Fejezet

 1 2 |          A lányaim most nevetnek ezen néha; amit tudok ilyesmikből,
 2 5 | izgalomtól. „Ó, be pompás! Nincs ezen egy öltéshiba! Jaj!” mondogatta,
 3 5 |          székeket. „Legszebbek - ezen a világon nincs párjuk!” -,
 4 7 |      volt a Gazdaegylet estélye, ezen az ártatlan néven a farsang
 5 7 |          legalább gondolkodhatom ezen!... Azt mondják, menyasszony...~-
 6 10|           Láttam, hogy eltűnődik ezen, én magam is meg voltam
 7 10|     pedig egészen felhangolódtam ezen a majdnem véletlen szócserén.
 8 10|        homlokomon. - Hát persze, ezen igyekszünk majd. Csak aztán
 9 11|       elfogultságnak. „Másfajta, ezen túlemelkedett-e, vagy csak
10 11|        vagy.~Jenő aggályoskodott ezen később magunk között. Most
11 12|         el, sokat gondolkozom én ezen. Mióta látom, hogy Péter
12 13|          És mi nem, nem akartunk ezen törődni, jajgatni most,
13 15|       benne annyi életvágy, hogy ezen túltegye magát, és újra
14 15|       egyre nagyobb befolyásával ezen a nyomorult városon. És
15 15|         és undor fogott el akkor ezen, holott (ma már jól értem)
16 16|      szinte nevetséges voltam az ezen való idegeskedésben, és
17 16|         keservesen elsírdogáltam ezen; másnap délután egy játékboltba
18 16|         De hát hogy is vagyok én ezen a világon, se kint, se bent;
19 18|   gondoltam bosszankodva megint, ezen a kis időn (egy hét már
20 24|      ettől kell rettegni, de hát ezen múlik minden. Még egyszer
21 24|       mindenért elébb vagy utóbb ezen a rongy világon! Ő szegény,
22 24|          ért...~Egyéb is történt ezen a tavaszon: elkerült Rozverics,