Fejezet

 1 2 |         ig; a veteményeságyakon túl az elhagyott méhes félszeréig.
 2 4 |        rengeteg uradalmi parkon túl vannak az újmódi, cifra,
 3 5 |      vált feltűnővé. Gondozott, túl gondozott alakja, kis gömbölydedségre
 4 8 |     karkötőit csörgetve, sokat, túl élénken, kacérkodva beszélt,
 5 10|   tapadósság e jóságban; valami túl tudott, szándékos és kenetes.
 6 11|   nagyon vigyázni fogok, nehogy túl barátkozónak lásson s a
 7 11|        maradék, unalmas, fölös, túl könnyű dolgokat, aprókat,
 8 11|       ide! No, és én nem vagyok túl nagyigényű; egyedül állok.
 9 11|        szimpatikus, egy furcsa, túl őszinte, színésztelen, olyan
10 12|    voltam; de soha tíz forinton túl nem adtam-vettem, ennél
11 12|        mindenünnét; de valahogy túl bizalmaskodó, tréfásan csúfondáros
12 12|    Mindig nagyon kedves, szinte túl szíves és lekötelező volt
13 15| érdemlem...~- Igen, igazad van, túl korai még most ez. Hisz
14 16|   hangon beszélt velem. Furcsa, túl merész sürgetéssel kérdezgette,
15 19| Hajdúváros, az Árokpart és azon túl már minden! A szegények
16 19|      ormokon. A piciny tér fáin túl még tolongtak az embercsapatok,
17 20|        néha megkértem valamire, túl finomat, drágát, alkalmatlant
18 21|       már, ezeken a stádiumokon túl voltunk. Négyévi házasság
19 22|       arra, a gyepes árokszélen túl a temető, ahol szegény Vodicska
20 24|   egylet másik titkárával. Hogy túl sokat ebédelt, vacsorázott
21 24|       magam is! Már régen-régen túl voltam azon a koron... de