Fejezet

 1 1 |          kézzel; ki hitte volna ezt? Ennek a kis lakásomnak külön kerti
 2 2 |           végében a porkoláb lakott. Ennek a feleségét ismertük: kofálkodott,
 3 3 |             Mit csináltatok? Mi baja ennek? Hisz véres!~Halálra ijedtem -
 4 4 |            tán belsőmben még most is ennek a színei és törvényei élnek
 5 4 |              fel a kegyúri szeszély. Ennek a Vodicskának az apja még,
 6 4 |          vannak messze valahol, akik ennek szentelték az életüket,
 7 5 |  homályosulhatnék! De én a szememben ennek a lendítő és ujjongó hitnek
 8 5 |        Tudod-e, kisgalambom, ki vót? Ennek a mostani, peckes vén földszabdalónak
 9 7 |             gondoltam -, semmi több! Ennek is most kellett jönni!”
10 8 |        minálunk. Hogy odaadtak engem ennek az embernek! Az életem be
11 9 |        találkoztam Béltekyéknél.~Hát ennek úgy kellett történni. A
12 9 |          töltött a poharába.~- Pedig ennek a keserves jónak is vége
13 9 |              bele. De mi lesz a vége ennek?~- Mi lesz?...~- Te, hát
14 12|          Huszonhat esztendős voltam.~Ennek a nyárnak az emléke olyan
15 16|           forint húszat a fiákernek? Ennek elég három hatos! Hát hogy
16 16|           mikor a végzetet emlegeti. Ennek így kellett történni! És
17 19|       tavaszodna már! Sose lesz vége ennek a borzasztó télnek! Szakad
18 19|           most már lesz, ahogy lesz! Ennek így kell történni!”~Az egész
19 20|       előbbre fejlődött volt már; és ennek a visszaesésnek éreztem
20 21|         csibuk füstjébe. „Hiába, már ennek így kellett történni, így
21 23|       helyett. Hát útját állhattam-e ennek, idehozhattam-e erőszakkal
22 24| tekintélytisztelet és megnyugvás, és ennek elhivése semmi többet nem