Fejezet

 1 1 |                 és hetek is telnek, míg valaki ajtót nyit rám. Szinte korán
 2 3 |        felneszelt a szomszédos konyhán; valaki zörgette a kerti ház ajtaját.~-
 3 4 |           sok-sokféle szó kellene, hogy valaki leírjon engem.~Az anyám
 4 4 |             mégis. - Ha elvinne egyszer valaki engem! Férfi vinne!... És
 5 4 |           meglátna és megszeretne engem valaki - gondoltam e ritka, magános
 6 4 |             messzire való, más életbeli valaki, és ismeretlenségek felé
 7 5 |          Szokatlan volt neki, hogy vele valaki ilyen dolgokról beszéljen;
 8 5 |                 kizárt dolog volt, hogy valaki a rosszallását, gáncsát
 9 6 |               az a vén kerti asztal, ha valaki egyszer vigyázva, gyengéden
10 8 | Franciaországból, lánykorában adta neki valaki. Mint egy pici koporsó,
11 9 |              hogy menjek ki egy percre. Valaki beszélni akar velem.~- Kicsoda? -
12 10|                  hogy én itt, Szinyéren valaki akarok lenni. Vezető ember
13 10|          szándéka volna, az bizonyos.~- Valaki az az ember?~- Modern, intelligens
14 10|                   mondtam gyorsan, mert valaki épp közénk jött és megzavart. „
15 10|              szent, ifjú szerzetesek.~A valaki, aki belépett, a francia
16 13|                az anyám régi udvarlója. Valaki már olyanformát is említett,
17 14|             túlság, nem is szabad, hogy valaki ilyen lehessen! Idegesítő,
18 15|         ringatott, szinte fölemelt. Van valaki mégis, akinek ilyen nyomorultan
19 17|            lehet érezni a hanyatlásomat valaki szemében, látni a fanyalgó
20 23|                 a fő-fő igazgató.~Akkor valaki azt mondta, hogy a másik
21 24|                 vitt, és egy titokzatos valaki akart, szándékolt valamit