Fejezet

 1 5 |  hemperegve a szoba földjén. És amikor rajtunk volt mind e pompa
 2 5 |   rizsporával a vállaimat -, és amikor megálltam a tükröm előtt,
 3 11|       morcosan hallgatta agyon, amikor én beszélni, vitázni, igazkodni
 4 11|     persze azt hittem én is, de amikor kinn jártam, és szerepeltem,
 5 13|    járjanak a gróf kezére most, amikor legjobb alkalom volna tüntetően
 6 15|     Huszonhét esztendős voltam, amikor az első rettenetes csapás
 7 15|         Egy hét is elmúlhatott, amikor egy nap azt mondta az anyám: „
 8 15|   szorult özvegynek, volt perc, amikor vágytam volna gyáván kiengesztelni
 9 15|     világos ablaka nyitva volt, amikor elmentem előtte, végig a
10 15|     bízott mint anyákra. Régen, amikor minden bőven megtermett
11 15|       keserű könnyeket sajtolt, amikor magamra maradtam. Nem, nem
12 15|   szeles hideg estére gondolok, amikor elbúcsúztam a haldokló nagyanyámtól.
13 15|       fagyos, hervatag szájára, amikor megcsókoltuk egymást. Ez
14 16|       verte el odalenn kártyán, amikor Marika már a felesége volt.
15 16|         kimondhatatlan érzések, amikor mindent, mindent akarnék,
16 17|        papírszalagot. De mi az, amikor az ember hónapokig szót
17 18| be-bejárni a fogatán Szinyérre, amikor csak akarom!... Mert tudtam,
18 19|         az ámbituson csibukolt, amikor megérkeztem; egy szolgáló
19 20|      ahol éppen jól érzi magát, amikor véletlenül jól verődött
20 21|          csákója zálogban volt, amikor be kellett volna rukkolnia.
21 23| csárdások frisse hajrázott már, amikor megint kimentem. A nap is