Fejezet

 1 5 |       köszönt be a csukott teraszra hozzám, „Így megnőtt, Magda kisasszony!
 2 5 |            elevensége inkább illett hozzám pedig! Közel a cigányhoz
 3 6 |        rossz szájízzel ébredés, ért hozzám néhanapján egy kis korai
 4 7 |               Hogy mer bíráskodni a hozzám tartozók felett? Örülhet,
 5 7 |             ilyen felülről beszélve hozzám. Ki ő?”~- Nem - mondtam
 6 8 |             hidegre. Ijedten lépett hozzám, hogy bevigyen.~Csabát,
 7 9 |            bizalmasabb voltál, mint hozzám, az uradhoz? Illik ez? Hisz
 8 10|             uram jó és gyöngéd volt hozzám nagyon. Ó, most, annyi év
 9 10|            uram mindjárt megfogadta hozzám óraadásra. Egy egész télen
10 14|          igen, igen, nagyon jó maga hozzám, Magda! - mondta sokszor
11 15|    legbensőbb részvét hangján szólt hozzám, vigasztalt, szinte becézett.
12 15|      keserít, mintha már köze volna hozzám mindenkinek, mintha már
13 15|           bocsátkozni. De milyen jó hozzám, mennyire velem érez, és
14 16| Egyesületben. Megismert, ő jött oda hozzám. „Ki az a gyönyörű szép
15 16|           férfi hangulatát is. Az ő hozzám való illúziói egy szép,
16 18|          kamaszok szólni sem mernek hozzám!” Nyilván igazam is volt...
17 19|         pajkos gyerekével.~Nem volt hozzám szeretettel; éreztem, hogy
18 19|            hogy ő naponta járhasson hozzám szabadon, és csak annak
19 22|             lett, fázva és szepegve hozzám bújt az is.~- Drága anyucim!
20 23|             vitték Pestre), beadták hozzám a kisfiút, és itt volt akkor
21 23|        tette. És Zsuzsi eljárt néha hozzám, mint régen, bejáróasszony
22 24|            fellélegzettem (mégis jó hozzám az Isten), és egyszerre