Fejezet

 1 1 |         valami után. Most itt ülök csendesen ebben a meleg, pici kertben,
 2 3 |        alatt. Megsimogatta a fejét csendesen, alig észrevehetően.~- Mit
 3 3 |          az alkóv függönyén túlra. Csendesen, mélyen lélegzettünk mindnyájan. -
 4 3 | szempillámra tűz. Majd megfordult, csendesen vette a lámpát, bólintott,
 5 6 |        menyecske jött néha szembe, csendesen köszönve, és lejjebb eresztette
 6 7 |            kisgyerek! - mondta, és csendesen ingatta a fejét. - Rosszul
 7 8 |          szertartásosan és egészen csendesen az öreg Vodicska pár.~Nehéz
 8 11|  hajviseletét nézegettem! - mondta csendesen elgondolkozva. - Ha semmit
 9 12|        ültünk, én öltögettem, és ő csendesen, elégedetten nézett maga
10 12|     ostobaság...~Akkor tavasszal - csendesen, alig észrevétlen - beköltöztek
11 14|         szegény!” - mondta az apja csendesen. Még mindig felindultnak
12 15|          és most megfogta a kezem, csendesen, hosszan az ajkához szorította -,
13 17|     alkonyi neszek szálltak be, és csendesen zsongták körül a mi két
14 22|         tejjel jutott hozzá.~Anyám csendesen, valami szinte egykedvű,
15 23|        úgyis jobban tudta nála, és csendesen, türelmesen, pontosan dolgozott
16 23|           négy éve feküdt már így.~Csendesen ültünk az ablaknál, azt
17 23|            már a reggel! - mondtam csendesen, és én is szorosabbra fogtam
18 23|        összenéztünk jól, szépen és csendesen bólintva ingattuk fejünket,
19 24|            fel előbb, nyugdíjasul, csendesen, és előbb eladták itt Berét.
20 24|   ráismertem. Beértem, ráköszöntem csendesen: Zimán Ilka volt.~- Jó reggelt,
21 24|            őszi reggel volt az is. Csendesen elmerülve jöttem-mentem