Fejezet

 1 2 |         magyarázott erről-arról; emlékszem, egyszer felakasztott egy
 2 2 |    ingával, én egyebekre nemigen emlékszem. A lányaim most nevetnek
 3 2 |     estére megint nagyon élénken emlékszem.~ ~
 4 3 |      kéménnyel. Milyen világosan emlékszem a mi szobánkra! Ide hordtak
 5 5 |          Vodicska Jenő ott volt. Emlékszem, fiskálisos dolgokat beszéltek
 6 5 |          és rám nézett élesen. - Emlékszem én még jól, fiacskám, apró
 7 6 |          s a többieket bevártuk.~Emlékszem, mind a ketten nagyon szótlanok
 8 8 |        perc alatt.~A vacsoránál, emlékszem, gyönyörűen, simán ment
 9 9 |         körül. Ezekre a percekre emlékszem - legszebbek voltak, tán
10 10|      most megvetni a lábam újra. Emlékszem, hónapokon át csak ténferegtem,
11 11|         sokra tartom!~Hazamenet, emlékszem, azon járt az eszem akkor,
12 14|        uram!”~Már csak zavarosan emlékszem, mint az álomra, hogy mi
13 15|          havi harminc forinttal. Emlékszem, hogy epés keserűség és
14 15|         rövid búcsúlátogatásokra emlékszem még, és a Zimán Ilka fagyos,
15 16|     árnyék, egymást taposók. Úgy emlékszem az első perc ijedelmére!...
16 16|       hidegen hagyott engem, jól emlékszem, ez a tőlem idegen életű,
17 17|       nem is tudom, hogy kezdte. Emlékszem, hogy előbb csak a pitvarajtóban
18 19| kovácsoltvas ajtókilincsek után. Emlékszem az igen-igen tágas ebédlőre,
19 19|          összetartozások szálai; emlékszem, hogy jó ideig bolyongtunk
20 23|    leányok egészen kicsikék még. Emlékszem, milyen keresve, várva néztem
21 23|  játszottam ezt. Mikor is?... Ó, emlékszem, Horváth Dénes hozta nekem
22 24|          mint a zászlós tábor... Emlékszem, hogy abban az időben lelkes,