Fejezet

 1 1 | fontoskodás.~Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta
 2 5 |          anyám udvara; s a bajban mégiscsak összefutó vidéki atyafiság.
 3 6 |         bódultan, fájdalmasan, de mégiscsak hátrább csüggedt fejem a
 4 8 |      szeme elé -, kedvesem, Jules mégiscsak vendég. És az ura apja.~-
 5 11|         keze valami hibája miatt, mégiscsak beszélgetésbe kezdtem vele.~
 6 12|         különös, lagymatag módján mégiscsak értesíthetett olyan dolgokról,
 7 12|           bolond élet mindenestül mégiscsak kedves valami!” Jólesett
 8 12|  takarítani kellett, és szobalány mégiscsak egy volt; és a bonne-t Jenő
 9 12|         Ezer szerencséje, hogy én mégiscsak én vagyok...~- Nincs ennél
10 14|         lassan és észrevétlen, de mégiscsak haladt és kifejlődött valahová
11 15|     kétség, várás, aztán a bukás, mégiscsak váratlanul; és az ilyet
12 15|         tulajdon anyám otthonában mégiscsak kell, hogy helyem legyen
13 16|  házikötelesség nélkül: új dolgok mégiscsak foglalkoztattak: öltöztem,
14 16|          meg lelki vád. Hiszen ez mégiscsak tánc, és nekem alig múlt
15 16|         látszik, a lápszabályozás mégiscsak mozdul egy kicsit odalenn!
16 16|       elrémített, megríkatott; de mégiscsak jólesett valahogy mindez.
17 17|       vele végleg; hiszen asszony mégiscsak kell, és az ott van közelében;
18 22|         Hát megyei asszony lettem mégiscsak, szegény fejem! Az élet
19 24|        megpróbálni. Dénes mellett mégiscsak magam asszonya voltam a
20 24|         ládd-é, a templomba járók mégiscsak találkoznak!~Bólintottam,
21 24|       szegény emberi tetemet. Hát mégiscsak nem penzionálták, tekintettel