Fejezet

 1 3 |         Mikor Zsuzsi a cipőkért jön.~- Mit akarsz?~- Magduska,
 2 3 |        Szinte örültem már, hogy jön, s kikapok, és aztán rend
 3 9 |     kell, és akármi, akárhonnét jön is, fog rajtunk: megragad.~
 4 9 |     megháborodottság még ezután jön. Tudod, vót az ő apjának,
 5 12|       ha addig valami közbe nem jön, meglátogatja a kastélyt
 6 12|       van. A jövendőbeli király jön, ez nagy dolog mindenképp;
 7 13| vigyázok, hogyne! Amíg szél nem jön! Apád lesz a sárkánylovag!~ ~
 8 14|  parádéban. Most a fogatok sora jön, ó, hogy elsurrant; az anyagrófné,
 9 14|       férfiak egy része előbbre jön pár lépést, és egyebütt
10 15|      lelki rázkódás, mostanában jön el ide a fia sírjához, és
11 15|    úgysem tudnék elmenni. Talán jön valami váratlan dolog, ami
12 16|        itt? Mindegy, majd, majd jön valami; fő az, hogy el bírtam
13 16|          a halál óráján is érte jön, és megmenti. Csakhogy itt
14 16|         mennyek kapujáig elibém jön majd vele! Te is, te is
15 19|       ott van.~Végre, végre ott jön a kocsi értem.~- Siessen,
16 21|          Hát már nekem semmi se jön, hiába! Csak lélekszakadtig
17 22|        bosszantotta őt: „Dénes, jön az ordré! Meddig kaptál
18 22|     azok neveljék, akiktől most jön... undok!~- Még úgy is jobb
19 22|         a gondolat: tisztújítás jön, üresedett az alügyészség,
20 24|   egynél se, mert az biz számba jön. Ki-kiülünk a ligetbe a
21 24|   csakhogy erre az ember utólag jön rá. Miért nevezzük véletlennek,