Jenő kiitta
 6 8 |  hallgass egy tapasztalt öregre, amíg nem késő. Ettől féltem én
 7 8 |         vagytok, térjetek észre, amíg nem késő, én mondom neked!~
 8 8 |       asszonyhangján a napám is, amíg a lornyonját gyorsan kapkodta
 9 9 |  leghitványabb kalandot is, mert amíg van, nem lehet képzelet
10 9 | megmaraszt, gondot visel rám, és amíg látom, nem kell félni. -
11 11|         élén, kezdetben, persze, amíg helyembe érdemesebb nem
12 13|     nagyon! Én vigyázok, hogyne! Amíg szél nem jön! Apád lesz
13 14|   szorosan tartotta nagyon soká. Amíg csak vissza nem jöttek.
14 15|           vigasztalni, biztatni, amíg könnyezéstől gyulladt szemeim
15 15|    ágyban, és mellette maradtam, amíg elaludt. Még nem is olyan
16 15|       elvigye magukhoz a kicsit, amíg - ahogy írta - az én életem
17 15|      rólam tárgyaltak ma együtt, amíg odajártam, és hogy megegyeztek
18 16|          kék szemeit. Csak most, amíg vártam rá a rosszul fűtött,
19 16|       addig volt élet az életem, amíg ilyenből kijutott néha...
20 16|   odalentről még!”~Így folyt ez, amíg együtt sétáltunk már a Hatvani
21 18|         hanem végleg nála lakni, amíg kedvem tartja... ő szeretettel
22 22|  érzékenységével, kézen vezette, amíg betámolygott, drága kis
23 24|     addig húzza ilyen félholtan, amíg... Istenem, vétek, nagy