Fejezet

 1 1 |           a mostani mivoltom azért valahogy rejtőzködve mindig élt,
 2 3 |            alól kihúzódott ez már; valahogy nagyon is hirtelen változott
 3 6 |          maradt azért. Csak mintha valahogy más színt kapott volna tavaly
 4 10|           igen távoli rokonaim, és valahogy fontosnak éreztem, különös
 5 10|    uradalmi bandától; akikkel most valahogy mégis kapcsolatban kell
 6 10|           közben egyúttal kinőttem valahogy lelkileg is a gyereksorból.
 7 12|        jövet, itt talált engem, és valahogy szó nélkül leültünk ketten
 8 12|        szemben. Hát ezt kellene... valahogy... odáig.~- Hogy te?~- Hát
 9 12|           is, mint mindenünnét; de valahogy túl bizalmaskodó, tréfásan
10 15|          ahogy írta - az én életem valahogy el nem igazodik. Nem tehetek
11 16|            helyéről. Még Szinyéren valahogy annak érezhettem magam,
12 16|  formaságokat el lehetne igazítani valahogy. Persze, valami jó, befolyásos
13 16|          volt ez a dolog; és engem valahogy bántott ezzel. Egyszer,
14 16|          az utolsó találkozásokkor valahogy másképpen, megváltozott
15 16|         fogadjam, magam is féltem, valahogy kezdett halasztódni, idétlenedni
16 16| megríkatott; de mégiscsak jólesett valahogy mindez. Még az is (pedig
17 18|        Rosszul érintett mindez, és valahogy szégyenkeztem; éreztem,
18 19|            sem! Jöjjön, amit akar! Valahogy csak vége lesz egyszer.”~
19 19|    anyagiak... ejh, majd csak lesz valahogy! Az különben sem az én dolgom!...
20 20|        öltözködnöm is csak kellett valahogy, bár nagyon kisebbedett
21 22|   valahogyan egykettőre vége lesz, valahogy megoldódik; így nem maradhat,
22 23|       szoktatott gyermek helyes és valahogy mindig szándékoltan jókodó