Fejezet

 1 1 |          utcán találkozunk, mint messze idegenben egymásra lelő
 2 4 |        bizonyosan most is vannak messze valahol, akik ennek szentelték
 3 4 |   ilyesmik kitalálásának. Milyen messze, idegen célok és sorsok
 4 4 |      szólták megyeszerte, amiért messze idegenbe üldözte ki tanulás
 5 5 |        képét, nyugtalan szemeit.~Messze, jódos fürdőbe kellett küldeni
 6 6 |   mindennapos volt a vendégjárás messze a környékről. Régimódi,
 7 9 |      tompán a havas kövezeten -, messze a konyhán edénnyel csörömpölt
 8 9 |     kesztyű fölött. „Jaj, milyen messze vagyok otthonról!” - gondoltam
 9 14|       való lampionokat. És kinn, messze a vadaskert majorjáig -
10 14|      indult meg a bejárat körül. Messze volt, és nem láthattam odáig
11 14|       sietségtől. Pedig nem volt messze a megyeháza.~- Közfelkiáltás
12 15|      való helyemből kimozdított, messze dobott, kihúzta talpam alól
13 16|    dobozaim után.~- Tudod, nincs messze, minek fizetnél egy forint
14 17|          éreztem, hogy nem járok messze az igazságtól. Bizonyos,
15 19|   engedett az idő, megdagadtak a messze vizek, és egy darabig a
16 19|         előremutatott a kezével. Messze, messze, fekete sűrű füstoszlop
17 19| előremutatott a kezével. Messze, messze, fekete sűrű füstoszlop
18 19|       becses vagy veszteni való. Messze, rémesen, véresen kavargott
19 19|      üvöltözés, zuhanások robaja messze! Körül lihegő, lelkendező
20 19|      közepén. Ott leszálltunk.~A messze, óriás térségen feketén
21 24|     redős ruhájú szenteken. Vagy messze benn, álmatag, fehér csipkékben
22 24|         kerti asztalon, elnéztem messze a kékfehér levegőbe. „Hát