Fejezet

 1 1 |      néhány pedig, aki még itt maradt az én régi embereimből -
 2 3 |       szobádban, Klári!...~Ott maradt egy percig, és éreztem komoly
 3 4 |        a Pórtelkyek köznemesül maradt ágában; a másikat meg, a
 4 4 |        zsombékos föld s itthon maradt, haragos-szürke fundáció. „
 5 5 |        ne halljam. - Miért nem maradt ott, ahol mindenki olyan
 6 5 | mindjárt, mikor anyám özvegyen maradt, feleségül kérte a szépséges
 7 6 |      udvarom körülbelül együtt maradt azért. Csak mintha valahogy
 8 8 |    szép ezüstnemű után alig is maradt valami. És olyan nagy egyformaság,
 9 8 |        a torta szinte egészben maradt. Ki bír annyit enni? És
10 14|         Azért jó, hogy ennyibe maradt. Tegyük el öregkorunkra!~
11 14| meghívott, vacsorai vendég itt maradt most, és körülvettek, tízen
12 14|        Az uram is a közelemben maradt már, talán fáradtnak látott,
13 14|    vidékiek nagy része idebenn maradt a hét végére kitűzött tisztújítás
14 16|        és az ápoló a közelében maradt. Mellé ültem az agyvelőmig
15 17|       csinálta, igazi, földjén maradt dzsentrihez ment volt férjhez.
16 21| követelő kis szája csücsörítve maradt, parányi öklei szorosan
17 22|        Ezekből az időkből alig maradt bennem egyéb emlék, mint
18 22|       férfiakat, és a düh benn maradt fullánkja ártóbb, mint a
19 22|     utcák, boltok; a régi épen maradt házak sora a vén, görcsös
20 23|    arcán, szemén. Pillanatokig maradt így, majd megfordult, és
21 23|        haza estére; megint ott maradt. „Vajon kinél potyázik;